Oneshots // MHA//BnHA

Potty egy Dabi ! -I.

A UA-t ért támadáskor a Kurogiri névre hallgató fura szerzet meglehetősen óvatlanul viselkedett. Hagyta, hogy megérintsem. Ezzel nem is sejtve mekkora veszélynek teszem ki őket.

Allmight egyenesen megtiltotta, hogy átjárót nyissak. De kíváncsiságom annál inkább nagyobb. A portál megalkotása önmagában nem nehéz, de a nyitvatartása minden erőmet kiszipolyozza. Két hete kezdtem el a gyakorlást a tilalom ellenére. Eleinte csak fél percig voltam képes nyitvatartani, mostanra már ez fél órára redukálódott. Azonban még mindig kicsi az intervallum. Van egy olyan feltevésem, miszerint, ha Kurogiri megnyit egy átjárót, én azt át tudom helyezni máshova, és szinte semmilyen energiámba nem kerül.

Nehéz, eseménydús napon vagyok túl ismételten. Mai órákon gonosz kontra jót játszottunk. Ezúttal Tsuysu-val alakítottuk a gonoszokat, akiket sajnos Shouji és Midorya mint jók, legyőztek.
A feladat abból állt, hogy a kezünkbe nyomtak egy zsákot tele műkinccsel. A gonoszoknak, azaz nekünk el kellett menekülnünk. Húztak egy határt, amelyet, ha elérünk, megnyertük a meccset, de ha bármelyikünket foglyul ejtik, a hősök a győztesek.

Az ágyamon fetrengve gondolkoztam a nap történésein. Akármennyire vagyok fáradt, ha fejlődni akarok, gyakorolnom kell. Egy nap, majd megszivathatom ezzel a valódi gonosztevőket.
Lassú mozdulatokkal, továbbra is az ágyon elterülve megnyitottam a rejtélyes kaput, melynek a végén egy nem sokak által ismert, elszigetelt utca volt. Nem lenne kellemes, ha egy csomó ember a főútról hirtelen a szobámba sétálna át.

Percekig néztem a kaput, miközben az erőm egyre inkább elhagyott. Mielőtt az ájulás teljesen magába szippantott volna bezártam a portált, amelyen abban a pillanatban lépett át egy ismeretlen alak.

-Kurogiri már épp idejében volt!-szólalt meg nem túl vidám hangulatú sebhelyes barátom.-Ez nem a bár, te sem Kurogiri vagy. Toga ne szórakozz, most baromira nincs kedvem a hülyeségeidhez.-mordult rám a srác, majd mint aki teljesen elhiszi, hogy én az a bizonyos Toga vagyok, kilép a szobámból.
Hallottam, ahogy lent törni-zúzni kezdett, mire erőt vettem magamon, és lementem hozzá.
-Hol a fenében vagyok?

-Játsszunk! Egy kérdés tőled, majd egy tőlem is.-halálos nyugodsággal léptem át a szilánkokat, és ültem le a kanapéra.

-Ohh..kicsi lány, ne akarj játszani!-vészjóslóan ejtette ki a szavakat, és egyik kezét kék lángokba borította.

-Ki vagy te?-érdeklődéssel figyeltem, ahogyan lángok, amint megjelentek, ugyanúgy el is tűntek. Pont mint Todoroki-nál.

-Dabi. Te pedig {T/N}.-nem kellett sokáig gondolkoznom, honnan tudja, ki vagyok. A mellette lévő falat egy kiskori rajzom díszítette, természetesen a művész aláírásával.

-Tudod Dabi, szerintem még új vagy a gonosz szakmában. Még nem öltél meg.

-Nem bántok gyerekeket.-egy keserű érzelem futott végig az arcán, miközben kimondta ezt a mondatot.

-De ismered Kurogiri-t. Azaz a Gonoszok Ligájának tagja vagy. Múltkor támadták meg a UA-t. Még mindig azt állítod, nem bántasz gyerekeket?-a fiú erre a torkomnál fogva szegezett neki a kanapé háttámlájának.

-Nincs semmilyen jogod számonkérni rajtam a tetteimet. Meg én akkor még csak nem is ismertem őket. Most meg szépen megmondod, hol a fenében vagyok, vagy megpörkölöm a csinos kis pofidat.-monológját befejezve elengedte a torkomat. Ültömhöz képest óriásnak hatotott termete. Mióta megérkezett, először suhant át félelem a szemeimen.

-Azzal, hogy az előbb hozzámértél, elbuktad a lehetőségét a győzelmednek. Nem véletlenül kerültem be a UA hősszakára.-egy vigyor mellett a kezemből kék lángok buktak ki, amilyeneket percekkel ezelőtt a fiú demonstrált számomra.

-Portált nyitsz, tüzet gyújtasz... valahogyan lemásolod a képességeinket.-jelentette ki, mintha csak azt közölte volna velem, a Nap sárga.-De vajon használni is tudod?-nyúlt volna utánam, de én elugrottam előle.

-Te hülye vagy? Én itt élek, bőven elég lesz az eddigieket összetakarítanom!-időközben visszanyert erőmmel újra átjárót nyitottam ugyanabba az utcába, ahonnan Dabi bepottyanhatott.

-Egy hőstanonc, aki hagyja lelépni a gonosztevőt.-gúnyos szavain felnevetett, majd az átjáróba lépve utoljára szembefordult velem-Alig várom a legközelebbi találkozásunkat {T/N}!-egy szív alakú füstöt lehelt felém, majd eltűnt a kapuban. Minden erőm odaveszett, de a takarítás még hátra van.

-Én is alig várom.-suttogtam a kapu helyére a válaszomat.