Oneshots // MHA//BnHA

Denki a tiktokon

A kollégium épülte délutánra megtelt hangos ricsajjal. A nappaliban Mina és Kirishima vetélkedtek az xboxon valamilyen újfajta harcolós játékban. Midoriya szokásához híven magában motyogva jegyzetelt a füzetébe, olykor -olykor felpillantva a tv-re ihlet gyanánt. Eközben Momo és Todoroki a konyhában ügyködtek valami isteni vacsora után. Jiro a fotelben zenét hallgatva olvasgatott egy magazint, míg Bakugou az étkező asztalnál szintén fülessel a fején a háziját írta. Tsuyu és Uraraka a kertben ügyködtek, ezentúl a többiek vagy a szobájukban, vagy a közösségi térben helyezkedtek kényelemre. Összességében mindenkinek megvolt a dolga. Olyanokká váltunk, mint egy nagy család.

A hosszú nap után nem vágytam másra, csak egy kis alvásra. Alig pihenhettem öt perecet, amikor a telefonom felcsörrent, ezzel kisebb szívinfarktust okozva. Laposan pislogtam a készülékre, melyen nem bírtam elolvasni a nevet. Talán többet kellett volna aludnom három óránál.
Hiába szemeztem a ricsajjal, nem akarta befogni a száját, így a párnára visszadőlve felvettem a telefont, amibe Kaminari hangja hasított bele:

-{T/N}! Gyere át! Gyorsan!-sipákolt a fiú, mely által számtalan baleset játszódott le a fejemben. Egy papucsot fel sem kapva rohantam át Kaminari szobájába, hátha tényleg baj történt. Amint nagy hévvel kinyitottam az ajtót, egy az ágyán csokit majszló Denkit pillantottam meg, aki vidáman dobott egyszerre két kockát a szájába.

-Nézd, megtaláltam ezt a csokit! Kérsz belőle?-nyújtotta felém a dobozt, melynek már a fele hiányzott.

-Most komolyan ezért keltettél fel, és hívtál át?-akadtam ki, majd egy szemforgatással a fiú mellé pattantam az ágyra.-Itt lakon öt szobára tőled, miért nem te jöttél át?

-Mert az én szobámban van a csoki.-halál komoly fejjel mondta ezt Kaminari, miközben egy újabb szelet került a szájába. Arcom kordinációja fölött elvesztettem az irányítást, így fintorogva jutott az eszembe: ez a fiú hogyan is jutott be az iskolánba?
Az ágy belső részére másztam, majd fáradtan eldöltem rajta, amit a fiú érdeklődve kísért figyelemmel. Szinte észre se vettem, ahogyan a pilláim lecsukódtak, majd elnyomott az álom.

Már sötét volt, amikor felébredtem, és időközben takaró is került rám. A szememet megdörzsölve konstatáltam, hogy még mindig Denki szobájában vagyok, a fiú pedig az asztalánál, kis fény mellett szid valamit egy füzet fölött. A késői órára való tekintettel nem kíséreltem meg elhagyni a szobát, helyette sunyiban a tanuló fiú mögé lopózkodtam, aki minden bizonnyal nem észlelte az ébredésemet.
Egy hirtelen mozdulattal Kami nyakába ugrottam, aki nem csak hatalmasat sikoltott, hanem le is esett a székről. Csak hogy az ijedség következtében engem pedig megrázott a képességével.

-Au.-simogattam a sérült felületet a karomon, mire a fiú aggódva ragadta meg az említett testrészemet, majd adott rá egy gyógypuszit. Eme cselekedete áltá halvány pír futott az arcom, akár egy éppen piruló szamóca színe.

-Ez nem volt szép {T/N}!-próbált neheztelően tekinteni rám a fiú, de a szeme csillogása elárulta valódi gondolatai.

-Látnod kellett volna az arcodat.-kinevetten szegény srácot, aki ennek következtében olyan arcot vágott, mint aki már is tudja, hogyan vágjon vissza.-Ha megtanultál megnézhetnénk egy filmet.-vetettem fel az ötletet, mire Kami a nyakamba vetette magát, majd úgy csüngött ott, mint egy kismajom. Az én kismajmom.

-Benne vagyok. De ez nagyon nehéz!-elnyújtotta a nagyon szó második szótagját, ezzel hangsúlyozva, hogy holnap sem lesz kész a házija, ha nem segítek neki. Egy fáradt sóhaj kíséretében a fiú mellett helyet foglalva elmagyaráztam neki a dolgokat, majd megoldottunk közösen egy pár feladatot. Meghagytam neki, hogy az utolsó hármat egymaga oldja meg.-De nekem ez nem megy!-nyafogott egyre csak a fiú, mintha öt éves lenne. Agyilag nem állhat messze ettől. Amíg Denki a feladatokkal szenvedett, megnyitottam a tiktokot a telefonomon. Sorraérkeztek a tizenöt másodperces videók, mekyeket sorra tekertem tovább. Majd egyszer csak felcsillant a szemem egy gondolatra.

-Kami!-egyből felém kapta fejét a sárga hajú.-Biztos ismered azt a tiktok trendet, ahol az van, hogy két legjobb barát ül a fán..és a többi.-lelkesedésem a fiúra is átragadt, aki nagyban bólogatni kezdett, akár a kocsikban található bólogós kutyusok.-Megcsináljuk?

-Persze.-azzal a füzetet fogta úgy, ahogy van, majd elhajította a közeléből a szoba túlsó végébe. Denkinek volt egy telefon állványa, így azt hadználva beállítottuk az eszközt a videó megkezdéséhez. Az első három alkalommal valamelyikünk mindig elrontotta a szöveget. A negyedik és ötödik esetnél elnetvettük magunkat, majd a hatodik, és egyben sikeres felvétel után paradicsomvörös arccal meredtem a fiúra.

-Most a te arcodat kéne látni Hercegnő!-vigyorgott a pikachu mint a tejbe tök, én pedig zavaromban még levegőt venni is elfelejtettem.
A fiú kikapta a kezemből a telefont, majd a vállnál átkarolva indította el művünket. Az elején minden a terv szerint haladt, majd a videó ténylegesen bizonyította, hogy Kaminari Denki és én csókolóztunk. Nem csak az elmém szőtte oda azokat a képeket, hogy a fiú lassan az ajkaimra hajolt. A videó nézése közben újból vöröses ruhát öltött az arcom, melyet inkább belefúrtam a fiú oldalába.
-Te édesebb vagy, mint ez a csoki!-nevette el magát pikachum, majd egy újabb kockát dobott a szájába.