Néhány szösszenet, amely kipattant a fejemből...
illetve amiket kértek :)
Részlet különböző fejezetből:
"-Te most félsz kiscsillag?-gúnyosan vette szájára a szavakat, a végén pedig elnevette magát.
-Katsuki, tőled akkor sem félnék, ha egy körözött s...
A napok egybefüggően teltek. A gondolataim minden percben ugyanakörül forogtak. A munkám az egyetlen menedék számomra az önemésztő forgatag ellen. Bakugou kevesebbszer üvöltözött velem, többször kerültünk testi kontaktusba, amelyek be kell vallanom, nem esnek rosszul. A kutatásom ellenben nem igazán halad. A nyomozás is megrekedt. Mintha minden megfagyna, amihez közöm van. Talán tényleg én tehetek a dolgokról. Túlságosan is jeges vagyok.
-{T/N}! Figyelsz te rám?!-kaptam fel a fejem Bakugou kiabálására.-Megint elbambultál.
-Bocsánat, mit is mondtál?
-Azt, hogy Liba átjöhetnél este vacsorázni!-az utolsó szó előtt elfordította a fejét a nyomozó, mint aki zavarban van amiatt, hogy olyat kellett megismételnie, amit egyszer is nehezen mondott ki.
-Most randira hívsz?-kérdeztem szórakozottan az kezdeti ellenségeskedésünkre gondolva. A fiú sokat segített számomra az elmúlt időben. Ha nem is vagyok szerelmes belé, tartozom neki annyival, hogy legalább megpróbálom szeretni.
-Tchh..! Annak nevezed aminek akarod, csak hétre legyél nálam.-az ablakon halkan kopogtak az esőcseppek, amelyek teljesen lekötötték a fiú figyelmét. A mellette lévő székhez sétáltam, és helyet foglaltam benne, majd az egyik kezemmel óvatosan simítottam végig az orcáján, amely hatására rám vezett skarlát szemei világát.
-Bakugou, mondd csak most mire gondolosz?
-Jelen pillanatban sok mindenre, amit nem szeretnél tudni.-húzta széles vigyorra ajkait, amely hatására egy kisebb pír ült ki az arcomra. Éppen ezért távolabb hajoltam tőle, hogy kevésbé legyen füllött a levegő.
-Légy egy kicsit komolyabb, így soha sem végzek a munkámmal. Ha nem segítesz, még sokáig a nyakadon fogok csünggeni.-sóhajtottam egy nagyot. Néha igazán fárasztó a titokzatossága.
-És ha direkt nem segítek, mert azt akarom, hogy még sokáig rajtam lógj?-szemeivel a reakciómat figyelte, amely erősen piros színnel jelent meg az arcomon. Az övére is felkerült egy kis szín, majd újra az ablak felé fordította a fejét.
-Te is tudod, hogy ez nem tart örökké. Ha nem haladok, máshoz rendelnek ki.
-Melletted valahogy sokkal nyugodtabb vagyok...-mormogta az orra alatt, mintha csak magának jegyezte volna meg. Egy kisebb mosoly terült szét ajkaimon. Hatással vagyunk egymásra.
-És mondd csak, miért?
-Mi? Mi miért?-tekintett újra felém immáron szokásos arckifejezésével.
-Miért vagy nyugodtabb mellettem?
-Te vagy a dilidoki, mondd meg te!-ekkor megcsörrent a telefonom, amely általában az új munkát jelezte számomra. Amint felvettem, meglepődtem a hallottakon, de nem viszakoztam.
-Bakugou, most el kellene menned. Új pácienst kaptam, aki öt percen belül érkezik.
-Ki az?-kérdezte egy fokkal idegesebben, mintha előre tudná a választ.
-Midorya főnyomozó.
-Akkor maradok!-jelentette ki ellentmondást nem tűrően, majd kényelmesen elhelyezkedett a fotelben.
-Tudod, hogy nem lehet. Zárt körű egy ilyen beszélgetés.-mondatom végét egy kopogás zavarta meg, majd egy zöld hajkorona is bekukucskált az ajtón.
-Elnézést a zavarásért, addig idekint várok.-kezdett bele a brokkoli, mire én szúrós szemekkel néztem a szőkére, aki vette is az adást, majd egy mérgeset morogva kifáradt az irodából.
-Foglalj helyet ott, ahol kényemesnek találod.-invitáltam be az új pácienst, aki magával hozott egy kisebb kosarat is.
-Azt hiszem, ma megejthetnénk, azt az elmaradt ebédet.-mosolygott rám arányosan, majd zavarában a hajába túrt. Annyira más, mint Katsuki.
A beszélgetés alatt semmi különöset nem tapasztaltam, amely az ittlétére indokott adott volna. A szokásos stressztől eltekintve, semmilyen okot nem talátam, arra, hogy ilyen különórákra kötelezzem.
-Izuku, miért is gondoltad olyan fontosnak, hogy beszélgess velem?
-Igazából csak nagyon kedvellek, de Bakugou folyton kisajátít magának, így nem tudtam jobbat kitalálni, hogy időt töltsek veled.
-Hiába vagyok vele annyit, mégse haladok a munkámmal.-sóhajtottam egy kisebbet.
-Nehéz eset, már kicsiként is az volt.
-Ti régóta ismeritek egymást?
-Már bölcsöde óta, de nem mindig volt fényes a kapcsoltunk. Szerintem most se kedvel.-nevetett fel kínosan a brokkoli, amely felcsigázta az érdelődésemet.
-Majd máskor is vissza tudnál jönni egy pár közös órára Bakugou-val?-már szövögettem a fejemben a terveket, hogyan kerülök új információk birtokába.
-Persze, ha ezzel segíteni tudok. Viszont indulnom kéne, hogy a napi jelentéseket elolvashassam.
-Köszönöm az ebédet Izuku!-búcsúztam a fiútól, majd én is utamra eredtem. Az épület előtt egy morcos Bakugou-t találtam, amely nem kicsit meglepett.
-Jó sokáig itt volt az a szarházi.-a faltól elrugaszkodva mellém lépett, majd a derkamnál fogva átölelt. Egy kicsit meg is nyugodott, de folytatta mondandóját:-Nem hagylak többet kettesben azzal a nyomival! Az este még áll?
-Nincs semmi akadálya.-mosolyogtam fel rá, mire tőle is kaptam egy vigyort. A derekamat elengedve mindketten belevetettük magunkat a késői délutánba.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
