Lost Control /SeongJoong/✔️

Tizenhatodik Rész - Szőke herceg

Hongjoong szsz.

A decemberi fesztivál.

Minden évben itt voltam, és ki mertem jelenteni, ez volt a kedvenc eseményem és jobban vártam, mint bármit az évben.

Kicsit vásár hangulatom volt a sok fénytől és a kis bódéktól, amik ilyen-olyan apróságokat árultak, és akkor ne is beszéljünk a tömegről. Egész este, éjszakába nyúló élő zene, iskolai és egyetemi fellépők, és évről évre egyre gyakoribbá vált, hogy híresebb bandák is előadtak a színpadon.

És akkor meg se említettem, hogy az egész szabadtéri volt. És ez az egésznek sokkal különlegesebb hangulatot adott. Olyat, amiért minden évben vártam, hogy visszatérhessek.

Mingi már a kapuban húzta a kezem, én pedig igyekeztem nem elcsúszni a fagyos talajon. Mintha a fesztivál hozta volna a decemberi időt is magával, az egész napos fagy miatt minden lépésemet átgondoltam, de ő irigylésre méltóan vágtatott végig mindenen a hosszú lábaival.

Pedig a magas emberek nagyobbat esnek...nem?

Jongho magabiztosan sétált a hátunk mögött, és ámulva nézett valamit, mikor egy pillanatra hátra fordultam. Mingi még mindig kitartóan húzott, mikor pedig rászóltam, hogy van lábam és nem utolsó sorban saját akaratom is csak annyit mondott: be akarlak mutatni valakinek.

Ahhoz képest, hogy az elmúlt hetekben mennyire morcos és zárkózott volt úgy tűnt, a mai napra megjött a kedve, szóval nem mondtam semmit. Az vigasztalt, ha elcsúszok felfogja az esésem, bár, azt is kinéztem volna belőle hogy elenged és kiröhög miután elestem.

Pár perc keresgélés és séta után végre elengedte a kezem, így mondhatni szabadon mentem már utána. Megálltunk az egyik sátor mellett, ahol Mingi írt valakinek, és utána még egy kitérőt téve megtaláltuk Sant is, aki szintén nem volt egyedül.

Nem mondtam azt, hogy idegen. Olyan érzésem volt, mintha láttam volna már valahol, de hirtelen nem tudtam hova rakni. Az arca és a testalkata is baromi ismerős volt, mégse állítottam volna azt, hogy már találkoztunk. Szimplán abban voltam biztos, hogy láttam már.

-Hol a kezed? - szólt félhangosan Mingi Sanra, aki erre mosolyogni kezdett, és lepacsizott vele.

-Mingit és Jonghot már ismered, ő pedig Hongjoong - mutatott rám San. Aprót mosolyogtam és felé nyújtottam a kezem, üdvözölve őt.

-Wooyoung - megrázta a kezem és meghajolt, majd viszonozta is a mosolyom, utána pedig visszabújt San ölelésébe.

Kicsi Sanie. Annyira félénk volt mindig, hogy néha kételkedtem abban, mer-e majd valaha bárkinél kezdeményezni, de ezek szerint megtörtént. Annyira aranyosan bújtak egymáshoz, hogy jó volt nézni. 

Olyan fél órát töltöttünk együtt, de abból is azt vettem észre, Wooyoung is körülbelül annyira félénk, mint San. Állandóan a kezét fogta és nem akart elszakadni mellőle. Mintha a búvóhelye lett volna, aki mellett nem félt semmitől.

-Még nem voltál a fesztiválon, Wooyoung? - kérdeztem, mikor észrevettem hogy a hely minden kis részletét csodálja.

Nem vette először észre hogy szólítottam, ezért egy picit megrángattam a kabátját. Kicsit meglepődtem mikor megijedt, és Sanon is láttam, hogy kész volt leütni, de mikor észrevette hogy csak én vagyok, ellazult arcizmokkal nézett Wooyoungra.

Valami nagyon nem stimmelt velük... már akkor.

-Voltál már itt? - ismételte meg a kérdésem.

Körbe néztem magunk körül, és csak akkor vettem észre, hogy Mingi és Jongho leszakadtak. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel nem akartam megijeszteni Wooyoungot, és végképp nem a szerelmespáron lógni feleslegesen. Azt elég volt Yunhoval és Yeosanggal csinálnom.