Oneshots // MHA//BnHA

Csak pár centi kéne

Ott volt mind végig a szeme előtt. Azt hitte, lassan beleőrül a szűnni nem kívánó távolságba. Csak pár centi, melyet nem mer megugrani.

Nehézség. Mily furcsa szó. Különös játéka a betűknek. Olykor gúnyosan, cifrán hatnak. Teljesen megváltoztatják az embert. Mélyen belefészkelik magukat a lélek legmélyebb bugyraiba, megremegtetik a testet, és behálózzák az egész lényt.

Tele volt nehézséggel, kétséggel és önbírálattal. Bármit megadott volna, hogy csak egy percre megállítsa a benne tomboló háborút. Kívül-belül rút volt. Hallgatott a fülében csengő véres szavakra, melyek olyan könnyedén gördültek oda, mint a reggeli harmat. 

Nem tudta kontrollálni önmagát. Egész testében nőtt a feszültség, feje bombaként robbanni akart.

Heves természetének okát senki sem ismerte. Ő maga sem értette, miért vágyik oly nagyon a sikerre, mások elismerésére, és ha megkapta, miért nem tud örülni neki, miért csak a hibáit látja maga előtt. Miért nem tud pár centimétert legyőzni?

A szeme előtt volt nap mint nap. Lassan, napról napra érezte, amint összezavarja. Nehezére esett elvonnia a gondolatait a lányról. A mindig fényesen csillogó hajáról, apró, törékeny termetéről, a bájos mosolyáról és émelyítő szemeiről. Ahányszor belépett a terembe a gyomra összezsugorodott. Pulzusa megemelkedett, melyet próbált a tréningre fogni. Idegesítette a gondolat, hogy köze van a lányhoz. Nem akart így reagálni rá. Dühös lett, minden alkalommal dühösebb, saját magára. Miért fél ennyire bevallani, hogy a tőle pár centire ülő lány megdobogtatja a szívét? Nem akar emberi érzéseket táplálni, az csak gyengítené. Lenne gyengepontja. Nyílt gyengepontja.

Csak pár centi.

T/N mindig is igazán vidámnak látszott. A felszínen ezt mutatta. Kötelességének érezte, hogy jól legyen. Az ő baja csakis az övé. Gyenge, ha nem tud megbirkózni vele. Egyedül kell harcolnia, máskülönben rájönnek, hogy nem elég jó, eldobható mint egy szemét. Olykor nehéznek érezte még a légzést is. Gondolatai nagy súllyal telepedtek a hátára. Minden nap, egy véget nem érő játszmában felöltöttel a vidámság látszatát. Ezt szerették benne. Olyan életrevaló volt. Mélyen belül pedig átkozta egész lényét, amiért a maga által keltett hazugságban kell léteznie. Fájt számára a szerep, melybe belekényszerítette önmagát, de hitte, hogy jobban fájna, ha gyengének kellene mutatkoznia. Nem tartotta magát elég jónak. Önmagához, a többiekhez, a célhoz, hogy hős legyen. Nem tudta.

Nem akarta beismerni, amint rés keletkezett régóta csiszolgatott páncélján. Tisztában volt a ténnyel, hogy hevesebb érzelmeket táplál a tőle pár centire ülő fiú iránt, de nem engedhette, hogy gyengének tűnjön. Szerette volna elfeledni. Nem akarta, hogy ráunjanak és eldobják. Célponttá válna, ő maga lenne a gyengepont. 

Két személy, két lélek, mely azonos szálon fonódik a sors kezeibe, mégsem találják közös útjukat.

Csak pár centi Bakugo és T/N között, mely egy végtelen mély szakadéknak hat a két fiatal számára.