Oneshots // MHA//BnHA

Féltékenység?

A poharat egyre szorosabban tartottam a markomban, míg nem a benne lévő lötty a kezemen, majd a padlón landolt. Úgy éreztem, én magam is ugyanúgy összefacsarodok, mint a kezemben tartott piros műanyag. Szívem hevesen táncolt, torkomban megakadt a levegő, fejemben a gondolatok összegabalyodtak, mire egyre fusztráltabban, szinte sírva akartam minél hamarabb elhagyni a helyiséget. Friss levegőre volt szükségem mielőtt megfulladok. Így a poharat eldobva egyenesen a ház elé mentem, ahol a falnak nekidőlve belütöttem egyet a fehér meszes vakoltaba egy keserű sóhaj kíséretében.
A sötét utakon lassan lépdelve egy cseppet sem bántam, hogy eljöttem a buliból. Véremben keringett az alkohol, s egyre csak azok az apró hozdulatok jelentek meg a szemem előtt, melyek egy pillanat alatt a múlttá váltak.

'-Gyere, táncolj már velem!-összekulcsolt kezeinknél fogva húzott a tömegbe, ahol nevetve hagytam, hogy átkarolja a derekamat.
-Nem is tudok táncolni.
-Szerinted ezt itt bárkit is érdekel? Ha meg rádnéznek, hamarabb veszik észre, hogy milyen gyönyörű vagy.-szavaival a lelkemet simigatta, míg kezei a csípőmmel tették ugyanezt. Szinte alkohol nélkül is részegnek éreztem magam.
-Te hülye vagy!-játékosan beleboxoltam a karjába, mire tettetett fájdalom jelent meg az arcán.-Egy tánc, s aztán iszunk, jó?
-Nekem bármi megfelel, amit veled csinálhatok.-a neonfények vörösbe vonták felhevült arcomat, melyből egy óvatos mozdulattal kisepert egy kósza tincset. Szívem zabolázatlanul verete a mellkasomat, miközben tekintetem állandóan azt leste, mikor mondja azt, hogy viccelt.'

Másnap az iskolában hihetetlenül fáradtan dőltem le a padra. Az éjszaka alig tudtam aludni a sok forgolódás közepette. Ellenben Kirishima energikusan dobta le magát mellém, mint aki nem hajnalban ért haza.

-Eltűntél az este. Kerestelek. A telefont sem vetted fel. Aggódtam. Mi történt?

-Csak fáradt voltam. Nem akartalak zavarni.-mosolyogtam a vörire, aki megrázta a fejét, majd mellém feküdt a padra.

-Miért van az, hogy mégis sokkal fáradtabbnak tűnsz nálam?

-Mert nem tudtam aludni.-Kiri az estéhez hasonlóan eligazította a szemem elől egy-egy tincsem, majd ezt követően végigsimított az állam vonalán.

-Délután átjössz? Vagy inkább aludni szeretnél?

-Te is tudod, hogy nagyobb a kíváncsiságom a fáradtságomnál. Na meg a vallatásod után legfeljebb ott alszom.

-Jajj, mire kell készülnöm?

-Mindenre.-kacsintottam rá, de szerencsétlenségemre Mineta a háta mögött állt, s azt hitte neki küldöm. A kis szőlő orrvérzés közepette közelített volna meg, ha Aizawa sensei nem lép be a terembe.

A fiú szobájában egy tál fagyi kíséretében először csak fetrengeni kezdtünk. Mindketten szótlanul bámultuk a plafont, amíg egy hirtelen jött csikihadjárat meg nem törte a némaságot. Addig folytattuk eme tevékenységet, míg Kirishima a földre nem esett. Együtt nevetve az eseten rántott magára, mely következtében összefejeltünk. Először viccesnek találtam a helyzetet, majd megéreztem a derekamon két meleg tenyerét, ami arra késztetett, menjek távolabb tőle.

-Na, de mesélj, mi volt az este?

-Utánad semmi izgalmas. Egy lány elmondta, hogy leléptél, így ezek után én is így tettem. Előtte téged kerestelek.

-Nem erre gondoltam.-csóváltam meg a fejem-És a lánnyal mi a helyzet?

-Lánnyal?

-Tudod, amelyikkel beszélgettél.-nevettem fel gyenge memóriáján.-Azt hittem ennél emlékezetessebb volt.

-Ohh...hát vele csak összeütköztem, mikor neked akartam italt hozni, s aztán arról beszéltünk. De mire visszatértem volna hozzád, te eltűntél.

-Csak ennyi? Várhatom én a pletykát.

-Pont neked, a legjobb barátomnak ne mondanám el, ha lett volna valami?-nevetett fel ő is tudva, hogy nem kell engem komolyan venni.

-Ami azt illeti, a reggel én nem voltam teljesen őszinte.-húztam be a nyakam, mire egy éretetlen tekintettel találtam szembe magam.

-Ezt meg hogy érted?

-Igazából az este, amikor megláttam, hogy azzal a lánnyal, akivel összeütköztél, úgy nevetsz, mint velem, dühös lettem, s azon nyomban el akartalak onnan hozni. Nem bírtam nézni, hogy milyen jól elvagytok, ezért eljöttem.

-Tehát féltékeny voltál?-húzódott mosolyra a szája.

-Ez nem féltékenység, hanem...

-Hanem mi?-erre nem tudtam válaszolni, akármennyire is akartam-Semmi baj, én ennek csak örülök. Ugyanis én is féltékeny vagyok minden egyes pillanatban, mikor másik fiúval látlak.-nevetett fel jó kedvűen Kiri, majd az üres fagyis tálakat felkapta kiindult a szobából.

-Várj!-ébredetem fel az engem ért sokkból, és nyomban a fiú után rohantam-Ezt meg hogy értetted?