Lost Control /SeongJoong/✔️

Tizenharmadik rész - Csoporttárs

Seonghwa szsz.

-Mit csinálsz? - nyitottam be érdeklődve Wooyoung szobájába. A gép előtt ült, és az az előtt lévő könyvre pillantott és arra szegezte a tekintetét ahogy beléptem, bár sejtettem, ami a képernyőn volt az jobban érdekelte.

-Tanulok - válaszolta sürgősen, teljes figyelmét a könyvre szegezve.

-És nem akarsz egy fél órás szünetet tartani? - tudtam, nem mutatok ezzel neki jó példát és nem kéne felajánlanom neki amit fel akarok, de nem akartam egyedül menni.

Hirtelen emelte rám a tekintetét, majd érdeklődve rám nézett.

-Miért? - hangja megcsuklott a szó felénél, és úgy tűnt azt hiszi, hogy rosszba szeretném belevinni.

-Csak öltözz, tíz perced van - utasítottam, mintha valami világmegváltó dologról lett volna szó, és készültem volna becsukni az ajtót és elhagyni a szobát, de az értetlen tekintete amit rám szegezett megállított benne - mi az? - érdeklődtem, furcsállva hogy akkora figyelmet szentelt nekem hogy tekintet szinte rám fagyott.

-Nem akarok elmenni itthonról - felelte bátortalanul, arcára pedig kiült a félelem.

-Miért? - néztem rá legalább annyira értetlenül mint ahogy az előbb ő rám. Én egy ilyen lehetőségre tuti nem mondtam volna nemet tizenhat évesen, de hát, csak nem fogom rákényszeríteni.

Vagy mégis?

-Csak - megakadt - muszáj?

-Wooyoung - szólítottam a kérdése után egyből - ott leszek én is, nem lesz baj. Amúgy csak beugrok valahova - szépítettem, és vállat rántottam.

-Akkor miért nem tudsz egyedül menni? - sóhajtott fel csalódottan.

-Wooyoung, nem vagy antiszociális - állapítottam meg, majd mielőtt kimentem volna utoljára átnéztem a vállam felett.

Megadóan dőlt hátra a székében és szemlélte a plafont, és még mielőtt kimentem, a szemem sarkából láttam hogy nekiállt készülődni.

Féltettem kicsit, mert az új iskola nem sokat változtatott rajta. Volt, hogy jobb kedvvel jött haza és volt, hogy kevésbé volt jó kedve. Hatalmas változás volt neki, és reméltem hogy csak megbarátkozik az új környezettel. Elmondása szerint voltak barátai és evett is napközben, a tanárok sem piszkálták, és ez az első jegyein meg is látszott.

-Legalább elmondod, hova megyünk? - leült az anyósülésre, és miután becsatolta magát morcosan összefonta maga előtt a kezeit.

Megmosolyogtatott, mivel aranyos volt és jól is állt neki a hiszti. Szépen adta a tudtomra, hogy a pokolra kívánja az esti kiruccanást, de valamiért utólag sem bántam hogy rávettem.

-KMA

-Mi dolgod van ott? - értetlenkedett, majd megrázta a fejét, és megadóan az ablaknak hajtva azt dugta be a fülhallgatót a fülébe - mindegy. Nem fontos.

Láttam az apró mosolyt az arcán, de nem ezért hagytam annyiban. Igazából elszórakoztatott hogy piszkálom. Párszor igyekezett is visszavágni, ebből is gondoltam hogy most sem veszi magára.

Nem tudta, hogy nem csak a cég épületén belül dolgoztam. A legtöbb népszerűbb helyről tudtam, ahol zenével foglalkoznak, és ezekről a helyekről toborozták össze a gyakornokok egy részét. Nagy eséllyel páran debütáltak is, nekem meg megvoltak a tippeim arra, ki lesz a legnépszerűbb tagjuk és hogy az adott banda vagy szólista mennyire lesz sikeres.

Jó, nem mondom hogy részben nem hobbi volt. Lényegében a szórakozás részét is képezte, hiszen a legtöbb ilyen szórakozóhely vagy karaoke bár volt, de a munkámban is sok területen fel tudtam használni.

Bementünk az akadémiára, ahol egy ismerősöm le is csapott Wooyoungra miután beszélgetésbe elegyedtünk és megemlítettem hogy táncol. Meg akarta mutatni neki az egyik szárnyat és megkérte hogy mutassa meg neki is, hogyan táncol.

Legalább a táncra igent mondott.

Elég zárt térben működtek, és nemigen léptek fel sehol. Persze nem ez volt az iskola célja, de tudni azt, kik járnak ide és milyen a teljesítményük csak azok tudták, akik valamilyen szinten be voltak épülve. Kíváncsi voltam, és rövid beszélgetéseket követve feldobtam, milyen lenne ha pár tanuló megmérkőzne egymással, és felajánlottam, hogy szponzorálom a versenyt. Először azt hittem, hülyeségnek fogják gondolni, de alig hogy felvetettem majd' elájultak az ötlettől, és pár megbeszélést követve annyi kikötésük maradt, hogy a versenyzőket ők akarják kiválasztani, nekem pedig nem volt ellenemre.

Az én kikötésem az volt, hogy ha sikerült őket kiválasztani akkor csináljanak nekem egy névsort, ennek ellenére egy vastag dokumentumot adtak a kezembe, és csak sejtettem, ennek egy részének nem lenne szabad nálam lennie, mert személyes információkat tartalmaz, én pedig nem kémkedni akartam. Meg is mondtam, hogy ha átfutottam vissza fogom adni, hiszen nem élettörténetet kértem és nem is akartam ilyenbe belekeveredni. Legalább megtudtam, hogy nem kezelik biztonságosan az adatokat, ergo olyan érzésem volt, mintha egy bizonyos összegért megvettem volna tőlük. Nem volt jó pont, hogy ezt odaadták és finoman, de hangoztattam is, hogy ezzel jobban kéne vigyázni.

De azért nem voltam szent, mert elvittem. Végül is, amit nem akartam látni az engem úgysem érdekelt.

Wooyoung a bejáratnál várt, az azzal szemben lévő folyosó falának dőlve, és összekulcsolt kezekkel nézett át a másik folyosóra. Felhúztam a szemöldököm, majd miután sietősebbre vettem a lépteim átnéztem a válla felett.

-Ismered őket? - kérdezni akartam, amivel sikerült megijesztenem és hirtelen a mellkasához kapott, majd egy lépést oldalra téve visszabújt a fal mögé - bocs - nevettem halkan, majd magamhoz szorítottam az elhozott papírokat.

-Az egyiket - válaszolt, amivel részben ki is elégítette a kíváncsiságom - a csoporttársam.

-Menjünk - bólogatást követe nyúltam a hátához, majd tereltem az ajtó felé.

Felhúzta a kapucniját. Nem tudom, miért nem ment oda hozzá ha elvileg a csoporttársa volt, ezért ahogy kilépett az ajtón, egy utolsó pillantást tettem a folyosón ácsorgó két srácra.

Elkerülte a figyelmem, mikor megláttam, ki van mellette. Vagy rá gondolt? Fogalmam sincs, hogy ment náluk az oktatás, de arról sem, hogy annak a fiúnak bármilyen szinten köze van a zenéhez. 

Pár másodpercnyi bambulást követve elkaptam a tekintetem, majd kimenten Wooyoung után. Azt gondoltam, lehet csak barátok, vagy ismerik egymást. Valamiért nem tudtam elhinni amit láttam.

-Pontosan melyiket ismerted? - kérdeztem, miután beindítottam az autót.

Nem igyekezett leplezni, mennyire meglepte a kérdés.

-A magasabbat, aki a küszöbön állt - válaszolt egyértelműen. A magasabbnál megbukott, és megint gondolkodni kezdtem, majd furcsállva elengedtem, miután kiálltam a parkolóból.

Ha eszembe jut, úgy is megkérdezem - gondoltam. Bár, pár dolgot megmagyarázna. Viszont akkor mit keresne ilyen fiatalon a cégnél? A karrierjét kéne építgetnie, ami tudtommal nem kevés időt és energiát igényel. Tényleg lehet, hogy csak barátok voltak.

Bár, nem az én dolgom volt.

---
2021.03.29