Oneshots // MHA//BnHA

Bakugo kontra {T/N}

Ez a fiú maga az erő, maga az arogancia. Olyan elszántan jobbá akar válni mindenkinél, hogy észre sem veszi, ezzel nem halad előrébb. Magában puffogtat, állandóan ideges. Hogy ne lenne az, mikor lehetetlen elvárásokat állít fel magával szemben.
Ezt mind az első perctől kezdve láttam. Lenéző mindenkivel szemben. Egyszerűen visszataszító. Ugyanakkor meg akarom mutatni neki, hogy nem hátrálok meg egy verseny elől.
Bakugo Katsuki ki akarsz hívni?
Állok elébe.

A gyakorlati órára Aizawa tanárúr új feladattal érkezett. A közeledő vizsgák lévén, most szerepek nélkül kell egymás ellen küzdenünk. Máskor is harcoltam már a többiek ellen, azonban Midoryan kívül senki sem tudja, amiben is rejlik pontosan az erőm. Alig várom annak az öntelt köcsögnek a fejét, amikor vele szemben elsüthetem a saját képességét.
Ezúttal sem mi választhattunk párt, kisorsolták őket. Én ugyan Jiro-t kaptam, de szerintem Mineta meggyőzhető Bakugo lecseréléséről.

-Psss..Mineta!-a kis srác úgy kapta felém a fejét, mintha minimum azt mondtam volna neki: "nézd pucér vagyok".-Bakugo szétrúgja a segged, de én szívesen cserélek veled.-látni lehetett rajta a rettegést, még csak a másik fiú iranyába sem mert tekinteni, azoban helyette én felvettem vele a szemkontaktust. Készülj fel Katsuki, felmosom veled a padlót!

-De Tanárúr! Egyenlőtlen az erőviszony, én Bakugoval szemben semmit se érek!-jajveszékelt a kis szőlő, mire Aizawa egy lapos pillantással jutalmazta.

-Azt hiszitek a gonosztevőket érdekelni fogja az erőkülönbség? Naivabbak vagytok, mint hittem. Nincs csere.-ezzel lezártnak tekintette a témát.

-Én fogok Bakugoval megküzdeni.-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.

-Legyen. {T/N}, Bakugo pályára! Ti kezdtek.-Katsuki homlokán ott dudorodott az ér, amely azt jelentette, egyáltalán nincs jó kedvében. De ő mikor van? Nem lesz kíméletes velem se. De nehogy előre igyon a medve bőrére.
Amíg a pályára nem léptünk, a szemkontaktusunk egy pillanatra sem szakadt meg. Már korábban elkezdtünk egy néma harcot.
-A szabályok egyszerűek: addig megy a harc, amíg valaki fel nem adja, vagy a vonalon kívülre nem kerül. Ne fogjátok vissza magatokat.

Alig hangzott el a befejező mondat, a srác kirobbant egyenesen felém. Egyetlen érintésre van szükségem, onnantól kezdve enyém a terep. De ahhoz gyorsan kell cselekednem. Ida képességét használva egy másodperc alatt a fiú mögé kerültem, ahol szinte lassított felvételben láttam, ahogy egy ujjamal megérintem őt. Idilli kis pillanatomat az zavarta meg, hogy hihetetlenül jó rexlefeinek köszönhetően rögtön a karom után kapott, s annál fogva a földre dobott, mint egy krumplis zsákot. Ha most nem cselekszem, előnybe kerül, így a képébe robbantottam a saját képességével, aminek köszönhetően meghátrált egy kicsit.

-HOGY A FENÉBE CSINÁLTAD EZT NYOMI?-kiabált felém, miközben az erek már nem csak a homlokán, hanem a nyakán is kitüremkedtek.

-Titok!-mosolyogtam rá édesen, amire benne csak még feljebb ment a pumpa. Kezdődhet az igazi küzdelem.

Vörös szemeivel minden mozdulatomat nyomon követte, egy percre se vette le rólam. Színtiszta düh áradt belőlük, ami engem csak még jobban felcsigázott. Vajon mennyire lesz dühös, ha legyőzöm?
Egyáltalán nem könnyű ellenfél. Már az egész pályát felrobbantottuk, mindketten fáradtan, de teljesen átszellemülve lihegtünk. Csak pár másodperc szünetre van szükségünk, utána eldől, hogy ki a jobb.
Kockázatos más képességeket is bevetnem, már az Ida-é által is megsérült a lábam. Meg végtére úgy igazságos, egy képesség ellen egy.
Bakugo keményen harcol, nem ismer kegyelmet. Már csak méterekre állunk a vonaltól. Most vagy soha, nyerni akarok.
Mindketten puffogtatásokkal indultunk neki a máskinak, ezzel hatalmas porfelhőt kavarva magunk körül. Egy pillanatra én magam is elvesztettem a helyzet érzékemet. Katsuki ezt kihasználva az ajkamra tapadt, amit még így csata közepén is hagytam neki. Sokkal gyengédebb volt, mint a pályán.
Mire a porfelhő megszűnt körülöttünk, addigra a fiú is arrébb lépett, magam előtt pedig egy fehér vonalat láttam.

-Bakugo nyert.-jelentette be Aizawa a már számomra is nyílvánvalót.-Menjetek Szanitéciához, ő rendbe hoz titeket!-csendben indultam el a fiút meg sem várva. Aljas módszerhez folyamodott. Elterelte a figyelem, majd ezt kihasználva letolt a pályáról.
Nem sokkal később a Bakugo is utolért egy gúnyos, győzedelmes vigyorral a képén.

-Hogy használtad az én képességem?-kezdett bele kertelés nélkül.
-Ha elárulnám, oda a meglepetés ereje. Amúgy gratulálok a tisztességtelen győzelmedhez.-haragudtam rá, elvette az első csókom.
-Kuss, mert élvezted!-vigyorodott el gonoszan, amint akinek ez egy játék-Én is élveztem.-az ajtóban várt már minket Szanitécia, aki minket meglátva először engem, gyorsan be is invitált a gyengélkedőbe, meg sem várva, hogy a fiúnak választ adjak.