Oneshots // MHA//BnHA

Az első vörös haj

-Hé Eijirou!-szóltam oda az ágy másik végében fetrengő fiúnak. A cápafogú kelletlenül felnyögött egyet, majd érdeklődő szemeit rámvezette.-Nézd, milyen jól állna már neked a vörös haj!-mutattam oda a telefonomon szerkesztetett képet, mire a fiú először a homlokát ráncolva méregette a művemet, majd kikapva a kezből a készüléket, a hátára dőlve kezdte lapozni a galériát.-Hékás!-szóltam rá felháborodva, majd a derakára ülve próbáltam visszaszerezni a tulajdonom. Eijirou csak nevetve kerülte ki a kapálózó kezemeit, majd mikor mindketten elfáradtunk, vigyorogva feküdtünk el egymás mellett.

-Szóval szerinted fessem be a hajam?-lihegve kérdezte a házi cápa, mire egy széles vigyorral megspékelt bólogatás volt a válaszom.

Másnap az iskolába jövet egy rejtélyes szatyor lógott a fiú kezébe, melyről hiába kérdezősködtem, nem adott értelmes választ:
-Majd meglátod.

A várakozás közepette lassan telt a nap, mégis izgalommal töltött el a tudat, hogy a délutánt edzéssel fogjuk tölteni, akkor pedig fény derülhet a titokzatos szatyor tartalmára.

A fiúék házának padlóján fetrengve fáradtan a sok mozgástól, próbáltam megfelelő mennyiségű levegőhöz jutni. A hőssé válás sokkal nehezebb, mint gondoltam. De a célért mindent, irány a U.A.!

-Tessék!-tartotta felém a reggeli csomagot a fiú, miközben mellém telepedett a szőnyegre. Mint egy kíváncsi kisgyerek, úgy estem neki a szatyornak, mely csupán egy becsomagolt dobozt rejtett. Miután az első réteget leszedtem, rajta volt egy másik is.
-Most komolyan Eij?-míg én unott fejjel tekintettem a fiúra, ő addig jót szórakozott rajtam.-A végén nem is lesz semmi se benne.

-Előfordulhat.-a fiú viselkedése egy az egyben azt tükrözte, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy idead egy adag papírt, hadd szórakozzon a hülye.

-Nem szeretlek Ejirou.-vágtam be a kamu durcit, mire a fiú elnevette magát és a fejét csóválta, maga után húzva a fürdőbe vezetett.-Miért jöttünk ide?-s amint kimondtam a mondatot, realizáltam is mi a meglepi.

-De csak egy feltétellel.-karolt át a fiú megmosolygva boldog arcomat.-Ha neked is legalább egy tincsed vörös lesz, hogy így mindenki tudja: mi összetartozunk.-és ez volt az első alkalom, hogy felmerült bennem a gondolat, miszerint nekem tetszik a kis cápa.

A vöri mellett pihentem, míg ő nagyban valamilyen videójátékkal szórakozott. Az első hajfestésről szóló emlékkép szádaszorra játszódott le a fejemben, és minden alkalommal zavarba hozott. A vörös tincsemet az ujjam köré csavarva jutottam arra az elhatározásra, hogy kiderítem, én tényleg szerelmes vagyok e a vörös cápámba.

-Kiri!-óvatosan szólítottam meg a játszó fiút, miközben szorosan átöleltem a fiú párnáját, majd beszívtam az ismerős illatot. Kirishima egy hümmögéssel jelezte, hogy figyel rám, mire én vörös fejjel oldalra fordultam, hogy a hátammal találja szemben magát, ha felém pillanat.-Te gondoltál már valaha arra, hogy mondjuk megcsókolj?-félve ejtettem ki a szavakat, melyek hatására megfagyott a levegő a szobában. Hallottam, ahogyan megállítja a játékot a fiú, majd éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy.

-{T/N}, mire akarsz kilyukadni?-szólalt meg mellőlem a fiú egy nagy sóhaj kíséretében. Mivel percek elteltével sem válaszoltam, ezért a fiú megtette helyettem.-Igen, gondoltam rá.-a hallottak miatt, még szorosabban magamhoz öleltem a párnát, majd vöröslő fejjel a fiú felé fordultam, akinek szintén pír terült szét az arcán. Eijirou arcának színe egyre közelebb állt a hajáéhoz, amint realizálta, milyen közel van az arcunk a másikéhoz.

-Mi történne, ha azt mondanám, hogy megteheted?-suttogtam a szavakat a fiú szemébe nézve, aki ennek hatására inkább félrepillantott.

-Az nem lenne túl férfias. Ráadásul az első csókod lenne.

-És ha én a beleegyezésemet adom?

-{T/N}, ne nehezítsd meg jobban.-sóhajtott a fiú, majd felült az ágya szélére. Követtem a mozdulatait, majd rádőltem a vállára.

-Benne lennél velem egy barátság extrákkal kapcsolatban?-tekintetemet szigorúan a padlóra szegeztem, miközben éreztem, ahogyan a fiú lassan átkarolt. Tudtam, hogy a helyzet túl kínos ahhoz, hogy nyílt választ adjon, ezért ezt az ölelést is elfogadtam egy igennek.