Lost Control /SeongJoong/✔️

Huszonegyedik Rész -

Hongjoong szsz.

-Beléd meg mi ütött? - dobott meg egy díszpárnával San.

Nem is figyeltem rá. Egyszerűen belevesztem a gondolataimba, valahol egy távoli jövőben, ahol...

-Hongjoong! - hozzám dobott még valamit, mire lassan felemeltem a fejem, és egyenesen a szemeibe néztem. Igyekeztem annyira csúnyán tenni, hogy felfogja, legszívesebben kinyírnám amiért kizökkentett az álomvilágomból.

Magamhoz öleltem a plüsst, amit eddig is szorongattam, és készültem volna ismét ignorálni, de egyszerűen mellém vetődött és átkarolta a vállam.

-Ugye ő az? - dugta orrát közel az arcomhoz és vigyorogva kémlelt, mire én szemgolyóimat meresztve húzódtam kicsit arrébb - ú, ugye ő az?

-Nem tudom, miről beszélsz - halkultam el, igyekezve meggyőző lenni, viszont ahogy kimondtam, San hangosan felnevetett.

-Hyung, jobban csillognak a szemeid mint egy barbie babának - hozta fel a hasonlatát - és eközben a semmibe meredsz. Nyilván rá gondolsz, nemde?

-Magánélet.

-Nekem is van - vágta rá - Wooyoungnak hívják.

-De én sem várom el, hogy mindent elmondj róla - jegyeztem meg, és megint szorítani kezdtem a plüsst.

San pár másodpercig csendben volt, majd hirtelen megkérdezte:

-Szóval beismered?

-Rosszabb vagy mint Yunho! - csattantam fel, és erőből a fejéhez vágtam a plüsst, ami miatt persze ő csak vigyorogva feküdt el a padlón.

-A-a - rázta a mutatóujját - én inkább bevontam a baráti társaságomba, és nem kivontam magam belőle.

Ahj San... ne juttasd eszembe.

Képes voltam pillanatok alatt összetörni a gondolatra, hogy Yeosang és Seonghwa kavartak, és én ezt nem mondhattam el neki. Nem az én dolgom volt, ahogy pár órával az előtt is mondtam neki.

És tudtam, hogy amiatt akar találkozni ami történt, és sejtettem, hogy a bocsánatkérése nem volt őszinte. De én el akartam hinni, hogy talán még is akar tőlem valamit.

Csak bele kellett gondolnom abba, hogy ők egy ágyban feküdtek. Nem is egyszer. Elundorodtam, és megkérdőjeleztem az egészet. Hogy tényleg akarok-e vele bármit, úgy, hogy semmi lehetőségem. Se testalkatilag, se természetileg nem hasonlítottam Yeosangra, a korkülönbségről meg ne is beszéljünk.

-Megint elgondolkodtál - rázta meg a kezét az arcom előtt.

-Tök mindegy, ha érdekelne sincs nála semmi esélyem - megráztam a fejem és ezzel párhuzamosan próbáltam a millió díszpárna és plüss közé süllyedni. Felhúztam a térdem, mintha az megvédene a két percenként rám törő gondolattömegektől.

-Miért? - érdeklődött, és szemem előtt láttam, ahogy felhúzza a vállát, pedig nem néztem rá - mert lehoztak róla egy kamucikket? Ugyan Hong, aki laikus is kiszúrja hogy kamu, azokon az elmosódott képeken bárki lehetett, nem pont Seonghwa-

-Csak ne mondd ki a nevét - tartottam felé a tenyerem - kérlek. 

-Nem kerülheted ezt a témát örökké - átkarolta a vállam, és lassan ölelésbe húzott - látszik, hogy szenvedsz miatta.

-Ne bőgess meg - kértem - csak nem akarok erre gondolni. 

-Hyung?

-Igen?