Lost Control /SeongJoong/✔️

Harmichetedik Rész - Megmentette

Seonghwa szsz.

-Meddig csinálod még ezt? - igyekezve higgadt maradni hajoltam be az arca elé, de ahogy elfordította a fejét, kezdte átvenni a düh a testem felett az irányítást - hányszor kell még elmondanom, hogy ha akarnék se tudnék vele találkozni?

Üveges tekintettel bámult maga elé, valami olyasmit motyogva: "de megfordult a fejedben".

-Viselkedhetnél felnőttként - összekulcsolt kezekkel dőltem hátra és megforgattam a szemeim.

-Miért? Úgyis csak egy gyerek vagyok.

-Most ez mire jó? - csattantam fel - baromira nem értem, min morogsz tegnap óta. Konkrétan semmi sem történt - csendesedtem el.

-Persze - torzult el a hangja - biztos csak véletlenül - hajlította be többször a mutató és középső ujját, idézőjelet rajzolva a levegőbe - hívtad fel a volt barátod. Tuti véletlenül akarsz azzal az iskolával dolgozni-

-Fejezd be - vágtam mérgesen a szavába - elmondtam hónapokkal ez előtt, sőt, az után is ezerszer, hogy Yeosanggal csak az ágyban volt kapcsolatom. Most hirtelen te is azt gonrolod, hogy minden este megerőszakoltam?

Ebbe így még nem is gondoltam bele. Legalább is, addig senki nem ejtette ki a száján, hogy Yeo erre akart célozni. De akkor is tudtam, hogy ez igazából nem történt meg. A feltételezés is elundorított, sose nyúltam hozzá, ha nem akarta. És Hongjoong is pontosan tudta, milyen vagyok. Mégse mondott az előbbire semmit.

-Gyerekes vagy - jegyeztem meg.

-Én? - vezette rám akkor először a tekintetét, mutatóujját a mellkasára helyezte - bocs, de ha tizenkilenc évesen nincs kivel dugnom, akkor nem csinálom. Arról marhára nem tehetek, hogy te tizenkilenc évesen máshogy gondoltad, és abban a kurva kapcsolatban ragadtál!

-Miért, szerinted az után, hogy összejöttünk visszajárnék Yeosanghoz? Ne legyél már ekkora-

Ajtónyitás, csukódás, apró neszek. Hazaért Wooyoung, a veszekedésünk kellős közepén. Annyira hangosak voltunk, hogy biztos voltam abban, az ajtón kívül is hallotta.

Kötelezően akkor, mikor Yeosang és a szex egy mondatban volt. Legalább hasonlítunk abban, hogy sosem tudunk jókor megszólalni.

A küszöb elé állt, zavarodottan bámult kettőnkre. Hirtelen mindketten úgy csináltunk, mintha nem történt volna semmi, de nem tudtuk megtéveszteni. Persze hogy nem, ő sem volt hülye! Harsogott tőlünk az egész utca...

-Sziasztok - döntötte előre a fejét, mintha nem látna jól kettőnket - valami baj van?

Hongjoong rám pillantott, jelezve, hogy nekem kell kimosnom magunkat a helyzetből.

-Nem - ráztam meg a fejem, egy magamra erőltetett mosoly kíséretében - és veled minden oké? Kicsit le vagy törve - igazából ennek sok jelét nem láttam, de feltételeztem abból, hogy azt mondta, nem alszik otthon, és mégis hazajött.

Sóhajtott, majd ledobta a táskáját az ajtó mellé, leült egy fotelba a kanapétól oldalra.

-San egy barátjával találkozik, szóval le lettem passzolva - tárta szét a kezét, majd hátradőlt - min veszekedtek megint?

-Megint? - kapta fel a fejét Hongjoong. Wooyoung aprót bólintott.

-Tegnap is veszekedtetek.

-Nem veszekedtünk - próbáltam elterelni a gyanút, viszont a kínos mosoly, amit néha akaratlanul is az arcomra öltök elárult.

-Ajánlom is - húzta fel a szemöldökét - nem azért gondolkodtunk végig fél ékszakát Sannal, hogy szakítsatok.

-Nem rajtam múlna - felelte morcosan Hongjoong, majd felvette maga mellől a telefonját, villám gyorsan tárcsázott valakit, mert mikor kiment, már a füléhez fogta a telefonját.