Oneshots // MHA//BnHA

Mesebeli Midoriya

A gazdagokat egyáltalán nem érdekli, mi folyik nálunk. Úszhatunk a mocsokban, a sajat szarunkkal fürdhetünk, akkor se szentelnének ránk egy másodperc figyelmet sem. Fent a kastélyban elképzelhetetlenül csodás élete lehet a hercegnek.
Egy jobb élet reményében csatlakoztam egy banditához, amely a királyfi elrablását tervezi. Kisebb lopások miatt korábban is ismertetté vált a nevem, emiatt könnyen megtaláltak az ajánlattal. Napokon keresztül gondolkoztam a helyes választ illetően, majd tesóm megbetegedése hozta meg a döntést. Napokon keresztül egy dombról figyeltük meg a kastély ügyeit. A katonák pontosan két percenként tűnnek fel a herceg ablaka alatt. A várat körbevevő falnak két bejárata van, melyeket értelemszerűen el kell kerülnünk, amennyiben nem szeretnénk börtönben végezni. Tehát kettő percem lesz a fal tetejéről épségben megérkezni a herceg lakosztályára. Éjjel fél egykor őrségcsetére kerül sor, amely tizenöt percet ad számunkra, hogy lelépjünk az elkábított herceggel. Minden pontos tervezést igényel, melyet egy aprócska hiba is romba dönthet. A királyfit mindig 0:10 perckor ellenőrzi egyik szolgálója, tehát az időt felbontva: 2 perc lesz a bemenetelre, 9 perc az elkábításra, majd 5 perc alatt el kell tűnni. Mindent a lehető legláthatatlanabbul.
Sosem voltam csapatjátékos. Egyáltalán nem pártoltam a bűntényt, azonban szükségem van a pénzre. Nyomorból származom, ez örökké így marad.

Az éjszaka sötétje mellém társult kalandom során. Mitha szerződést kötöttünk volna arról, hogy az elkövetkezendő történések kettőnk között maradnak. Ő sem szól egy szólt sem, én is meglátásom szerint helyesen cselekszem.
A csillagok is arra bíztattak, védik a hátam, ha bajba kerülnék. De magam vagyok a baj.
Talpig feketében teljesen beleolvadtam a környezetembe, egy maszk takarta az arcomat. A zsebem átázott a kloroformmal átitattot kendő jóvoltából. Az üvegcse cipelése kockázatot jelentett volna a tervben. Így is kételkedetem a dolgokban. A párolgást nem tudjuk megállítani, emiatt szer hatékonysága is csökkenhet. Nem a szófogadásomról vagyok híres, éppen ezért a csizmában elrejtettem egy kicsit a szerből, amennyiben a dolgok megkövetelik azt. Egy kikötésem volt a rablással kapcsolatban: nem ölök.
A várfal tetején nem tartózkodhattam sokáig. Elég feltűnő lenne, egy ember formájú szobor, amely nappal még n volt ott. Kettő perc. Mielőtt leugrottam volna a kertbe, egy visszaszámlálót indítottam az órámon. Érted teszem kistesóm.
Egy bokor mögé érkeztem. Az esést nem lehetett előre kiszámolni, nem is a legideálisabb esetben történt. A bal bokám egy kicsi kificamodott, de ez nem tántoríhat vissza. Ha onnan jössz, ahonnan én, ez semmiségnek számít. Óvatosan lopakodva juittam el a herceg lakosztályának falához, melyen a felmenetelemet a borostyán biztosította. Ez a legrövidebb út, nekem pedig szűkös az időkeretem.
A növény nem adott biztos talajt számomra a mászáshoz, ellenben nesztelen feljutást biztosított. Az erkélyre lépve behúzódtam közvetlenül a fal mellé. A hercegnek aludnia kell ilyenkor, így semmilyen komplikációra nem kéne számítanom, ellenben a szobában bent ég a villany, és a királyi fel-le járkál a helyiségben.

-Be fogsz még jönni ma este, vagy egész éjjel kint szeretnél maradni?-szólalt meg felém se nézve a zöldhajú. Először azt hittem, máshoz beszél, de mivel senki sem reagált, az időm meg fogyott, a kapucnit levéve kerültem fényvilágba. Egy pillanatra emelte rám smaragd szemeit a herceg, majd nagyban jegyzetelni kezdett.

-Nem akarsz szólni senkinek, hogy itt vagyok?-álltam értettlenül az erkély ajtóban, bármikor támadásra készen.

-Mi szél hozott hozzám eme különös éjszakán?-idegesen fújtattam egy, ahogy arogánsan csakis a füzetének szentelte a figyelmét. Hahó, épp el akarlak rabolni!!

-Nem akarlak bántani, ezért felajánlom, hogy önszántából tarts velem.-a fiú meg se rezzent szavaimra, mintha elszálltak volna mellette. Az írkálást se hagyta, egyfolytában körmölt, amely miatt olyan érzésem támadt, hogy palira vesz. Egyenesen bohócot csinálok előtte magamból, egyszerűen le kéne fognom és elkábítanom.-Tedd már le a francba azt a könyvet! Épp most közöltem, hogy el akarlak rabolni!-ordítottam rá, a markomban pedig erősen megszorítottam a kloroformos kendőt.