Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Negyven⩸

Egy nap, a virágüzlet nyitása után néhány órával, lehúzták a rolót és bezárták az ajtót. 

Aznap, Wei Ying olyat látott, ami késztetést váltott ki belőle arra, hogy ásójával leüssön valakit. 

Aznap, Wei Ying meglátta Lan Zhant bemenni egy étterembe... egy nővel. 

Nemsokára dél volt, Xie Lian áldását adta, hogy Wei Ying kimenjen venni magának valami harapnivalót. Az idő forró volt, a nap nem csókolta, hanem égette a halandókat. Wei Ying nem vágyott tésztára, szusira, még csak csípősre sem, csupán egy, kettő... néhány pálcikás jégrémre, egy bizonyos ízben, amihez muszáj volt elmennie egy étterem közelében, aminek a túloldalán van a kisbolt. Wei Ying ment, mendegélt, szájában képzelte a hűs frissítőt, a karamellás-epres jégkrémet, amikor meglátta Lan Zhant. Már éppen száját nyitotta a leghangosabb figyelemfelkeltő kiabálására, amit hülyén kinéző, gyerekes ugrálás követett volna, amikor meglátta, Lan Zhan nincs egyedül. A mellette sétáló nő, az a fekete-fehérbe öltözött magassarkús irodista pingvin, Lan Zhan mellett sétált, túl azon amit Lan Zhan megenged az átlagos embereknek. Wei Ying kiabálta magában a kérdést: KI A FENE AZ A NŐ?! És ő miért nem tud róla, hogy ez a nő van Lan Zhannak? Együtt éltek, most is együtt élnek. Egy nap híján két hét kihagyás az együttélésben nem hozhat pont Lan-gongzinak, az érzelemmentes fehér jádének kapcsolatot, igaz? Ugye, nem hozhat? Képtelenség. Nem lehetséges. Ebben reménykedett Wei Ying. Nem tagadja, kissé figyelmetlen, de annyira csak nem lehet az, hogy ne vegye észre, ha Lan Zhan szerelmes. 

Wei Ying hagyta a fenébe a jégkrémet, izzó dühét az sem csillapítaná, ha fagyasztóba feküdne. Körmét rágva ment vissza a virágüzletbe. Nem bírta a látványt, ahogy Lan Zhan kinyitja annak a pingvinnek az ajtót, aztán előre engedi, a nő Lan Zhanra mosolyog, és biztosra vette Wei Ying, Lan Zhan hümmögött annak a nőszemélynek. Xie Lian egyből megkérdezte, hogy mi a baj. 

- Mi a baj? - kérdezett vissza akaratlanul cinikusan Wei Ying. - Lan Zhan étterembe ment egy nőnemű irodista pingvinnel! Ez a baj! 

Xie Lian szemei elkerekedtek. - Lan-gongzi... étterembe ment egy nővel? 

- Egy nővel, akinek a rúzsozott ajkai felfelé görbültek - tette hozzá morogva. - Lan Zhan unalmas, az ő társaságában nem szokás nevetgélni és mosolyogni! - pattant fel a székre, és karjait összefonta. 

- Te mindig mosolyogsz és nevetsz Lan-gongzi mellett - jegyezte meg ártatlanul Xie Lian. 

- Most nem rólam van szó! - bökte oda. 

- Üzleti ebéd? - találgatott Xie Lian.

- Nem - rázta meg gondolkodóba esve Wei Ying. - Ma lett volna üzleti ebédje, de lemondták. És nem egy emberrel, hanem többel. 

- Semmit nem szólt Lan-gongzi erről a hölgyről? - kérdezte Xie Lian. 

- Semmit! - tárta szét karjait.

- Eh... - gondolkozott valami okosságon Xie Lian, de bárhogy erőlködött, semmi ötlet nem fogant. Mármint semmi ésszerű, normális ötlet. - Derítsük ki - javasolta Xie Lian azelőtt, hogy végiggondolta.  

Wei Ying szemei veszélyesen csillantak. 

- Derítsük - sziszegte fogai között.

Xie Lian a kommunikáció híve, de bárhogy is legyen, Lan-gongzi nem ér rá, hogy megkérdezze tőle Wei Ying, és ha Wei Ying nem tudja meg a lehető meghamarabb, mi történik pontosan, látta lelki szemeivel ahogy Wei Ying agyvérzést kap munkaidő lejárta előtt. 

Így alakult, hogy a virágüzlet hamar zárt be. Ám mielőtt útnak indultak, Xie Lian telefonált egyet. 

Kicsivel később pedig... 

- Látod őket? - kérdezte Xie Liant Wei Ying. Jobban szeméhez nyomta a távcsövet, mintha attól a pincér arrébb menne. - Ez a pincér... Remélem, Lan Zhan nem ad neki borravalót! Menjen már arrébb! 

- Nem... De! Arrébb ment! Lan-gongziék most készülnek távozni - hajolt kicsit előrébb Xie Lian, és feljebb emelte távcsövét. 

Xie Lian vállát gyöngéden meglökték, csak annyira, hogy jelezze, figyeljen rá. Xie Lian felé fordította fejét. 

- Gege, a megfigyeléshez muszáj bokorban elbújnunk? - kérdezte Hua Cheng, és egy ág kezdte elől olyan helyen birizgálni, amihez csak Xie Liannek van jogosultsága nyúlni.