Oneshots // MHA//BnHA

Potty egy Dabi!-II.

-Egy hőstanonc, aki hagyja lelépni a gonosztevőt.-gúnyos szavain felnevetett, majd az átjáróba lépve utoljára szembefordult velem-Alig várom a legközelebbi találkozásunkat {T/N}!-egy szív alakú füstöt lehelt felém, majd eltűnt a kapuban. Minden erőm odaveszett, de a takarítás még hátra van.

-Én is alig várom.-suttogtam a kapu helyére a válaszomat.

                                   -+-            

Egy hét elteltével sem hallottam a fiú felől. Hiába nyitottam portált, nem jelent meg.
Valószínűleg a Gonoszok ligája, sokkal óvatosabban intézi most az ügyeit, hogy megtudták, kezelni tudom Kurogiri átjáróját.  Előfordulhat, hogy az elrablásolmat, majd kiiktatásomat tervezik meg.
Minden bizonnyal megtiltották Dabi számára a újbóli megkeresésemet.

Minden este gyakoroltam elalvás előtt. A nagy füst átjáró lilán lebegett a szobámban, szinte megcsillant a sötétségben. Akár egy hipnotikus tükör, amely feketelyukként bekebelezhet, és nem tudod, hol köthetsz ki.
Álomba szenderülésem előtt, az utolsó pillanatban, mintha egy lila kezet pillantottam volna meg, mintha az álmos elmém játszott volna a képzeletemmel.

Reggel még csukott szemmel, egy a párnámnál sokkal keményebb dolgon ébredtem. Melegség sugárzott belőle, ezért bágyadt fejemmel visszadőltem rá pihenni. Ekkor azonban az a kemény valami megmozdult, mire ijedtemben másodpercek alatt fel akartam ülni, amiben az ideiglenes párnámhoz tartozó kezek megakadályoztak. A tegnap látott lila mancsok szorosan fonódtak az oldalalmra, melyektől szabadulni akartam.

-Tch...ne mocorogj már!-szólalt meg Dabi reggeli rekedtes hangon, amely miatt kirázott a hideg. A fiú eközben egyik kezével végigsimította az oldalamat, mintha ez helyén való lenne.-Gyerünk már cica!-nyagofott tovább a fiú, majd egy szempillantás alatt fölém került.

-Te meg mit keresel itt?-pironkodva tettem fel a kérdést. Nem pont ilyen helyzetben képzeltem el az újbóli találkozásunkat.

-Meglátogattalak. Tán nem örülsz nekem?-csábos mosolyra húzta a száját, majd végigvezette tekintetét lenge ki hálóruhámon.-Te aztán nem sokat hagysz a képzeletre.-suttogta füleimbe a szavakat, majd adott egy puszit a nyakamra, amely hatására az arcom színe Kirishima hajáéval vetekedett. Zavarba ejtően közvetlenül, túl közvetlenül viselkedett a fiú.

-Ha nem szállsz le rólam, az arcodba robbantok!-váltottam szigorúra, mely által a fiú ugyan nevetve, de leszállt rólam.

-Pedig az este nem zavart a közelségem.

-Emlékeztetnélek, hogy te másztál be az ágyamba!-egyre inkább az idegeimen táncolt a fiú, míg ő jól szórakozott. A múltkori nyugalmam most sehol se volt a fiúval szemben.

-Részlet kérdés. Inkább az a fontos, hogy most fent vagy. Szórakozhatunk egy kicsikét!-nevette el magát ördögien, mely jóvoltából a hideg futkosott a hátamon. Talán arra megy ki a játék, mikor borulok ki miatta. És én még vártam, hogy újra találkozhassak ezzel az idiótával.-Jajj, kicsilány életed legnagyobb hibáját követted el, amikor elengedtél!-gúnyosan a szemembe nézett, mint aki megvet. Megvet, mert hősnek tanulok, mégis hagytam lelépni egy gonosztevőt.

-Szerintem pedig te nem vagy tisztában a helyzeteddel. Csupán kisujjammal is legyőzhetnélek.-mentem bele a játékába, ha ő így, akkor én is. Nem kímélem ezt az idiótát.-Felfogtad, mekkora veszélyt jelentek rátok nézve Kurogiri képességének bofolyásolásával? Mégse öltél meg, pedig aludtam.

-Megmondtam, gyerekeket nem bántok.-muatóujjával végigsimított az állkapcsom mentén, ezáltal újabb szín terült szét az arcomon.-Na meg olyan vicces, hogy egyetlen egy apró érintésemtől is elpirulsz!-úgy nevetett, mintha az évszázad viccét mesélte volna el, én pedig elcsaptam a kezét az arcomtól.-Úgy látom harap a cica.-az agyam eldurrant idegességében. Dabi egyszerűen kibírhatatlan.

-Ez a cica nem csak harap, hanem mindjárt pofán is vág.-belülről nyugtatgattam magam, így a mondatom végét egészen nem törődöm stílusban ejtettem ki. Dabi türkiz szemeit újfent végigfuttatta rajtam, majd megnyalta az ajkát. Akár a kedvenc nyalókájára, úgy tekintgetett rám.-Tudod...-akármennyire is próbáltam tetteni a nyugodságot, a zavarom felülmúlta azt-...ez volt az első alkalom, hogy egy fiúval együtt aludtam.

-Nem ez az egyetlen, amit mi ketten csinálni fogunk.-kacsintott egyet, és közelebb hajolt az arcomba, ezzel megint megpirongatva engemet, ami egy elégedett vigyort csalt az arcára.

-Mondd csak Dabi, te hány éves vagy? Nem tűnsz annyira öregnek.

-Kiscsillag, miért is érdekel ez téged ennyire?-nevette el magát, miközben egyértelműen perverz gondolatok suhantak végig az agyán.

-Miért téged nem érdekel, hogy én hány éves vagyok?-egészen közel hajoltam az arcához, amire egy csábos mosolyt festett eme cselekedetem. Dabi szemei az enyémeket lesték, hátha kitalálhatja, mi jár a fejemben.

-Szórakoztató vagy.

-Te pedig seggfej.

-Jegyezd meg jól, ha valamit akarok, azt meg is szerzem. Most pedig ideje lenne indulnom.-ez jelentette a végszót, hogy nyissak neki átjárót. Egy megkönnyebbült sóhajt eleresztve tettem a dolgom, de az utolsó pillanatban pont egyszerre szólítottuk meg egymást:
-{T/N}...

-Dabi!..... Ha esetleg arra jársz, ma este a szökőkutas park mögött nyitok átjárót...-vörös fejjel zavaromban alig tudtam értelmesen kimondani a mondatot.

-Ott leszek királylány.-búcsúzóul még intett egyet, majd elnyelte őt a portál.