Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Harminchat⩸

Nyitás után néhány perccel már jött is az első vevő. A középkorú férfi rózsacsokrot kért, Wei Ying engedelmesen csinálta meg robotikus mozdulatokkal. Miután végzett, automatikusan, mintha a Google fordító szólalna meg, mondta a végösszeget. A férfi megköszönte, aztán kissé húzott szájjal hagyta el az üzletet, de a csokorra nem volt panasza. 

Xie Lian hümmögve figyelte az eseményeket. 

Jött a következő vásárló, akit Wei Ying szolgált ki. A lány szerelemtől pirulva és mosolyogva lépett be, és zavarban pirulva lépett ki, lekonyult mosollyal, kezében egy szál piros tulipánnal.

Kicsit lelombozta a lányt, hogy virágokhoz nem értve, a szerelmi vallomásához piros rózsát gondolt ki, de nem volt benne biztos, ezért kikérte az eladó véleményét, aki ugye Wei Ying. 

- Nem javaslom - mondta szárazon. - A piros tulipán szimbolizálja a szerelmi vallomást, a vörös rózsa a szerelmet, szenvedélyt. 

Wei Ying hangjában szemernyi lelkesedés sem ugrott, ahogy mosoly sem görbült ajkán. Mindig élvezte, amikor a vevő tőle kért segítséget, tanácsot, ajánlást, hogy ő mit javasol, mi lenne az alkalomnak megfelelő. Imádja a vevővel együtt kitalálni, mint egy jó, de komoly célú játék, aminek tökéletesnek kell lennie. Most azonban csak a munkáját végezte, amiért pénzt kap, a lelkesedése eltűnt az éterben. Ez olyan kinézetet adott neki, amit a lány és mindenki másnak azt tükrözte, a kérdésük nyűg, ezáltal maguk a személyük is nem több nyűg. 

Xie Lian megint csak hümmögött. A következő vevőket már ő intézte, megelőzve a rutinból mozduló Wei Yinget. Aztán jött a vevő, akit nem Xie Lian intézett, és mozdulni sem tudott volna előbb a Wei Ying melletti székről.

Csengő jelezte a vásárló jöttét. Wei Ying felemelte fejét, aztán felpattant helyéről. 

- Lan Zhan! - virult fel Wei Ying arca, és úgy mosolygott, mint a tejbetök. 

- Mn. Wei Ying - biccentett fejével miközben becsukta az ajtót, aztán a pult elé sétált. 

- Hm - hümmögött csöndesen Xie Lian, tekintetét Lan Zhan és Wei Ying között váltogatva. - Jó napot, Lan-gongzi - köszöntötte udvariasan.

- Jó napot - viszonozta Lan Zhan. 

- Lan Zhan, Lan Zhan, mit kérsz? - kérdezte élénken Wei Ying. 

Lan Zhan körülnézett, aztán elvett egy cserép cikláment*, és már éppen fordult volna a pulthoz, amikor Wei Ying jelent meg mellette és kivette Lan Zhan kezéből. Elégedetlenül ingatta fejét.

- Ezt nem, Lan Zhan! - tette vissza a cikláment a polcára a többi közé, és elé állt, hogy fő a biztonság, ha akarja se tudja elvenni. 

- Miért nem? 

- Ilyen szomorú jelentésű virágot nem adok el neked! - szögezte le.  

- Wei Ying mit javasol? - tudakolta Lan Zhan. 

- Cikláment semmiképp. - Néhány lépést tett arrébb, és egy másik, cserepes virágot vett le és nyújtott át Lan Zhannak. - Kék jácint*. Ez már mindjárt jobb! Lan-gongzi, nyugtasd meg törékeny szívemet, hogy kék a jácintot választod - rebegtette kérlelően pilláit Wei Ying. Nem gondolta, hogy beválik.

- Mn. Legyen - vette el a műanyag cserepet Wei Yingtől. 

Ujjaik találkozása Wei Yingben kellemes érzést hagyott. Meleg van, de Lan Zhan ujjai hidegek. 

- Hmmm - hümmögött magában Xie Lian, és hirtelen úgy érezte, el kéne hagynia a helyiséget, zavarja a jelenetet. 

- Wangji és Xianxian, jól vannak? - érdeklődött Wei Ying, visszatérve a pult mögé, miközben kiállította a számlát és elvette a pénzt. 

- Mn - bólintott Lan Zhan. - Wei Ying, hogy vagy? 

- Most már jól - kacsintott Lan Zhanra ugratásként, bár tényleg örült, hogy látja a férfit. 

- Szégyentelen... - motyogta maga elé Lan Zhan. 

Wei Ying nevetett. - Dehogy, dehogy! - tagadta szívéhez kapva. 

Lan Zhan távozása után Xie Lian mást is csinált a hümmögésen kívül. 

- Ha jól gondolom, Lan-gongzi már nem is olyan unalmas? - kérdezte kétértelműen, mosolyogva. 

- Ó, dehogynem! - felelte Wei Ying. Xie Liant láthatóan meglepte a válasz. - Nagyon, nagyon unalmas.

- Pedig nem úgy tűntél, mint aki unja - jegyezte meg Xie Lian. 

- Mert nem is - vágta rá vigyorogva. - Lan Zhan a szabályok végtelenül unalmas követője. Bár ebben kicsit segítettem őt megrontani, khm - tette hozzá halkan. - De akkor is jó ember, és jól főz! 

- És jó hallgatóság - egészítette ki Xie Lian.

- És jó hallgatóság - bólintott hevesen Wei Ying. - Csak a feleségét sajnálom előre. Ennyi szabályt betartani... lehetetlenség! - nyögte.

- Ó. Miért gondolod, hogy Lan-gongzi nősülni szeretne? - kérdezte sejtelmesen. 

Wei Ying felvonta szemöldökét. - Miért ne akarna? Szabálykövető férfi. Szerintem náluk természetes, hogy majd feleségül vesz valakit. 

- És ha Lan-gongzi nem feleséget szeretne? 

- Ugyan, mit akarna szeretni, ha nem feleséget? - kérdezett vissza Wei Ying. 

Xie Lian nem felelt, rövid csöndet tartott. Elővette pólója alá rejtett vékony ezüst lánc függőjét, egy gyűrűt, és felmutatta Wei Yingnek. 

- Ezt a páromtól kaptam, Hua Chengtől - mondta sugárzó emlékekkel Xie Lian. Értelme volt nem tagadnia semmit, Wei Ying tudta már, hogy a szerelme és élettársa egy férfi.

Wei Ying elmosolyodott. - Szép gyűrű!

- Igen, az. Már-már házassági ajánlatnak is nevezhetjük. 

- Most, hogy mondod, tényleg - értett egyet Wei Ying. - Nade, még mindig nem értem. Mi mást akarhatna Lan Zhan? 

Xie Lian tovább mosolygott, és először gondolta magában azt, hogy Wei Ying egy idióta. 

*Ciklámen: beletörődés, búcsú

*Kék jácint: állandóság