Oneshots // MHA//BnHA

Kurogiri nyomában I.-Találkozás Toga-val

Senki sem figyelt arra, milyen kecsesen, modorosan viselkedett a UA megtámadásakor. Szinte már nem is gonosznak való. A képessége nagyszerű. Mégis felvetett bennem egy gondolatot: Milyen érzés lehet őt megölelni?

Általában a gonoszok eltévejedett kisgyermekek, akiknek nem jutott szeretet. Aztán késő volt, és elfelejtették magának a szónak is a jelentését. Lehetséges őt egyáltalán megölelni? Vagy mint a füst kiáramlana az ujjaim közül?
Hetek óta ezen töröm a fejem. Ő nem gonosz. Egy ujjal se bántott minket.

Először találkoztunk a Gonoszok Ligája név alatt futó alakulattal. És mint elsősőknek, nagy kihívásnak bizonyult szembe néznünk velük. Ekkor hallottam először Kurogiriről is.

Csak egyetlen érintésre lenne szükségem hozzá, hogy én is portálokat tudjak nyitni. Meg tudnám érinteni?

Annyiszor játszódott le előttem ugyanaz a jelenet: csak fekszem a hátamon, és az ég felé nyújtom a kezem, mintha lenne esélyem megérinteni. Mintha lenne esélyem megkérdezni tőle, miért állt be a ligához? Ő nem rossz, csupán senki se próbál hozzáérni.

Nem sokára vizsgák közelednek, amelyre a teljes figyelmemet oda kéne fordítanom. Egyszerűen nem megy. Újra és újra azon kapom magam, hogy Kuragiri felé kalandozik el a gondolatom.
A támadás óta, mintha valami kapocs vonzana hozzá. A modora maga volt a nyugalom, amelyből az intelligencia áramlott. Ő nem vágyott vérre, nem pusztítani akart. Ő csak támaszt nyújtott olyanoknak, akik otthon adtak a számára. Mégis úgy hiszem, még mindig magányos.
Nem csak a képessége vonz hozzá, hanem a természete. Egyszerűen meg akarom érteni, hogyan került a ligához, mit miért tesz. És segíteni akarok neki, egy ölelésbe zárni, még akkor is, ha gőzként fut ki a kezeim közül. Meg akarom fogni a megérinthetetlent.

Egy nehéz napon vagyok túl. Sóhajtozva baktatok haza. Minden nap megvárom, hogy sötétedni kezdjen, mielőtt elindulnék az iskolából. Titokban abban reménykedem, hogy az egyik utcában meglátom azt az átjártót.
A lámpák csak a főbb utcákat vonják sárga fénybe. Magam vonzom be a bajt, ahogyan mégis a sötétbe borult mellék utcákat választom útvonalamul. A lehető leghosszabb úton haladok egyre kisebb reménnyel. Ugyan mi dolga volna erre. Nem keveri a bajt.

Minden neszre összerezzentem, amely a kihalt utcákból származott. Nem féltem. Különben őt sem akarnám ennyire elszántan megtalálni. Képességet sem használhatok legálisan, de ki tudná meg az éjszaka csöndjében, ha önvédelemből egy kicsikét megszegem a szabályt.
Egyetlen egy kisebb sikolyt elég volt hallanom ahhoz, hogy a lábam önálló életre kelve a hang irányába cipelje a testem. Az agyam elborult, csak arra tudott gondolni, most talán itt az esély. Csak hozzá kell érnem, és onnantól kezdve bármikor láthatom.

Egy ismeretlen szőke lány ugrált fel alá, miközben az alatta fekvő testből vért szipolyozott ki egy gép segítségével. Szinte összefüggéstelenenül gyorsan beszélt és vihogott. Őt nem láttam a UA megtámadásakor, mégis mellette lebegett pár méterre a portál.
A szöszit teljesen elfelejtve az átjáró felé rohantam. Mint egy agymosott, úgy cselekedtem. Ostobán és hülyén.

-Héééé...ne hagyj itt egyedül!! Játssz velem!-urott a hátamra a szöszi, ezzel az egyensúlyomat elvesztve borultunk a földre.-Ki vagy te? U....Egy UA-és diák, ez de izgi..-nevetett rám, mintha ezer éves barátnők lennénk.-Tudod nagyon nagy dicséretet kapok, ha most megöllek. Ez de mókás!-a lány olyan sebességgel beszélt, hogy a választ kigondolni se volt időm- Jön a kicsi Toga, véred majd meg issza, megöli a kis UA-st, beleszúrja a sok kést! Shigaraki megdicséri..Ugye szeretnél meghalni?-kántálta kis versikéjét, nekem pedig egyetlen gondolatom sem a lány körül forgott. Tudtam, hogy nem ölhet meg, ahhoz még észnél vagyok-...Kérlek hadd öljelek meg! Légyszi! Légy az új játékszerem! Dabi olyan mogorva, Kurogiri meg mindig lelép...-egyetlen szó elég volt ahhoz, hogy minden figyelmemet magára vonja.

-Kérlek mesélj még Kurogiriről!-vágtam a  szavába, melynek annyira megörült, hogy le is pattant rólam, majd körbepördült. A szöszinél hiányzik minimum egy fogaskerék.

-Kurogiri olyan unalmas, sosem mondja meg hova megy, és mit csinál. Mindig csak a kapukat nyitja, de kimarad a mókából. Te ugye vicces vagy? Te beszélgetsz velem?-a szöszi egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki tényleg meg akarna ölni. Vagy mint, aki a földön fekvő testből eltüntette a lelket. Egy kislány volt, pont olyan mint én, csak sokkal elevenebb. Egyértelműen társaságra vágyott a maga fura, véres hajlamán túl. Mégsem becsülhetem le.

-Megnézhetem a portált? És utána annyit beszélhetünk, amennyit csak akarsz.-a lány még jobban bepörgött. Lassan, feltűnésmentesen hátráltam a portál felé.

-A nevem Himiko Toga. Te vagy a legjobb barátnőm!-ugrott a nyakamba, ami váratlanul ért. Csak nem öli meg a legjobb barátját.

-Toga, te hogyan kerültél a gonoszok ligájába?-engedett el a lány, majd nevetve rohangálni kezdett.

-Anyucit és Apucit megöltem, ezután sokáig egyedül voltam, majd jött egy bácsi, és elvitt a ligához Dabival együtt. Annyira muris volt!-ahogy ezt kimondta, előhúzott két kést, majd felém kezdett rohanni. A pillanatnyi sokkból feleszmélve belerobbantottam a szöszi arcába. A tenyerem azon nyomban sajogni kezdett. Belülről égett minden erem, mintha lávával lennének megtöltve. Túl sok időt töltök Bakugoval, ezért úgy reagáltam, ahogyan ő.-Ez nem volt szép! De nagy bum-bumm volt! Muti még egyszer!!-ez a lány ténylegesen őrült. De nem úgy tűnik, mint akiben egy kis robbantás félelmet keltene.
Egyenesen nekem rohant, a késeivel próbált belémvágni. Egyszerűen megállíthattam volna, de milyen áron. Ha láthatatlanná válok, eszméletemet vesztem, ha Todoroki képességét használom fel, égési vagy fagyási sérülést szenvedek. Minden képesség használata során megsérülök valahogyan.
A szöszke eközben nem hagyta abba a támadást. Ügyes volt. Újra a földre kerültem közvetlenül a kapu előtt. Csak egy karnyújtás és megérinthetem.
A lány ebben a pillanatban csapott le, belém vágta az egyik késést. Ruhámat pillanatok alatt lepte be a vérem.
Nem volt időm gondolkozni, mi a helyes, Uraraka képességét bevetve megérintettem a lányt, aki a magasba emelkedett.
-Repülök! Te meg vérzel! Mennyivel csinosabb vagy így!

-Azt hittem a legjobb barátod vagyok.

-A legjobb barátok sose hagynak el. Ha megöllek, örökre az enyém maradsz!-nevetett a lány újból. Mindig csak nevet.
A sebemet fogva tápászkodtam fel. Koszos volt a ruhám, és a lelkem is. Beleszédültem a képesség használatába. De a célomat szem előtt tartva, lassan, kimérten nyúltam az átjáró felé. Azon a kezem áthaladt, nem tudtam megérteni. 

Másodpercek töredéke alatt döntöttem el, hogy bemegyek. A portált átlépve egy bárszerűségben találtam magam. Hatalmas mázlimra a gőzbemberen kívül más nem tartózkodott a helyiségben.

-Már ideje volt Toga...-kezdett bele Kurogiri, mikor meglátta, hogy én nem Toga vagyok.

-Hello-minden mozdulatára odafigyeltem. Látszott rajta, nem örül nekem.

-Ki vagy te? Mi keresel itt? El kell menned, vagy bajod esik!- kimérten, nyugodt hangnemben mondta nekem a szavakat, melyeknek súlyúk van. Nem akarja, hogy bajom essen. Ő nem rossz.

-{T/N} vagyok. Már találkozunk, amikor megtámadtátok a UA-t. A te neved ugye Kurogiri?

-Igen. Mit keresel itt, veszélyes egy ilyen kislánynak, mint te.-lépett ki a bárpult mögül a távolságot tartva közöttünk. Nekem viszont más terveim voltak, így közelebb léptem hozzá.

-Hozzád jöttem. Kíváncsívà tettél. Meg tudlak érinteni?-léptem egyre közelebb hozzá, miközben a karomat felé nyújtottam. Annyi képzelgés után végül teljesül.

-Menj el!-parancsa fegyverüvöltésként hatott a szobában. Határozott volt, de nem magabiztos.

-Csak azután, hogy választ kaptam.

-A saját életeddel szórakozol..-alig fejezte be a mondatot, amikor megöleltem. Egy szilárd váz tartotta egyben. Minden más része gázelegyként terült szét körülöttem. Mintha valami puha simogatna.
Nem tudott eltolni, megtettem én magam. Újonnan szerzett képességemmel egy átjárót nyitottam haza, aminek a segítségével a következő pillanatban már az ágyamra dőltem rá a véres oldalamat szorongatva. Elhalt hangon kiabáltam ki anyukámnak, aki perceken belül be is rohant, majd a karjaiban ájultam el a kimerültségtől, a vérveszteségtől és a túl sok képesség használattól.