Lost Control /SeongJoong/✔️

Harminchatodik Rész - Tíz Éve

Hongjoong szsz.

-Telefonál egy ideje - biccentett a konyha felé Wooyoung, mikor megkérdeztem tőle, mi újság - idegesnek tűnik - rázta meg a fejét szórakozottan, és visszameredt a telefonjára.

Kevésbé voltam szórakozott, mert általában mikor Seonghwa ideges volt, azt rajtam töltötte ki. Igazából az óta, hogy együtt voltunk nem láttam idegesnek, de volt bennem pici félelem, mikor leültem Wooyoung mellé.

Végigsimítottam a nadrágomon, térdemre téve a kezeim fordultam felé.

-Úgyis szeretnék veled is beszélni - próbáltam nyugottabb hangsúlyt megütni, viszont ő akkor már tudta, mit szeretnék mondani. Jelezte is azzal, hogy felcsattant, hangos nemet mondva, majd szája elé tette a kezét - ugyan már, Wooyoung. Nem titkolhatod előle örökké.

-San titkolhatja a szülei előtt? - üsszehúzta a szemeit, gúnyosan tette fel a kérdést.

Magamban kifújtam a tüdőmben lévő összes levegőt. Nem tudtam megértetni vele, hogy nem fog rá haraudni. Azt sem, hogy San szüleinek véleménye a szexualításával kapcsolatban teljesen más, mint Seonghwanak. Nem azzal volt a bajom, hogy én voltam az egyetlen, akivel őszintén beszélhetett a kapcsolatáról, az meg teljesen más, hogy nem éreztem fairnek hogy hónapok óta titkolózott. Ennyi erőből én is elmondhattam volna, hiszen San is elmondta neki, de nem akartam a dolgukba avatkozni.

Próbáltam ignorálni, hogy Seonghwa tőlem pár méterre hangosan szid valakit. A hangba is beleremegtem, mert féltem tőle egy kicsit. Ijesztő volt, mikor valaki felhúzta.

-Seonghwa ugyanúgy van, mint te - böktem mutatóujjammal a vállára, próbálva oldani a feszültséget - nem haragudna rád.

-Nem tudhatod - görnyedt a telefon felé, majd lezárta a képernyőt - nagyon régóta titkolom.

-Első körben nem kell elmondanod - kacsintottam, mire elmosolyodott - de mondta már, hogy találkozni szeretne vele. És köztetek vibrál a levegő, ha egy helyen vagytok.

Sóhajtott, egymásnak szorította a tenyerét. Megrázta a fejét, jelezve, hogy nem fogom tudni rávenni. Kezdtem megérteni, miért nehéz néha vele.

-Szia - lélegzett fel Seonghwa, apró mosollyal az arcán lépett hozzám, és puszit adott a fejemre.

Egy pillanatra találkozott a tekintetem Wooyoungéval, aki nagyra tágult szemekkel felnézett, majd felemelt kézzel felpattant és elment a szobájába.

Hwa leült a tőlem legtávolabbi helyre. Elkezdtem filozni, miért. Lehet, hogy félt, hogy rajtam töltené ki? Idegességemben piszkálni kezdtem a körmöm, aztán arra jutottam, csak túlgondolom. Nem tudtam, kivel vitázott annyira, de biztos voltam abban, hogy csak át szeretné gondolni. Illetve nem, nem voltam biztos benne, de ezzel nyugtattam magam.

-Sokáig dolgoztál - jegyezte meg, Wooyounghoz hasonlóan a telefonjába merült. Miért olyan érdekes az a kurva telefon?

-Nem kötött a munkaidőm - húztam fel a vállam, próbálva úgy tenni, mintha nem érdekelne. Előkaptam a telefonom, hogy érzékeltessem vele, mennyire nem érdekel, hogy totál leignorál.

Aztán azon agyaltam, hogy én csináltam-e valamit. Nem szólt hozzám. De kaptam egy puszit. Azt vehetem annak, hogy nem velem van baj, ugye?

Idegesített. Mit nézett annyira? Mi volt fontosabb neki mint én? Talán megcsalt? Lehet a szeretőjével beszélt? De abban az esetben az én lennék. Nem voltunk együtt hivatalosan. Bármikor kidobhatott. Lehet, hogy megunt, nem? De adott egy rohadt puszit.

-Aranyos vagy - szólalt meg ismét körülbelül a semmiből.

Meglepve vezettem rá a tekintetem.