Kabala (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⩸Tizenöt⩸

- WEI YING! - Wei Ying kezéből kiesett az üres, fehér váza, több darabbá szóródva a földön. Arcából is eltűnt a vér, holtsápadt lett. Nagyon nyelt.

- J-Jiang Cheng - integetett Wei Ying. Feszült mosolyra húzta száját. - Milyen rég lát... 

- Mit jelentsen, hogy elégett a lakásod?! - kiabálta egyre közelebb érve Wei Yinghez. 

Xie Lian hozzájuk lépett és Wei Ying felé fordult. 

- Azt hiszem, jó lesz, ha most ebédszünetet tartasz - ajánlotta Xie Lian. 

Wei Ying nem gondolta így. Nagyon nem gondolta így! 

- Nem... - kezdte, de Jiang Cheng félbeszakította. 

- Tökéletes! - Megragadta Wei Ying karját és kihúzta az üzletből.

Ennyi. Wei Yingnek befellegzett. 

Jiang Cheng fekete autójához vonszolta Wei Yinget, kinyitotta az ajtót, belökte testvérét, aztán becsapta. Három lépéssel a vezető oldalnál volt, beült, és bezárta a kocsit. Wei Ying mosolya húrként feszült, szinte már fájt. 

- Meg akarsz gyilkolni? - kérdezte lényegretörően. 

- IGEN! - vágta rá. Ujjaival halántékát dörzsölte, próbálva nyugtatni magát. De nem, nem sikerült. Csak neki lehet ilyen hülye fogadott testvére. - Miért a részeges volt szomszédodtól kell megtudnom, hogy a másik részeges szomszédod felgyújtotta magát, a lakását, és véletlenül a te lakásodat is?! - követelte.

- Hogy pontosak legyünk, nem az én lakásom. Csak bér... 

- Hol laksz? - vágott közbe Jiang Cheng. 

- Nos hát...

- És miért nem hozzánk jöttél? 

Wei Ying feszült mosolya helyét enyhe türelmetlenség vette át. 

- Jiang Cheng, válaszoljak a kérdéseidre vagy te akarod kitalálni?! 

Jiang Cheng vöröslő fejjel nyitotta száját visszavágásra, végül befogta, és minden izmát megfeszítette, hogy csöndben várja Wei Ying csicsergését. 

- Köszönöm! - forgatta szemeit Wei Ying. Nagyot sóhajtott. Hátradőlt az ülésen. Arca komollyá vált. - Tudod, miért nem mentem hozzátok. 

- Ez... ez teljesen más helyzet! - hebegte Jiang Cheng. Beletúrt rövid hajába, aztán sötétlila ingjének gallérját igazította. - Anya megértette volna. Nem te tehetsz arról, hogy az egész elégett. 

- Soha nem voltam szent, de úgy hiszem, annyira rossz sem, mint amennyire csapásként kezelt engem Yu asszony. 

- Mehettél volna Shijiéhez! - ráncolta homlokát. 

- Zavarjam meg Shijie és a páva életét, és aggódjon fölöslegesen Shijie, miközben Shijiének ott van A-Ling? Ezt te se gondolhatod komolyan, Jiang Cheng.

Rövid csönd után Jiang Cheng megkérdezte. 

- Miért nem jöttél el A-Ling születésnapjára? 

- Elmentem felköszönteni - mondta Wei Ying, de ő is tudta, ez nem válasz. 

- Egy nappal előtte. Nem akkor volt a születésnapja. 

- Ugyanazért nem mentem, amiért hozzátok sem. Nem akarok Yu asszonynak gondot okozni - csendesett el hangja. 

- Márpedig gond vagy! Egy hatalmas gond, amikor ilyen baromságot csinálsz! Te... mégis hol a csudában laksz, és mikor terveztél szólni erről?! - idegesedett fel megint. 

- Ööö... talán... soha. Legalábbis a tűzeset részt kihagytam volna - bólintott magának. 

- Meg sem kérdezem, hogy megsérültél, látszik, hogy nem - fújta ki a levegőt Jiang Cheng. - Hol laksz most? 

Itt jött az a rész, amitől ha Jiang Cheng eddig ideges volt, ezután vulkánként tör ki a feje teteje. 

- Ez egy érdekes történet - húzta nem túl boldog mosolyra ajkait. 

- Van időm - morogta. 

- Ettől féltem - nézett félre. 

Nagy levegőt, aztán belekezdett a mesébe. Kezdte onnan, hogy elhagyta a kabaláját egy virágcsokorban, amit az ajándékozott egyik rokona megtalált és elhozott. Ekkor nevezte nevén a rokont, Lan Zhant. Wei Ying folytatta, egészen addig, hogy egy hónapon keresztül Lan Zhan bejött a virágboltba, egy szál virágért, amivel azt akarta közölni, nem teljesen idegenek. Újra megemlített okait, miért nem ment vissza Jiang Chengék házába vagy shijiéhez, ezért végül elfogadta Lan Zhan felajánlását, hogy lakjon nála egy ideig. 

Meglepetésére, Jiang Cheng feje a helyén maradt, és bármennyire dörzsölte néhányszor szemét, füstölni sem látta orrát vagy fülét. 

- Miért egy Lannál laksz? Pont egy Lannál! Nem is ismered jól, és ők a szabályok fizikai megtestesülései! 

- Vettem észre - horkant fel Wei Ying. - Evésnél nem beszélhetek, nem lehetek szégyentelen, nem lehetek hangos, nem lehet kupi, és ami a legszörnyűbb - vett nagy levegőt -, elvárná, hogy este kilenckor feküdjek le és hajnali ötkor keljek fel! 

Jiang Cheng szemei egy pillanatig nagyra nyíltak, gyorsan visszatérve a homlokráncoláshoz. 

- Költözz hozzánk! - mondta Jiang Cheng. 

- Nem - vágta rá Wei Ying. 

- Bérelj ki egy jobb lakást, fizeti a család! - próbálkozott tovább Jiang Cheng. 

- Nem - ismételte beakadt lemezként. 

- Az istenit! - csapott a kormányra Jiang Cheng. - Nem tudnál most először hallgatni rám?! 

- Nem - mosolyodott el. 

Jiang Cheng mérges gyereknek nézett ki, ahogy karjait összekulcsolta. 

- Mintha bármelyik szabályt is betartanád - dörmögte maga elé feladva.