Oneshots // MHA//BnHA

Be a gépbe!

Este van. Az idő csak úgy elrohant. Mindig úgy ülök neki a gépnek, hogy maximum két rész. Azonban minden egyes alkalommal elragad egy vörös szempár és a hozzá tartozó szőke tincsek. 

Este van. A sötét szobában a monitor fényereje úgy ragyog, mint egy reménysugár. Én odatartozom.

Este van. A gondolatok nem hagynak nyugton, testem nem engedelmeskedik. Csak még egy részt.

Este van. S amint megállítom a sorozatot a szőkeségnél, kezem önmagától vezérlelve próbálja meg őt megérinteni.
De nem lehet.

Kezem megcsusszan, s nem érinti a képernyőt. Egybe olvad vele. Az ürességet markolom, miközben testem további pontja egymás után szívódnak be. Amint az ujjam begye megérintett egy fűszálat, testem lángba borult. Szemeimet kinyitottam, ezt követően a szám önállóan cselekedett.
A puha, zöld fű selymesebbnek hatott tenyerben, a nap jobban ragyogott az égen. Szívem hevesebben vert.

-Hé, nyomi! Jól vagy?-hallottam a számomra leédesebb hangot a világon, mintha abban a pillanatban ezernyi madár dala csendült volna fel. Felém nyújtotta a kezét, melyhez óvakodva próbáltam hozzáérni. Rettegtem. Egy újabb csalódás, mikor nem érinthetem meg a szőkeséget.
A fiú meleg ujjai lágyan ölelték körbe enyéimet, mely heves levegővételre késztetett.

-Ez nem lehetséges...-suttogtam magamban az izgatottság és a sokk okozta örömtől.

-Az én nevem Midoriya Izuku. Nincsen semmi bajod? Csak úgy lezuhantál az égből!-levegőért kapkodva  kezdett el beszélni a zöldhajú fiú, ki pár másodperce rohant ide. Tanácstalanul álltam a helyzethez. Szemtől szemben állok Bakugou-val és Deku-val, két szereplővel a kedvenc sorozatomból. Egyszerre támadt kedvem sírni és nevetni. Azt hiszem, megőrültem.

-Jól vagyok... vagyis nem tudom.-pillantásomat folyamatosan a két fiú között járattam, azon tanakodva, mégis mi a franc történik.-Esetleg meg tudjátok mondani, hol vagyok?

-Mégis hol lennék, te liba?-förmedt rám Bakugou, melyen meg sem lepődtem.

-Kacchan kedvesebben! Lehet, hogy beütötte a fejét.-szidta meg Deku Katsukit, melynek eddig nem sok szemtanúja lehetett.

-Na, idefigyelj szaros Deku!-Bakugou majdnem megragadta Izukut a pólója nyakájánál fogva, azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam az egyik kezét. Azt a kezet, melyről azt hittem, sosem érinthetem meg. Agyam minden ép gondolatát kikapcsolva egyenesen a fiú nyakába vetettem magam, nem érdekelve, hogy Bakugou mindjárt felrobban.

-Tehát léteztek!-sírni kezdtem örömömben. Sosem gondoltam volna, hogy valójában léteznek. Boldog voltam. Igazán boldog. Aztán Katsuki eltolt magától.

-Rádbízom ezt az őrültet.-adta ki az utasítást Deku-nak, majd hátat fordítva elvonult. Utána akartam kiáltani, de torkomra fagyott a szó. Őrültnek tart. Talán az is vagyok. Ők csak szereplők a kedvenc sorozatomból. Nem valóságosak.

-Ne is foglalkozz Kacchan-nal. Elkísérlek a gyengélkedőre.-csendben ránéztem a mosolygós fiúra, s önkéntelenül buktak ki belőlem a szavak:

-Hogy lehetsz mindig vidám, ha az Egy Mindenkért ekkora nyomást tesz rád?-Midiriya arca vörösbe borult, s nem tudta, mit kezdjen a helyzettel. Mit kezdjen velem, egy idegennel, aki tud a legnagyobb titkáról.

-Te-te.. ho-honnan tudsz róla?

-Szerintem inkább Allmight-hoz kéne mennünk...-lassú léptekkel elindultam az épület felé, miközben érzem magamon a lesokkolódott fiú értetlen tekintetét-Ha szeretnél többet megtudni, mint most, szerintem gyere.-túl sok a megválaszolatlan kérdés.

Az épületbe beérve rengeteg diák tárult a szemem elé, s nem győztem csodálni a különlegesebbnél különlegesebb gyerekeket. Amint megpillantottam Shinsou-t, futásnak eredtem, míg nem a hátára tudtam ugrani. A lila hajú enyhén dühösen és Izukuhoz hasonlóan, értetelenül pislogott rám.

-Te ki vagy?

-{V/N} {T/N}. Te vagy az egyik kedvenc szereplőm!-lelkesedtem be, amint lemásztam a fiúról, de az untott tekintet hiányában rájöttem, hogy elszóltam magam.

-Kedvenc szereplőd?

-Nekem most mennem kell-ragadtam karon Izukut, miközben a fiúk szemmel lekommunikálták, hogy senki sem ért semmit.

Rengeteg kérdés foglalkoztatott egyszerre. Egyáltalán nem éreztem helyesnek, hogy itt vagyok. De ez az itt, tulajdonképpen hol is van?

Lassacskán megérketünk Allmight irodája elé, ahol próbáltam magabiztosan bekopogni. Ha valaki tudni fogja mi történik, az akkor ő lesz.