Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Negyvenegy⩸

Wei Ying, Xie Lian és Hua Cheng, miután Lan Zhan és az ismeretlen nő kijöttek az étteremből, Lan Zhan kocsija felé mentek. Wei Ying véresre rágta körmét, miközben hárman taxiba ültek és Hua Cheng mutatta a sofőrnek és mondta, melyik autót kövesse, miután elindult. 

Lan Zhan kinyitotta a nő előtt az ajtót az anyósülésnél, amit kuncogva fogadott és beült. 

- Grrr - morgott Wei Ying. - Én szoktam az anyósülésen ülni! Én! 

Xie Lian próbálta nyugtatgatni Wei Yinget - sikertelenül. Wei Ying fejében egyre vadabb ötletek körvonalazódtak. 

Először csak az anyósülés, utána egyre többször mennek randevúra, és a végén Lan Zhan csak róla fog hümmögni. Utána összeköltöznek, Lan Zhan kidob, mert kelleni fog a hely a kis Lan Zhanoknak, és a vendégszobából gyerekszoba lesz. 

Lan Zhan leparkolt a bevásárlóközpont előtt. Ismét úriemberként viselkedve, először ő szállt ki, hogy ajtót nyisson Wei Ying ellenségének. A taxi megállt, Hua Cheng fizetett a sofőrnek, kevés borravalót hagyva neki. Attól, hogy két életre elég pénze van, az nem azt jelenti, hogy a pénzt nem Xie Lianre akarja költeni. Majd más ad borravalót, vagy nem.

Az ellenség és Lan Zhan felmentek a mozgólépcsőn. Wei Ying és csapata diszkréten követték őket, tartva a kellő távolságot. Wei Ying felemelte a nyakában lógó távcsövet és robotként mondta a helyzetjelentést: 

- Lan Zhan és az irodista pingvin a könyvesbolt felé tartanak. - Leengedte a távcsövet. - Hmm... minek mennek oda? Lan Zhannak van elé könyve otthon! 

Túljutottak a mozgólépcsőn. 

- Gege, gege - hajolt Xie Lianhez Hua Cheng. 

- Igen? - nézett fel rá mosolyogva Xie Lian. 

- Meleg van, vegyek neked fagylaltot? 

- Hm. Csak egy kicsit - adta be a derekát Xie Lian. Valóban, meleg van, jólesne valami hideg. Sajnos, azzal az édessel, amit szeretne, várnia kell, amíg Hua Chenggel hazaérnek. 

Hua Cheng bólintott, elindult az egyik rövidebb sor végére. 

- Grrr! - morgott eközben Wei Ying, távcsővel a kezében a hatalmas díszfa mögött. - Lan Zhan, Lan Zhan, nem lehet nálam szégyentelenebb az a nő - nyavalyogta elesetten. Ajka fintorra húzódott. - Vagyis de, lehet. - Megszorította a távcsövet. Körülöttük az emberek furcsa pillantást vetettek Wei Yingre, aztán figyelmen kívül hagyták, mintha ott sem lenne, azonban lépteiket felgyorsították, mintha attól tartanának, Wei Ying azt nézi, mikor robban a bomba. - Irodista pingvin megérintette Lan Zhan karját! Ó.. Várjunk, Lan Zhan arrébb húzódott. Huh- fújta ki a levegőt -, jól van, jól van. 

- Nem tudom, elhinni, hogy Lan-gongzi megcsalhat - mondta Xie Lian, és hálás köszönettel vette el a visszatérő Hua Chengtől az epres jégkrémet, aminek tetején átlátszó kiskanál állt ki a fagylaltból. Az első falatot saját szájába tette, a másodikat Hua Chengnek emelte, aki nem habozott elfogadni. Ha nem csókolhatja meg, legalább egy kanalat használhassanak az előételhez. 

Wei Ying elengedte a távcsövet, ami himbálózva lógott lefelé. Zavartan nézett Xie Lianre. 

- Megcsal? - pislogott Wei Ying. 

- Nem csal? - kérdezett vissza Xie Lian. 

- Nem értem. Hogyan tudna megcsalni? 

- Nem vagytok együtt? - szólt Hua Cheng. 

- Kik? - kérdezte Wei Ying. 

- Te és Lan-gongzi... 

- Mi?! - ugrottak ki majdnem a szemei a helyéről, fejét rázva Xie Lian felé. - Én és Lan Zhan? Dehogy, dehogy, dehogy! - tagadta, mintha a világ legelképzelhetetlenebb dolga lenne. 

Xie Lian Hua Cheng felé fordította fejét. 

- San Lang... én ezt nem bírom. 

- Gege, légy erős! - bíztatta Hua Cheng, de neki is kezdett fizikai fájdalommá lenni Wei Ying sötétsége.