Oneshots // MHA//BnHA

Denki a lovag

A gimnázium mindenki számára nagy lépés. Egy újabb lépcsőfok a célunk felé. Apukám után én is rendőri pályát tűztem ki célomul. Kirishima-val, a legjobb barátommal még az oviban elhatároztuk, hogy mi ketten védeni fogjuk a rendet. Ő hivatásos hős, míg én rendőr parancsnok leszek. Éppen ezért váltak el útjaink. Minden évben az első iskolanapot egy közös turmixozással fejeztük be, melyet természtesen a fiú fizetett, mert szerinte az úgy férfias. Mindketten az évek alatt külön életet alakítottunk ki. Egy sajátságos baráti kört, melybe a másik nem biztos, hogy beleillik. A UA. sportfesztiválján mindig láthatom, hogy milyen boldog nélkülem is, ezt igazán nem róhatom fel neki, azonban kellemetlenül érint, mennyire elhanyagol emiatt.
Abban bízom, az ígéretünket nem felejtette el: ő és én a gonoszok ellen.

Nagyon izgatott voltam a mai nap miatt. Minden harmadéves tanulónak kötelező résztvennie egy egy hónapos tréningen a UA. középiskolában. Erre azért van szükség, hogy megismerkedjünk a jövőbeli hősökkel a könnyebb együttműködés céljából. Egy rendőrnek ugyanúgy jó állóképességgel kell rendelkeznie, akár egy hősnek. Tehát az elkövetkezendő egy hónap kemény állóképességi edzésekből és csapatépítés feladatokból fog állni.

A nap fényesen tűzött az égen, melyet jó ómenként könyveltem el magamban. Az osztályomat egy nagy busszal vitték a UA.  elé, ahol maga Allmight fogadott minket. Az egykori első számú hős jókedvvével a leglehangoltabbakba is egy kis izgatottságot ültett. Alig bírtam megmaradni a bőrömben, újra Kirivel edzhetek, mint a régi szép időkben. Az edzőcsaknok felé haladva megcsapta a fületmet a robbanások zaja. A teremben minden hősjelölt nagyban gyakorolt, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Allmight hangjára egy másodperc alatt csend alakult ki.

-Fiatalok, bemutatom a Tokiói Rendőrakadémia diákjait. Mint már Aizawa bizonyára említette nektek, egy hónapon keresztül vendégül látjuk őket, mindaddig közös edzésekre és programkora számíthattok.

-Minek ide még több nyomi?!-ordítozott egy eléggé mogorvának tűnő szőke hajú fiú. Talán ő az, aki az első évben megnyerte a sportfesztivált.

-Bakugou fiam, kérlek fogd vissza magad, és ne robbants fel senkit!-Allmigt jelentőségteljes pillantásokat váltott a fiúval, aki aztán fülét-farkát behúzva magában szidta továdd a mindenki anyját.

A hősök között nem volt nehéz kiszúrni a piros hajút, aki amint engem is érszrevett, egy cápafogas vigyorral illetett. A mai napot ismerkedés és elhelyezkedés céljául megkaptuk pihenésként.

-Jól használjátok ki ezt az alkalmat, mert innentől kezdve a nyugdíjig nem lesz még egy szabadnapotok!-szólt búcsúzóul Aizawa tanítványihoz. A csarnokból kilépve hatalmasra nőtt a hangzavar, mindenki egyszerre kezdett el beszélgetni, mintha az elmúlt negyed óra legalább tíz év némaságot jelentett volna. Első dolgom volt a kis vörös cápám nyakába vetni magam.

-Hiányoztál Eijirou!-szorosan öleltem a vörit, aki viszonozta a tettem.

-Az következő egy hónap minden percét együtt töltjük.-nyújtotta ki felém kisujját, amibe beleakasztottam a sajátomat-Örökké együtt a bűn ellen!-kiáltottunk fel egyszerre, majd elnevettük magunkat. Olyan, mint az oviban volt.

-Áhh..nem igaz, hogy mindig lenyúljátok a legarnyosabb csajokat!-méltatlalnokodott mellettünk egy sárga hajú srác, fekete villám alakkal a hajában.

-Ő itt Kamiari.-mutatta be nekem az új szerzetet drága barátom.

-Ez a csodálatos hölgy bizonyára {T/N}, akiről már annyit hallottunk, de sosem akartad személyesen is bemutatni.-csókolt kezet a sárga srác, amely miatt egy picit zavarba is jöttem.

-Örülök a találkozásnak.-mosolyogtam a fiúra, akiről egyből leszűrtem, hogy egy igazi energiabomba.-Szóval te vagy az egyik, aki miatt Eijirou annyiszor lepattintott.-nevettem fel, nem szemrehányásnak szántam, inkább incselkedés céljából ejtettem ki a szavakat.

-Ohh..ugyan nem, minket is folyton leráz azzal, hogy veled találkozik.

-Hékás vöri, állj csak meg!-húztam vissza a felsőjénél fogva az éppen elslisszolni akarót.-Te becsajoztál?-lelkesedtem be másodpercek alatt.

-Tesó csajod van, és még csak nem is szólsz róla?-játszotta Kaminari a sértődöttett. Az biztos, hogy pocsék színész.

-Majd este elmesélem.-vakarta meg zavartan a tarkójá Kirishima, majd az arca is hasonló színbe öltözött, akár a haja.

-Ez nem volt valami túl férfias ilyet eltitkolni a barátaid elől.-hecceltem a fiút, aki így alábbhagyott a feszengésből.

-És {T/N}, neked van már herceged? Vagy lehetek én a lovagod?-kacsintott rám a sárga fejű, amely miatt most rajtam volt a pirongás ideje.

-Jajj...Kaminari, ne fáraszd őt ilyenekkel!-mentett meg a válasz alól a kis cápám, amely által hálás pillantásokkal jutalmaztam őt.

-Egyik lány sem akar velem lenni!-jelent meg Kaminari mellett egy apró lila szőlőhöz hasonlító fiú.-Pedig micsoda móka lenne! Vigyük el őket a strandra!-s már szinte lelki szemei előtt levetkőztette az összes lányt.

-Benne vagyok Mineta!-csatlakozott hozzá Kami, majd feltünően végigmért.

-Na nem, ezt nem!-tiltakoztam egyből, mire a fiú átkarolta a vállam.

-A hercegeden kívül senki más nem nézhet meg!-kacsintott rám újfent, majd a kis töpszlivel továbbáltak a kollégium irányába. Ezt követően Eijirou-val összenéztünk, és egy dolog járt a fejünkben: Mi lesz itt az elkövetkezendő egy hónapban?