Lost Control /SeongJoong/✔️

Huszonkettedik Rész - Ne raboljuk egymás idejét

Seonghwa szsz.

Hongjoong minden péntek este a bárban volt.

Ergo plusz egy programom volt minden héten.

Persze nem azért, mert annyira érdekelt. Csak több esélyt láttam arra, hogy Yeosang megint megjelenjen.

Nem válaszolt a hívásaimra, nem írt, nem keresett. Leállt a zsarolgatásommal, nem zaklatott, egyszerűen csak felszívódott, aminek egyrész örültem, másrészt rossz érzéssel töltött el.

Elhívtam egy barátom, akinek hamar mennie kellett. Talán egy órára, ha beugrott, ment is haza a családjához.

Pocsék volt realizálni, hogy szinte minden egyetemi vagy középiskolai ismerősömnek, barátomnak párja volt, de a legtöbbüknek már gyereke is.

Voltam azon a héten Woominnál is. Játszottam a két kislánnyal, beszéltünk a keresztelőről, amit nyárra csúsztattak pár ok miatt. Illetve tervben nyár volt, gyakorlatilag bármikor lehetett, de mivel közeledett a tavasz, annak a lehetőségét sem zárták ki.

Hongjoonggal még nem találkoztam, sőt, a beszélgetésünk után el is felejtettem hogy kéne. Valahogy úgy, hogy Yeo lenyugodott már nem tartottam annyira fontosnak.

Kicsit el is akartam felejteni az egészet. Bár, az este folyamán láttam, ahogy párszor lopva rám pillantott, és nem tagadom, néha én is a társaságra néztem, akikkel együtt ott volt Wooyoung is, de úgy láttam, jól elvoltak. Szóval én viszonylag hamar le is léptem.

Fáradt voltam és mást sem akartam csak aludni, de az agyam természetesen mindig a legrosszabbkor kezd el kattogni.

Hogy miért nem akartam Hongjoonggal találkozni? Igazából csak figyelembe kellett vennem a történteket. Yeosang barátja ismerte őt, igaz, nem kedvesen viszonyult hozzá, de adhattam volna neki még több bántásra okot. Nem akartam, hogy megint belekeveredjen egy vitába, pláne nem miattam, bár ebben benne volt az is, hogy nem akartam még egyszer bocsánatot kérni tőle.

De ha már felhoztam muszáj volt elhívnom valahová, és tudtam, volt egy hely amit Yeosang kifejezetten utált.

Hogy miért, arra nagyon már nem emlékeztem. Volt valami sztori egy sráccal, akivel komolyan gondolta volna, aztán gyorsan meglátogatták a mosdót és többet nem látta, az óta pedig nem járt oda. Pontosan a címre se emlékeztem, de egyszer oda terveztem vele találkozót, és akkor mondta, hogy ő oda nem akar menni, de ennek ellenére felírtam.

Hasonlított egy kávézóra. Nagy galéria, többnyire csendes hely napközben, éjszaka meg elvileg bulikat tartottak, de annyira nem szerettem a környéket, hogy pár óránál tovább ott maradjak. Szerettem az olyan helyeket, ahol abszolút nem törődtek a vendégekkel a kiszolgáláson kívül, és nem álltak mellém percenként azzal, hogy hozhatnak-e még valamit, szóval gondoltam jó lesz ez, és legalább túl leszek rajta.

Nem mondanám, hogy Hongjoong csendesnek tűnt. Sőt, tudtam, hiába vagyok idősebb, ő minden lelkiismeretfurdalás nélkül visszaszól ha úgy véli, ezt pedig idegesítőnek tartottam. Viszont múltkor is tök aranyos és korrekt volt.

És nem tudtam, milyen állapotában kapom majd el.

Hosszas mérlegelés után felhívtam. Megkérdeztem, nincs-e messze neki, amire nem válaszolt, csak azt mondta, ott lesz.

Azt hittem, legalább megkérdezi, miért szombat délután, vagy hogy miről is akarok vele beszélgetni. Bár, szerintem tudhatta.

Végülis, nem lesz olyan vészes, nem? Csak egy gyerek, akiből bármit kiszedek amit szeretnék. Vagy a téma megszállottja lettem?