Lost Control /SeongJoong/✔️

Negyvenhetedik Rész - Aranyos Vagy

Hongjoong szsz.

Seonghwa úgy telefonált, mintha titkosügynök lenne. Fel-alá járkált a házban, hangosan beszélt, de mikor ránk nézve rájött, hogy amúgy mi is a házban vagyunk félrevonult, mintha valami állami titokról fecsegne. Mérgesnek is tűnt, szóval reménykedtem, hogy nem rajtam fogja kitölteni, és nem lesz még egy utam hazáig.

-Mi van Sannal? - fordultam Wooyoung felé, aki Taint simogatta. A kutyus az ölébe dugta a kis fejét, szeretetért sóvárgott.

-Hosszabb - rajzolt idézőjelet a levegőbe mutató és középső ujjával - időszakra hazajöttek a szülei, és akkor szóltak neki, mikor felszálltak a gépre.

Nehéz helyzet. Bár, számítani lehetett arra, hogy San talál egyszer egy srácot, ahogy arra is, hogy nem fogja erőltetni a lány dolgot, ha egyszer semmi vonzódást nem érez irántuk. Ez azzal járt, hogy mindenki előtt titkolniuk kellett, mert ha a szüleik megtudták volna...hát... ki tudja. Nagyon szerették Sant, de nem támogatták volna a kapcsolatukat.

Rémlett valami, mikor San mesélt a terveiről. Hogy leghamarabb akkor avatja be a szüleit, mikor végzett az egyetemen, munkába állt, és teljesen független lett tőlük. Mert akkor már nem kell, hogy számítson a véleményük. Ez is egy nehéz opció, de néha pár dolgot fel kellett áldozni a boldogságért.

-A szüleid mit szóltak? - pár másodperc hallgatás után Seonghwa felé biccentett, mire lassan elmosolyodtam.

-Anyum imádja, apu kicsit még kérdéses, de mindig nehezen viselte, hogy fiúkkal vagyok együtt - emlékeztem vissza, ahogy tetőtől-talpig végigmérték, hogy meglegyen az első benyomásuk róla. Bár, tuti máshogy alakult volna, ha elmondom nekik hogy összevesztünk.

-És ti? - érdeklődött tovább.

-A kocsiban is állandóam hívogatták, amióta hazaértünk nem beszéltünk - néztem ki a folyosóra, de semmit nem láttam, csak a hangját hallottam - még pár dolgot meg kell beszélnünk, de rendben leszünk, azt hiszem.

Apró görbület jelent meg a szája sarkában, majd tekintetét a kutyára irányította, és kicsit neki is adott a figyelméből.

-És ti? Hogy álltok? - kérdeztem meg hátsószándék nélkül.

-Mire gondolsz? - hirtelen felkapta a fejét, és már tudtam, hogy rosszra asszociált.

-Történt valami? - méregettem, mert nem tudtam, miért annyira ijedt a tekintete.

Aztán valahogy beugrott, de mintha úgy dobták volna hozzám az emléket. San is nyugodtabbnak nézett ki, ahogy Wooyoung is, plusz tett régebben egy említést arra, hogy nem szexelnek. Kicsit elpirulhattam, majd el is nevettem magam, de csak diszkréten, hogy ne bántsam meg vele.

-Nem mondtam semmit - mutattam felé a tenyerem.

-Nem mi vagyunk az egyetlenek - rá pillantva láttam, ahogy felhúzza a vállát - körülöttem mindenki űzi, csak mi nem.

-Senki sem mondta, hogy ne csináljátok. Majdnem felnőttek vagytok, egyébként sem lesz tőle bajotok.

-Persze, csak először fájt, utána annyira féltem tőle, hogy undorodtam az egésztől. Pár napja megint, de akkor nem volt gáz.

Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy miért nem érzem magam kellemetlenül ettől a beszélgetéstől.

-Sannak nem volt elötted senkije, nem sok tapasztalata volt a dologban.

-Nem is hibáztatom - simított a kutyus fejére - már.

Elnézett a vállam felett, és ahogy hátra fordultam, megpillantottam a közeledő Seonghwat.