Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Tizenkettő⩸

Finomnak tűnő illatok szállingóztak Wei Ying szobájába, aki időközben, amikor rádőlt ágyára, elszundikált. Ha ez kórházi szoba, a világ legkényelmesebb VIP kórházi szobája. A hajléktalanszállón alig tudott aludni, előtte pedig szó szerint elégett majdnem mindene. Nem csoda, hogy fáradt. Kell majd egy órát vennie. Telefon nem kell, nem szereti magával cipelni, de egy falióra, ami nem fehér, az határozottan kell. Az ablakon beszűrődő fényből arra következtetett, este hat óra körül járhat. Ásítva felkelt, nagyot nyújtózott, aztán megint ásított. Dünnyögve kiment a konyhába az illatok forrását keresve. Lan Zhan aktívan tevékenykedett, és bizony a jó illatok nem tofut feltételeztek, Wei Ying legnagyobb örömére. 

- Jó reggelt - nyújtotta el Wei Ying. 

Lan Zhan megtorpant, az ajtókeretnek dőlő Wei Yingre nézett. Wei Ying álmos mosollyal integetett felé. Jó volt látni, hogy legalább az otthonában, este hatkor már nem öltönyben villog, hanem világoskék melegítőnadrágban és és fehér pólóban. És a fene essék bele, a széles vállai és a felsőteste miatt Wei Ying irigykedve gondolta, hogy Lan Zhanon a krumpliszsák is jól nézne ki. Bezzeg ő, van rajta izom, elég fizikai munkát végzett, hogy legyen, de a vállai nem szélesek, és a hasán is csak akkor jelennek meg kockák, ha filccel odarajzolja. 

- Kész a vacsora - jelentette be Lan Zhan. 

Wei Ying karjait tárta örömében. Szegény pocakja már gyönge segélykiáltást hallatott. 

- Éljen! - örült Wei Ying. 

- Nincs hangoskodás - mondta komolyan Lan Zhan. 

Wei Ying puffogva emelte alsó ajkát. 

- Agh, nem szabad evés alatt beszélni. Nem szabad hangoskodni... mellesleg, Lan Zhan, te még nem hallottál isten igazából hangoskodni - kacsintott. 

- Szégyentelen! - fordult el Wei Yingtől, hogy a szekrényből tányérokat vegyen elő. 

- Ja és szégyentelennek sem szabad lenni - tette a listára Wei Ying. - Mellesleg, Lan Zhan, rossz aki rosszra gondol - vigyorodott el szórakozottan. 

Néhány perc múlva a konyhai étkezőasztalnál ültek, evésre készen. Wei Ying pislogott bele a világba, hogy ezt Lan-gongzi komolyan gondolta. Lan Zhan lassan elkezdett enni, minden falatot aprólékosan megrágva, egy rizsszemet sem kihagyva. 

A vacsora, rizs, párolt répa, és tofu. Rizs. Répa. Tofu. 

Halál. 

Wei Ying tikkelő szemmel vette pálcikája közé a répát, majd rakta vissza, magában sóhajtva. Ilyen kilátásokkal tényleg szerzetesnek vonul a végén. 

Magába tuszkolt néhány falatot a látszat kedvéért, hogy ne azt vágja rá pocsék. Bunkóság lenne, elvégre rá is főzött, nem csak magára. Az étel negyedét legyőzte, közben azt is betartotta, hogy ne beszéljen, így könnyebb volt nem levegőt venni és gyorsan eltűnni. 

- Köszönöm a korai vacsorát - hajolt meg enyhén Wei Ying, amennyire az ülőhelyzet megengedte. Felállt az asztaltól. - Ezzel mi legyen? - vette kezébe a tányért. 

- Elég volt? - kérdezte Lan Zhan.

- Igen, igen - felelte gyorsan. - A virágüzletben már ettem - mondta mosolyogva. 

- Tedd csak le a pultra - mondta Lan Zhan. 

- Majd elmosogassak, miután megetted? 

- Mn - rázta meg fejét. 

- Rendben - fogadta el Wei Ying, és kiment a konyhából. 

Ha nem, hát nem. 

Bement a szobájába és az ágyra ugrott. 

- Éhes vagyoooook! - keseregte elfojtottan a párnájába. Lehalkította hangját. - Muszáj lesz napközben ennem, különben olyan ropi leszek, hogy a menetszél elfúj. 

Tíz perccel később Lan Zhan bekopogott, és miután Wei Ying mondta, szabad, bejött, csupán egy gyors tájékoztatásért. 

- Kilenckor alvás. 

- Megtagadom - mondta szárazon Wei Ying. 

- Szükséges az elegendő alvási idő. 

- Lan Zhan, Lan Zhan - ingatta fejét Wei Ying. - Ne aggódj, időben fogok felkelni reggel. Cserkész becsszó!

- Hosszútáv nem tesz jót a testnek. 

- Ne aggódj! Egyébként is, nagyfiú vagyok - húzta ki magát.

Ezzel Lan Zhan nem tudott vitába szállni, mert bár nála lakik, akkor is felnőtt ember, aki képes eldönteni, mikor megy aludni. Még ha hibásan is. 

Másnap reggel, Xie Lian arcát szokottnál nagyobb mosoly ragyogta. Nyolckor nyitottak, mindent kipakoltak, és készen várták a napot. 

- Milyen a Lan-gongzival való együttélés? - kérdezte szemfájdítóan ragyogó fénnyel Xie Lian, mint akiben erősebb izzót cseréltek. 

Wei Ying mosoly nélkül, fáradtan nézett Xie Lianre. 

- Katasztrófa - felelte, és homloka koppanva érkezett a pultra. 

Az egy dolog, hogy Lan Zhan korán fekszik, de arról nem tájékoztatta, hogy ötkor fogja felébreszteni. Nem erre szerződött!