Oneshots // MHA//BnHA

Todoroki a magának való

Ő az, akit családja tett tönkre. Egy életre szóló sebet szerzett az anyja és az apja által. A második tehet arról, hogy ilyen keserű. Lapos pillantásokkal szemléli a világot, megveti apját. De benne van tisztelet. Elismeri, ha valaki erősebb nála. Nem tudom felém, hogyan tekint a felemás fiú, de én tisztelem őt. Magamnak se vallom be, hogy ez több, mint tisztelet, amellyel rátekintek. Szinte mindig mogorva, nem beszél sokat. Magának való a természete. De amikor elmosolyodik, a vér is megáll bennem. Meg szeretném mosolyogtatni.
Akármennyire visszahúzódik az emberektől, minden eseményen ott van, telibe a közepében. Szinte már bajkeverőnek is nevezhetném.

A vizsgák végeztével Mina kijelentette, hogy ünnepelni megyünk. Ez nem kérdés volt, szimplán közölte az osztállyal, most buli lesz, dob le a cipőd.
Fáradtan, de ugyan mindenki benne volt az ötletben, főleg miután Denki Mina-hoz csapódva addig győzködött mindenkit, amíg igent nem mondtak.
Nem tudom, hogyan vették rá Bakugo-t, de az ő házában volt tartva a party. A beszerzett alkoholkra már inkább rá se kérdezek. Csak elfogadtam egy poharat, melyet a túlpörgött pikachu nyomott a kezembe. Értem, hogy a fiú maga az energia, de most estünk túl egy rakat vizsgán.
Todoroki a falnak dőlve figyelte magában a nevető többieket. Nem tudtam rájönni, mi játhat a fejében. Odasétáltam mellé, és tisztes távolságra megálltam tőle.

-Tudod, nem harapunk, nyugodtan odajöhetsz te is. Ha netalán tán mégis, mert valaki túl sokat ivott, szerintem meg tudod oldani.-kis monológom végén belekortyoltam a kezemben tartott pohárba, melynek tartalmát azonnal vissza is köptem.-Ez de borzalmas!
Shoto egy apró mosolyt eresztett el, amely megmelengette a szívem.

-Kaminari féle italkeverék?

-Ő nyomta a kezembe, a színe alapján azt hittem, hogy cola.

-Mindenbizonnyal az is van benne.-ezek után csak néha váltottunk egy-egy szót. Én a többiekhez csatlakoztam, ittam, ettem, nevettem, összességében jól szórakoztam. A karaoke hozta meg az est igazi hangulatát. Mindenki nagyon jól mulatott. Jiro-n nem lepődött meg senki, hogy milyen jól énekelt, de Bakugo és Kirishima egyértelműen többet ivott a kelleténél, mivel rockszárként beleélték magukat az alapvetően teljesen hamis számba. De mi csak éljeneztünk. Egymás között nem kell félnünk.
A karaoke után a bútorokat arrébb tolva egy kisebb táncparkett kreáltunk. Az összes lány, és a fiúk többsége is ugrabugrált össze-vissza. Az ittas Bakugo sokkal jobb fej.
Mineta kiguvvadt szemekkel figyelte a lányokat, akik folyton lerázták a kis perverz szőlőt.
Todoroki ugyan segített rendezkedni, mégsem vett részt, se a karaoke-ban, se a táncban. Az én ittas fejemnek meg ez nem tetszett.

-Todoroki!-ugrottam mellé, mire rámelmete két gyönyörű felemás szemét-Gyere táncolj velem!-igazából a válaszát meg sem várva húztam magam után. A kezemet belekulcsoltam a övéibe, minden esélye megvolt arra, hogyha nem akar, ne jöjjön velem. De ő hagyta magát vezetni. Összekulcsolt kezeink miatt egy kis pír ült ki az arcomra, melyet jobb szerettem volna az alkoholra kenni.
A többiek közé érve elengedtem a kezét, a sajátjaimat a vállára helyeztem, s közben megérezetem az övéit a derekamon. Zavaromban a mellkasát bámultam, de rögtön el is kezdtünk táncolni. Gyengéden tartott a karjai között, és végre nem a megszokott érdektelenség átadott a szemeiből. Rámosolygtam, mire válaszul ő is ezt tette.
-Tudod Todoroki, mosolyogj többet! Szeretem látni, amikor mosolyogsz.-csúszott ki a számon, amire az arcom pirosabb színárnyalatot vett fel. Nem most akarjon öltözködőset játszani.

-Tudod, én meg azt szeretem látni, ha elpirulsz-suttogta a fülbe, mire egy gombóc keletkezett a torkomban. Szóval észrevette.

-Csak mert meleg van, és éppen táncolunk is.-próbáltam menteni a menthetőt, mindenféle néztem, csak a szemébe nem. Ez hiba volt. Félmosolyra húzódott ajkain akadt meg a tekintetem. Legalább miattam mosolyog.
Egy keze eltűnt a derekamról, ahol aztán a hideg kellemetlenül csapott meg. Pillanatokon belül már az egyik tincsemmel játszott, majd ez sem tartott sokáig. Éppen hogy a szemébe néztem, amikor a keze az arcomra csúszott, ajkai pedig rátaláltak az enyémekre.
Mindig azok cipelik a legtöbb érzelmet, akik a világ felé semlegességet mutatnak. Gyengéden, visszafogottan csókolt, mégis tudtam, ebben több minden rejtőzik, mint ami ép ésszel felfogható.
Miután elváltak ajkaink, és lihegtem egy sort, érzetem, hogy a fülemig pirultam, miközben a fiúval tartottam a szemkontaktust.

-Shoto, valószínűleg túl sokat ittam, mert azt hiszem, megcsókoltál. -válaszul csak átkarolta a vállam és elnevette magát. Így indult el velem haza az éjszaka sötétjében.