Oneshots // MHA//BnHA

Be a gépbe! - II

Midoriya szemeit köztem és az ajtó között járatta. Csak álltam kábán kopogásra készen, mint egy márványszobor. Mégis mit akarok mondani? Ugyanolyan tudatlanul állunk a helyzethez mindannyian.

Idepottyantam az égből, s senki sem ismer engem, míg én mindent tudok róluk. Vajon elhiszik, hogyha elmondom az igazat? Elhiszik, hogy ők mind egy sorozat szereplői? Már hogy hinnék el, hogy a világ, mely számukra a valóságot jelenti, csak egy kitalált, digitális történet része!

-Minden rendben?...öhm..bocsi, elfelejtettem a nevedet-Midoriya aggódva fürkészett zöld szemeivel, miközben bátorításként egyik kezét a vállamra rakta. Pont így képzeltem el a kis zöld brokkolit.

-Nem, igazából semmi sincs rendben! Azzal, ha bármit is elmondok az érkezésemről, vagy bolondnak néztek, vagy pedig megbántalak titeket.-és ezzel az utolsó szóval kopogás nélkül nyitottam be Allmight szobájába, ahol a legnagyobb hős vézna alakjában egy doboz pocky tartalmát készült egymaga eltüntetni.

-Gyerekek! Midoriya fiam?! Mit kerestek itt? Lányom nem lett volna szabad így látnod engem!-csapott kezével a homlokára, míg mi, a két váratlan vendég beljebb sétáltunk.

-A-Allmight...kérem ne haragudjon, de ő csak úgy leesett az égből! És tud az Egy mindenkiértről!-kezdett szabadkozásokba Deku, s próbálta felvázolni a helyzetet.

-És tudok a Mindenki egyértről is.-szóltam közbe, mintha mindezek tudása a világ legtermészetesebb dolga volna.

Allmight hátrahőkölt egyet, majd harci alakját felvéve a két vállamnál fogva a falhoz szorított.

-Honnan tudsz ezekről?-láttam a félelmet megcsillani a szemében. A legnagyobb hős félt, tőlem félt.

-Nem fognak hinni nekem.-sóhajtottam egy nagyot.

-A képességed által szereztél információt ezekről?-kérdezett Izuku is félve, nem tudták mivel állnak szemben.

-Nincs is képességem. Ahonnan jövök, nem léteznek eféle képességek.-Allmight megbizonyosodva arról, hogy semmit sem tudok tenni az ellen, hogy kiszabaduljak a kezei közül, elengedett. Kicsit megmaszírozva sajgó vállaimat leültem a foltelbe a két férfival szemben.
-Én nem ebből a világból származom. Egyszerűen csak ideestem. Semmi portál, semmi képesség, csak itt keltem fel. Nálunk a ti valóságotok egy olyan történet, melyet nagyon sokan szeretnek. És emiatt a történet miatt rengetegen tudunk erről a világról jócskán mindent. És ezt tudom, milyen nehéz elhinni. Nekem is az. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer itt lehetek.-próbáltam szabadkozni, de egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy bármit értenek a hadarásomból.

-Lányom, nyugalom.-szóltak rám eréjesen, mely megtette a hatását. Izgalmamat visszafogva kezdtem előről.

-Deku, Allmight. Nem sokat mondhatok, ugyanúgy értetlenül állok az egész előtt, mint ti. Nem ebből a világból származom, bár sokszor vágytam ide. Képességem sincs, mondhatni külső megfigyelőként szemléltem eddig az életeteket. Beleavatkozni nem tudtam. Akárcsak egy zárt ablakon keresztül néztem volna be egy házba.-Allmight elgondolkodva vakargatta az állát. Nem tudta, hihet e a hallottakban.

-Szóval láttad, amint Allmight megeteti velem a .....?-kérdezte volna Izuku, ha nem szólok bele.

-A hajszálát. Arról is tudok, hogy Kiri haja eredetileg fekete.

-Kirishima festi a haját?-döbbent meg a falomb.

-Azt hiszem elszóltam magam.-kínosan nevetve birizgáltam idegességemben az ujjaimat. Élveztem, hogy itt lehetek, de volt egy személy, akinek jobban örültem volna. Bár igaz, az első bonyomásomat elrontottam.

-Amíg kitaláljuk mi történhetett, Midoriya fiam, T/Nt mint az "unokahúgomat" gondjaidra bízom. Részt vesz az osztály életében megfigyelőként. -Deku igen idegesen, de elfogadta sorsát.

A tanári elhagyasa után Allmight sürgősen tájékoztatta a helyzetről a többi tanárt is, míg mi az osztályterem felé vettük az utunkat.

Az ajtón belépve sok kíváncsi szempár szegeződött rám.

-Dekuuu-nyújtotta el a nevet Uraraka- Ő kicsoda?

A fiúnak nem füllött a foga a hazugsághoz, főleg hogy a lánynak szólt.

-Ő itt T/N, Allmight unokahúga. Egy ideig az osztályunknál lesz megfigyelő.

-Pff..-hallottam, amíg Bakugo élesen meredező szemekkel szugerált. Skarlát íríszeivel ha tehette volna, élve elégetett volna. Ő volt az egyetlen az osztályból, aki még tudott a valós érkezésemről.

A többiek kitörő örömmel fogadták érkezésemet, és az Allmighttal való kapcsolatomról, a családomról érdeklődtek.

-Ami azt illeti, nincs képességem, de kiválló megfigyelő vagyok.

-Naaa...eddig mit mondanál rólunk?-kérdezte Mina belelkesülve.

-Minetát le kéne kötni, ugyanis azt tervezi, hogy lyukat fúr az öltöző oldalába, és meglesi a lányokat.-mindenki egyszerre kapta a tekintetét az apró szőlőfej felé, aki meghíusulni látszó terve miatt elszontyolodott.

-Mi a rossz abban, ha látni akarom azokat kerek idomokat?!-már maga elé is képzelte őket, így mi csak azt láthattuk, hogy a levegőt markolássza nyálcsorgatva.
Ezidő alatt Momo odasétált mellé, majd jól tarkónvágta.

-Nincs helye az osztályban ilyen szemérmetlen parázdaságnak.-Sero a biztonság kedvéért még a falhoz ragasztotta Minetát, melynek a látványa meg sem rezdítette Aizawa tanárúr arcának vonásait.

A férfi tekintete egyből kiszúrt. Nem nézett rám jó szemmel, míg én egy mosollyal próbáltam oldani a kedélyeket.

-Mint  láthatjátok, vendégünk van. T/N Allmight unokahúga azért van itt velünk, hogy segítse a munkánkat. Legyetek kedvesek vele.-szavaiban felismerhető volt az ismeretlentől való félelem csengése. Nem hibáztathatom a bizonytalanságáért.

Ahogy az óra eltelt, kaptam is az alkalmon, hogy Bakugoval beszélgethessek.

-Bakugooo-nyájasan elnyújtottam a nevét és próbáltam a lehető legaranyosbban ránézni-Elkísérnél egy ételautomatához? Nem tudom merre van.-csúszott ki,a számon egy hazugság. De a jó cél érdekében.

-Elkísér a Nyomi.-nem törődve elindult kifelé a teremből egyedül.

-De Aizawa azt mondta, légy kedves velem.-mentem utána nyomvest. Amikor egy kihalt folyosórészre értünk, pillanatok alatt a falhoz szegezett.

-Másoknak beadhatod, hogy csak megfigyelőnek vagy itt. De én láttalak leesni az égből. Méghogy erőtlen. Chh.-dühösen fröcsögte a képembe szavait.-Csak azért nem leplezlek le, mert nem akarom, hogy a többiek aggódjanak.

-Még ilyen helyzetben is a többiekkel törődsz.-olvadtam el legbelül a fangöccsel együtt a hasamban. Én és Bakugo ilyen közel egymáshoz.

-Törődjön a halál azokkal az idegesítő nyomikkal.

-Tudod, nagyon édes vagy, amikor játszod a keményfiút.-simítottam végig kezemmel a mellkasán, hátha sikerül kicsit stimulálnom őt. Elsőször hitetlenség, majd undor lett úrrá az arcán. Ellökte magát tőlem, majd fújtatva visszaindult a terem felé.

Ne aggódj Bakugo, te is megkedvelsz engemet, mint én téged.