Lost Control /SeongJoong/✔️

Harminckilencedik Rész - Pihenés

Seonghwa szsz.

Alig vártam a szerda estét. Wooyoung idő közben kijelentette, hogy San átcuccol arra a pár napra, és mikor elmentünk odaadtam a nagykapu kulcsát neki, hogy be tudjon állni a garázsba.

Woo persze nem sokáig haragudott rá, én meg egyáltalán nem, sőt, szimpatikus is volt, miután találkoztunk is. Örültem annak, hogy valaki felrázta Wooyoungot, nem akartam elrontani a kedvét, egyébként sem volt oka annak, hogy elleneznem a kapcsolatukat.

-Azért Woo erősebben is próbálkozhatott volna - mosolyogtam. Szinte csendben voltunk a pár órás úton - mondhatta volna azt is, hogy kettesben szeretnének lenni, ahelyett, hogy a kutyára fogja.

-Hm? - kapta fel a fejét, és beletellett pár másodpercbe, mire sikerült értelmeznie amit mondtam - amúgy is egyedül vannak, San szülei sokat utaznak a munkájuk miatt, általában nincsenek otthon.

Pocsék lehetett neki. Mondjuk én örültem volna néha annak, ha nem lettek volna otthon a szüleim. Néha nehéz volt aszerint élni, ahogy ők akarták. Már mindegy, mert az óta felnőttem - és valószínűleg nélkülük nem jutottam volna odáig -, de akkor sem lett volna rossz pár napig a saját kedvem szerint csinálni pár dolgot. Ők már sosem szólnak bele az életembe.

-Amúgy min nevettetek annyira? - fordította fejét az ablak felé, és kicsit ki is hajolt.

-San azt mondta, mire hazaérünk megszökteti Wooyoungot - mosolyodtam el, ahogy visszagondoltam.

Hongjoong egyből rám kapta a tekintetét.

-És mit mondtál? - kérdezte szórakozottan.

-Azt, hogy vigyék a kutyát is - halkan felnevetett, mire kezemet a combjára raktam, és kicsit megsimogattam.

A kezemre csúsztatta az kezét, a következő pillanatban váltanom kellett, ezért elhúztam onnan. Egy pillanatra néztem rá, viszont ő akkor megint az ablakon át nézte az utcákat.

Nem baj. Négy napig csak együtt leszünk.

-Beszéltél Yunhoval?

-Beszéltünk - erősítette meg - de nem találkoztunk. Nem mondtam?

-Nem. Egész héten nem találkoztunk - szomorodtam el, majd eszembe jutott, hogy azért megyünk hogy bepótoljuk - haragszol rám?

-Nem mondtad, hogy születésnapod lesz - sóhajtott - nekem kéne nyaralni vinnem téged, nem fordítva.

Egy pillanatra néztem csak a morcos pofijára, de akkor is az jutott eszembe, annyira szeretem amennyire embert lehetetlen.

-Mert veled szeretnék lenni - érveltem - és mert mindkettőnknek kijárt a pihenés - gondolkodtam még valamin, de nem mertem hirtelen kimondani, aztán meggondoltam magam - meg mert alig várom, hogy eldöntselek egy ágyon.

-Ha nem vezetnél megcsapkodnálak.

-Majd az ágyban megcsapkodhatsz - jegyeztem meg halkan. Megéreztem apró kezét a combomon, majd azt, hogy picikét megütögeti. 

Megálltam egy pirosnál, kezére tettem az enyém, ujjaimat az övéire kulcsoltam, majd átemeltem a váltóra. Figyelte ahogy váltok, utána pedig elhúzta a kezét.

-Ha nekem lesz szülinapom akkor tuti nem így lesz - folytatta a morgást, de csak megmosolyogtatott vele.

-Ez az ára annak, hogy velem vagy együtt - adtam tudtára, és szinte azonnal éreztem, ahogy az apró keze a combomra csúszik - novemberig még sok idő van.

-Honnan veszed, hogy novemberben lesz?

-Santól - jelentettem ki úgy, mintha háborút nyertem volna - ne legyél ilyen morcos, pár perc és ott vagyunk. Apropó, nem akarok ebben a pár napban se Yunhoról, se Yeosangról hallani.

-Rendben főnök - adta meg magát, majd hatalmas sóhajtás után elnyúlt az ülésben.

Teljesen sötét volt. Tíz óra előtt voltunk pár perccel. Mikor kiszálltam az autóból vettem csak észre, mennyire lefárasztott a pár órás út. Nehezemre esett kivenni a kocsiból a bőröndöket, de sikerült elhozni a kulcsot, és pár perc múlva már bent is voltunk a szobánkban.

Félretoltam a bőröndöket, mert semmi kedvem nem volt a pakolással vacakolni, viszont mire körbenéztem Hongjoongot sem láttam sehol.

Nem akartam felkapcsolni a villanyt, az ablakon keresztül rengeteg fény jött be, és mivel aludni szerettem volna, nem akartam éberebb lenni az erős fénytől.

Hongieval ellentétben nekem nem volt új dolog a szálloda. Voltam már itt, igaz, nem ebben a szobában, szóval nem leptek meg a körülmények, az én picikémet viszont az ablak előtt találtam meg, valószínűleg hatalmas szemekkel nézte a várost.

Mi akkor mentünk aludni, de az utcák csak akkor keltek életre. A rengeteg, egymás után haladó autó, különböző színű fények, a boltok feliratai, a sok ember, egy különlegesebb hangulatot teremtettek, és magamban meg is jegyeztem, hogy egyik nap meg kell néznünk közelebbről.

Viszont akkor csak átkaroltam a derekát, ölelésembe zártam, vállára hajtottam a fejem, és együtt néztük ahogy az emberek, az autók helyet változtatnak. Egyesek eltűntek egy szórakozóhelyen, mások elvegyültek az utcán.

Puszit adtam a szerelmemnek, és megállapítottam, hogy a város közel sem olyan gyönyörű mint ő. A szeme tükrözte a fényeket, és olyan volt, mintha ezer meg ezer csillag vegyült volna abban az apró szempárban. Magamhoz szorítottam, és azzal nyugtáztam, hogy ezek a mi napjaink lesznek. Pár nap, mikor nem kell a cégemmel foglalkoznom, pár nap, mikor neki nem kell dolgozni, mikor nem kell a magánéletünkkel törődni. Jobb ajándék ennél nem is létezik.

-Nem vagy fáradt? - simított az arcomra - órákon át vezettél.

-Nem vészes - adtam még egy puszit a fejére, miközben majdnem elaludtam - de lehet, a fürdést kihagyom - adtam neki még egy puszit, majd tudva, követni fog, átmentem a hálóba.

Nem csalódtam, mikor megláttam a hatalmas ágyat, amiben minimum három család is elfért volna. Mintha körzővel húztak volna az egyik sarokból a merőleges fal közepéig egy vonalat. A két sarokban egy-egy függöny volt, amiről szinte vakon vettem le a szalagot, hogy el tudjam húzni az ágy köré. Romantikus helyet szerettem volna, de felülmúlta minden elvárásom.

Az ágyat látva megint nem tudtam másra gondolni, csak arra, milyen jó lenne. Nem láttam napokig, néha összefutottunk munka közben, de a héten a szüleinél volt, szóval baromira hiányzott, hogy egy kicsit összebújjunk.

-Mész tusolni, vagy azt is kihagyod? - vetődött a hátamnak, majd átkarolt és kezeit összefonta a hasam előtt.

-Ha tusolsz velem megyek - fogtam meg a kezét, és egy pillanat alatt fordítottam szembe magammal.

Arcát a kezeim közé fogtam, hosszú csókot adtam az ajkaira. Átkarolta a nyakam, teljesem a mellkasomhoz simult. Éreztem, ahogy a szíve hatalmasat dobban, ahogy kezével végigsimított a mellkasomon. Az időérzékem teljesen eltűnt, mert nem tudtam, mennyi ideje csókolóztunk a szoba közepén, és hogy mikor váltott át a csókunk ennyire szenvedélyesbe. Egyre gyakrabban sóhajtottunk bele a csókba, szorítottuk a másik ruháját, elváltunk, hogy levegőt vegyünk, de nem tudtuk abba hagyni.

Pillanatokkal később pedig folyamatosan, vele együtt hátrálva feküdtünk az ágyba.

~~~

Először is, nagyon-nagyon köszönöm a 4k megtekintést❤️
Másodszor pedig sajnálom, hogy egy hét kimaradt, vannak ötleteim de valahogy nincs inspirációm, ezt is csak összekapartam, de igyekszem összeszedni magam😅☺️
Legyetek jók❤️

---
2021.08.05