Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Negyvennyolc⩸

Wei Ying elhatározta magát, ezért egy szombati napon megkérte Jiang Chenget, Jiang Yanlit és Jiang Fengmiant, hogy közösen beszélhessen velük a Jiang család házában, mert el szeretne mondani valamit. Yu Ziyuan is ott lakik, így természetesen, ha jelen szeretne lenni, Wei Ying nem akadályozza, de mivel már nem kisgyerek és nem él ott, és tisztában vannak mindketten, Yu asszony nem szereti Wei Yinget, őt nem nem nevezte meg, akikkel beszélni szeretne. Ha jön, jön, ha nem jön, nem jön. 

Szombat délután egyre kérte a találkozót, ha mindenkinek megfelel. Mindenkinek megfelelt, de mivel Wei Ying igazán soha nem kért semmit a Jiang család tagjaitól, akkor is beleegyeztek volna, ha nagyon fontos teendőjük van. 

A fényben úszó nappaliban ültek mindhárman, a kanapén. Wei Ying kérte, még a telefonban, hogy üljenek le és várjanak ott. Bal oldalon Jiang Fengmian, középen Jiang Cheng, jobb oldalon Jiang Yanli ült. 

Néhány perccel egy után a cseléd elöljáróban bejelentette gazdáinak Wei Ying-gongzi érkezését. 

Wei Ying lépett be, farmerban, fekete pólóban, fekete benti papucsban, bal csuklóján kabalájával. 

- Jiang bácsi - hajolt meg -, Shijie, Jiang Cheng - lépett be. 

- A-Ying - mosolyodott el szeretettel Jiang Yanli. - Örülök, hogy látlak! 

- Én is örülök, Wei Ying. - Keserédes mosoly ült ki arcára, de megértően nézett. - Nem szoktál látogatóba jönni. 

- Bocsáss meg, Jiang bácsi - hajolt meg mélyen Wei Ying. Bocsánatkérően görbültek felfelé ajkai. 

- Mit akarsz mondani nekünk? - kérdezte komolyan Jiang Cheng, a megszokott mérgelődése nélkül. 

Wei Ying nagy levegőt vett, és jelentőségteljesen nézett hármójukra. 

- Szeretnék nektek bemutatni valakit. - Megköszörülte a torkát. - Jiang bácsi és Jiang Cheng, mindig attól féltetek, hogy egyedül fogok meghalni - nevette el magát zavarában. 

Mindhárom Jiang szeme elkerekedett. 

- Hazahoztál... valakit? - tátotta el száját Jiang Cheng. Wei Ying bólintott. - Mármint valakit, aki él? Aki létezik? - Wei Ying ismét bólintott. Jiang Cheng apja felé fordult. - Apám, szerintem most tényleg megőrült. 

Jiang Yanli öccse vállára tette kezét. 

- A-Ying, kérlek, mutasd be nekünk, hadd ismerhessük meg - mosolygott. 

- Előtte - emelte mutatóujjait Wei Ying, aztán leengedte kezeit. - Hadd szögezzem le, mert tudom, biztos furcsállni fogjátok, de akkor is... Ő az az ember, aki mellett szeretném leélni hátralévő életemet, és ha van következő élet, azt is! 

- Hát ez félelmetes - kommentálta Jiang Cheng síri komolysággal. 

- Vezesd be - kérte Jiang Fengmian. 

Jiang Cheng abban hitben élt, hogy Wei Yingnek sosem lesz senki elég jó, aki mellett közös jövőt tervez és vágya, hogy vele lehessen életükben és azután. Nem közönséges embernek kell lennie, gondolta. 

Wei Ying fél percre eltűnt, aztán visszajött... oldalán Lan Zhannal. Megálltak előttük. 

- Jiang bácsi, Shijie, Jiang Cheng - könnyed mozdulattal mutatott párjára -, ő Lan Zhan.

Jiang Cheng balra és jobbra is hajolt, de senkit nem látott mögöttük. 

- És én azt hittem, valami komoly dolog miatt hívtál, erre kiderül, hogy már megint csak szórakozol! - morogta szemforgatva. Wei Ying összevont szemöldökkel hálálta shidije szavait, de nem szólt semmit.