Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Huszonhárom⩸

Szabályok vannak, szabályok voltak, és mindig is lesznek. 

Tilos hangoskodni. 

Tilos szégyentelenül viselkedni. 

Tilos étkezés közben beszélni. 

Tilos alkoholt fogyasztani.

Tilos kihajolni az ablakból utazás közben. 

Tilos állatot tartani. 

Tilos... sok minden más, amik felsorolása egy hatalmas kőfalon megtalálhatók a Lan család házában. Wei Ying egyenlő a szabályszegéssel, a viselkedése, a személyisége. Hát miért lenne kivétel az állattartás? 

Szombat délutánra járt az idő, amit ritka erős vihar zavart meg. Az eső csapvízként zúdult, az ég nappalhoz képest sötétbe és fenyegetően borult, a szél hangja kísértetiesen fújt. A vihar gyakran jár villámlással, ez most nem ilyen volt, nem villámlott. Ennek ellenére, a kinti időjárás emberi világgal egyesült alvilágnak felelt meg. Lan Zhan világoskék öltönynadrágban és hófehér ingben nézett ki a nappaliban az erkélyajtón. Wei Ying tíz perce ment el, esernyőben a kezében. Lan Zhan ragaszkodott hozzá, hogy elviszi, de Wei Ying is ahhoz, hogy csak mert elviszi a menetszél út közben és talán tutajt kell építeni, hogy visszajöjjön, nem szükséges a néhány percre lévő kisboltba elvinnie. Mély sóhajt eresztett ki Lan Zhan. Erősködnie kellett volna. Mindez egy... nem tudja, miért. Wei Ying nem volt hajlandó elárulni, de a tekintetéből és izgatottságából azt gondolja, alkoholról van szó. Egyszer említette vacsora közben, miután Lan Zhan emlékeztette, étkezés közben nincs beszéd, hogy a fogadott bátyjával, Jiang Chenggel gyakran ittak a ház teraszán, miközben esett az eső. Különleges hangulatot kölcsönzött, amíg tartott. 

Húsz perccel később Lan Zhan már az esernyőjéért és kocsikulcsáért készült menni, amikor valaki kopogott az ajtón. Lan Zhan nagy léptekkel ment ki ajtót nyitni. Wei Yingnek van kulcsa a lakáshoz, nem lehet ő. Jelen pillanat pedig más nem érdekelte, olyan gyorsan akart a látogatón túl lenni, amennyire gyorsan csak lehet. Ajtót nyitott. Egy vizes, esernyő nélküli Wei Ying állt előtte. Kapucnis pulcsija, amit magára vett távozása előtt, nem rajta, hanem kezében volt, amiket mellkasa előtt tartott. 

Lan Zhan elállt, Wei Ying azonnal bement. Lan Zhan becsukta az ajtót, aztán sietős léptekkel ment ki a fürdőbe és vissza, egy nagy törülközővel a kezében. Eközben Wei Ying a lábait használva levette magáról a cipőjét. 

- Ah, Lan Zhan - sóhajtott fel Wei Ying. - A szél azelőtt elvitte az esernyőmet, hogy megpróbálhattam volna Mary Poppins lenni. - Lan Zhan Wei Yingre terítette a törülközőt. - Köszönöm - mosolyodott el. 

Lan Zhan kérdőn nézett le a pulcsival takart kezeire. 

- Ööö... vicces történet. 

És akkor a pulcsi alatt valami megmozdult, aztán még egy valami. Lan Zhan nem figyelt arra, mennyire udvariatlan vagy sem, levette az átázott pulcsit. Két kisgombóc, egy fehér és fekete nyuszi emelték fejüket. 

- Tilos állatot tartani - sorolta fejből a kőfal szabályát Lan Zhan. 

- Dehát én is itt lakok! - háborodott fel Wei Ying. 

- Te nem vagy állat, Wei Ying - mondta nyugodtan Lan Zhan. 

- Pedig szerintem igazán állati vagyok! - nevetett. 

- Mit keresnek itt? - pillantott a nyulakra, aztán Wei Yingre. 

- Mondtam már, hogy vicces történet? 

- Nem fejtetted ki. 

- Sebaj, rögtön pótlom - mosolygott lustán. - Félúton jártam, amikor meggondoltam magam és visszafelé próbáltam jönni, anélkül, hogy megtanulnék repülni - kezdett bele. - A szél eloldalazta a lépteimet, végül nem jó irányba estem. A földről felkelve megláttam őket a kuka alatt. Szegénykék, szegénykék - emelte Lan Zhan arca elé a két nyuszit, aztán vissza magához -, nincs senkijük egymáson kívül eme nagy világban! - rázta drámaian szomorúan a fejét.

- Miért hoztad ide? 

- Örülök, hogy megkérdezted! Két opció van. 

- Mn? 

- Vagy ők lesznek a mai vacsora, vagy ajándékot hoztam neked! - vigyorodott el. Lepillantott a nyuszikra. - Jajj, ne haragudjatok. Ajándékokat - helyesbített. - Hát ketten vagytok, ti édes kis grillezett nyuszik - küldött levegőben puszit Wei Ying a nyulak felé. Tekintete ismét Lan Zhanra emelkedett. - Egyébként is, miután elmentem, Lan-gongzi ismét egyedül lesz a lakásban. Így lenne társaságod!

Lan Zhan mintha elkomorult volna egy pillanatra, aztán visszatért megszokott arckifejezéséhez. 

- Szóóóval? - próbálkozott Wei Ying. - Lan Zhan, elfogadod tőlem a nyuszikat? - rebegtette pilláit. Lan Zhan nem szólt. - Vagy inkább - nyalta meg felső ajkát - vacsorára csináljuk meg őket? 

Lan Zhan kivette Wei Ying kezeiből a két nyulat.

- Megtartjuk - mondta belenyugvóan. - Nincs nyúl vacsora.

- Lan-gongzi, Lan-gongzi, igazán kegyes vagy! - Közelebb hajolt a két nyúlhoz. - Nem lesz belőletek vacsora, Xianxian, Wangji! - dimogatta meg mutatóujjával a fehér nyuszi fejét, aki próbált kitérni belőle. 

- Ezek a nevek...? 

- Ó! - Wei Ying megköszörülte a torkát. A fehér nyuszira mutatott. - Wangji. - Aztán a feketére. - Xianxian. Ez a nevük. Mindenkinek van neve, pont nekik ne lenne? Hmm, a fehér mintha te lennél, csak cukibb formában. Olyan kis komor. 

Wei Ying képzelgően nézett, majd folytatta. 

- Talán nemsokára párosodnak és sok-sok kis komoly kifejezésű Lan Zhan nyuszi fog szaladgálni! 

Lan Zhan összevonta szemöldökét. 

- Ezek a nyulak... hímek. 

- Hah? - kezdte el törölgetni fejét Wei Ying. A nyuszik alá nézett, amennyit Lan Zhan ujjai engedtek. - És tényleg. Nem baj, akkor csak párosodnak és nem csinálnak sok kis komoly Lan Zhan nyuszit - mondta letört lelkesedéssel. 

- Te...! Szégyentelen! - mormogta Lan Zhan égő fülekkel.

- Hehe, a füleid vörösek - mutatott rá Wei Ying. - Nem kell zavarban lenni, Lan Zhan. Csak mert te nem élsz szexuális életet, a nyulaknak nem kell tabunak lennie. 

- WEI YING! - emelte hangját figyelmeztetően.