Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Tizenhét⩸

- Lan Zhan, egy kitömött pekingi kacsa jobb társaság nálad! - csattogtatta fenyegetően Lan Zhan felé evőpálcikáját, aztán visszatért a reggelihez, a feltekert tojásrántottához. 

- Mn - fogadta Lan Zhan komoran, anélkül, hogy mondta volna, evés közben tilos beszélni. 

 Wei Ying bosszúságának forrása, hogy a várva várt szombati napját reggel hatkor zavarta fel Lan Zhan, ahelyett, hogy kilencig aludhatott volna. 

- Lan Zhan, én nem állok jót magamért, ha holnap, ami ugye vasárnap lesz, kilenc előtt felébresztesz! Érted? Nem állok jót! A szombat és vasárnap szent, és eddig sérthetetlen volt! 

Wei Ying karja, ahogy azt megmondta, zöldben fájt, de néhány nap után már alig érezte. Wei Ying sóhajtott. 

- Miért, mondd miért kellett felverned? Nem vagyok tojás! 

Lan Zhan befejezte a reggelit, ezért szóra nyitotta száját. 

- El kell menni vásárolni és ki kell takarítani.

- Huszonnégy órából áll egy nap. Mit fájt volna a szabályokkal teli kőfal szívednek, ha engem, mint kívülállót, hagysz még aludni?  

- Wei Ying nem kívülálló - mormogta csendesen, de Wei Ying így is meghallotta. 

- Csak mert nálad vendégeskedem, nem leszek Lan - mondta tényszerűen. 

- Nem vagy vendég - javította ki Lan Zhan. 

Túl korán volt ahhoz, hogy megint elkezdjék a neverending témát. Valamiért Lan Zhannak nem mindegy, hogy Wei Ying azt mondja, határozatlan ideig nála lakik, vagy ideiglenesen vendég nála. 

Reggeli után elkészültek, aztán autóval elmentek a boltba. Kényelmes módja jövés-menésnek, az egyszer biztos. Wei Ying lábai emlékeznek a karácsonyi előtti nagybevásárlásra. Egészen pontosan egy bizonyos évre, amikor minden jeges volt, minden út és járda. Műkorcsolyázókat megszégyenítő mozgásával, miközben két kezében tömött zacskók, már csak az érmet hiányolta a nyakából. Igaz, akkor tél volt, nem tavasz. Lan Zhan felajánlotta, hogy bekapcsolja a klímát, de Wei Ying inkább lehúzta az ablakot és félig kidugta fejét rajta. Meg is kapta a magáét. 

- Tilos kihajolni az ablakon - mondta Lan Zhan. 

Wei Yingnek megvolt a válasza. 

- Felírva! - kiabálta kilógó fejjel, ami kicsit még kijjebb került.

Végül Lan Zhan győzött. Olyan sunyi trükköt alkalmazott, hogy attól menetszél nélkül is szélvédőt fog a légy. Elkezdte felhúzni az ablaküveget. Wei Ying nem akart saját fejetlenségével viccelődni, kénytelen volt vereséget szenvedve, puffogva ülni, és beérni a klímával. 

Nagy bevásárlást tartanak, ezért kocsit hoztak, a Wei Ying-féle szegényházi kiskosár a sarokban kezdett hintaszékben várakozni. Reggelhez képest sokan voltak, legalábbis Wei Ying azt hitte, legtöbben ilyenkor fordulnak a másik oldalukra. Elvégre reggel hét múlt pár perce, még a rádió szerint is jó reggelt, nem napot! 

Haladásuk gyorsabban ért véget, mint a kutyaként kilógó feje az ablakon. Lan Zhan leállt a zöldségeknél és gyümölcsöknél. Wei Ying sóhajtva lépett Lan Zhan mellé. Az egy dolog, hogy a lakásban Lan Zhan főzi a nyúlkajákat, de nézni is ahogy megveszi a nyúlkaját, ahhoz már nincs elég lelkiereje.

- Lan Zhan, kééérlek, kérlek szépen, vegyünk húst is! Nem bírom tovább, ez túl... Lanos! Én nem vagyok Lan! Majdnem egy hete nálad vagyok és már azt nézem reggelente, hol a nyuszifülem és farkam. Nem akarok ennyi zöldséget! - nyafogta. 

Lan Zhan némán, megfejthetetlen arckifejezéssel, ami nem tükrözött semmit. Se bánatot, ne dühöt, se örömöt, se semmit. Végül megszólalt. 

- Egészségesek - mondta. 

- Hah! Nem igaz! Vagyis de, igaz, tényleg egészségesek - ismerte el. - De! - mert mindig vagy egy de. - Ritkán van hús, a halon kívül, szinte semmi fűszert nem használsz, nincs chili. Ebből következik, Lan-gongzi, hogy sokat idegeskedek a hús és a csípős ételek megvonása miatt, amitől később szív- és érrendszeri betegség alakulhat ki! Hát lenne szíved az enyémet tönkretenni? - tette kezeit védelmezően szívéhez. 

Lan Zhan szinte némán sóhajtott, csak ajkai szétválásából lehetett látni. 

- Veszünk húst - egyezett bele végül. 

- Ah, Lan-gongzi, Lan-gongzi, hős jégcsapom! - lelkendezett. - És a chili? Az is jöhet? - csillant fel Wei Ying szeme.

- Haladjunk, Wei Ying - tolta tovább a kocsit. 

- Phe - fújta Wei Ying. - Nem baj, a terv első fele sikerült. - suttogta, és lelki önpacsit adott magának. 

Wei Ying tejet vett ki a hűtőből, amikor nem messze egy öreg néni magánkívül szidta a nála legalább három évtizeddel fiatalabb ott dolgozó férfit. 

- MI AZ, HOGY NEM?! - kiabálta a néni. - Benne van az újságban, hogy akciós! - mutatta fel a kupont, szinte kibökve a férfi szemét. 

A férfi eltolta az öreg néni kezét. 

- Asszonyom, mint már mondtam, ez a kupon már lejárt, ezért nem... 

- BESZÉL ITT ZÖLDSÉGEKET! Ez a kupon nemrég jött, a reggeli újságban! Nem járhatott le! Hívjon ide valakit, aki tudja, mi a dolga, és...

- Valaki pokrócot reggelizett - súgta oda Lan Zhannak. 

A kasszánál Lan Zhan állt elől, Wei Ying hátul, közösen kipakolva a méteresre sikerült bevásárlást a szalagra. Az előttük álló anyuka a kisfiával lassan haladtak egyről a kettőre. A kisfiú az anyját nyaggatta, hogy az édességet akarja, az anyuka eközben egyszerre próbált pakolni és átadni a pénzt a kasszásnak, csak mehessenek el. Fáradt arcán meglátszott a türelmetlenség a jelenetért. A fiú nyavalygása addig hallatszott, amíg nem nézett Lan Zhanra, akinek láttán hirtelen elkezdett sírni. Néhány perc múlva Lan Zhanék jöttek. 

- Szép jó reggelt! - küldött ragyogó mosolyt a középkorú nőnek, aki viszonozta a gesztust. 

Lan Zhan biccentést küldött, aminek láttán a nő mosolya hirtelen erőltetettnek látszott, és az egész megjelenése, még a mozdulatai is feszültnek. A kontyba kötött hajú nő és Lan Zhan között váltogatta tekintetét Wei Ying. Magában megjegyzete, Lan Zhan valóban kissé merev, egy gyerek számára mint kiderült, ijesztő is, de egy felnőttnek is az lenne? 

- Mintha árasztanád magadból a szabályokat, úgy konyul tőled az emberek kedve! - nevetett Wei Ying a parkolóba menet. Egyik szatyrot ő, a másikat Lan Zhan vitte. 

- Már megszoktam - mondta. Wei Ying nem lepődött meg, főleg ha gyerekkora óta fejlesztette eme képességét. 

- Lan Zhan, Lan Zhan - csóválta fejét Wei Ying. - Olvaszthatnál kicsit a tekinteteden. Így soha nem fogsz megnősülni! Nem túl előnyös, ha mindenki távolságtartó és rideg. Legalábbis nem hiszem, hogy jólesik - tette hozzá a végét magának. 

- Nem mindenki. 

- Hm? - fordult Lan Zhan felé. 

- Wei Ying nem viselkedik úgy, mint a többiek - mondta csendesen.