~~~
Hazafelé megkértem Rebeccát, hogy tegyen ki a könyvtárnál. Ha tanulok nem gondolkodok. Illetve gondolkodni gondolkodok, de nem Olyan dolgokról, amiről nem kéne. Ezzel elmagyaráztam mindent, ugye?
Mindent megcsináltam. Minden beadandót, minden feladatot. Az irodalom vázlatom felett forgatom a ceruzámat, mert néha elkalandozik a gondolatom. A csengőhangom olyan hangosan szólal meg a síri csöndes könyvtárba, hogy azt hittem leesek a székről. Mindenkitől bocsánatot kérek és a vállammal fülemhez szorítom, hogy eltudjak pakolni.
- Amelia drágám a füledet látom. - szólal meg apu a telefonba.
- Oh. - videóhívásba hívott. - Egy perc. - mondom apának és előkeresem a fülhallgatómat. Bedugom és az üvegemnek támasztom, hogy folytathassam a pakolást. - Szia apu.
- Szia kicsim.
- Hogy vagy? - kérdezem, mikor az utolsó füzetet is sikerült eltennem. - Amint tudok bemegyek hozzád, csak minden összejött. Sok a tanulni való és a tegnapi előtti buli pedig... - felborította a rendszeremet. Ezt már csak magamban fejezem be, mert rájöttem, hogy túl sokat mondtam.
- Jól vagyok. Milyen buli? - felveszem a kabátomat.
- Öhm... Semmilyen.
- Amelia! - szól rám tettetett szigorral.
- Tegnap előtt elmentem egy buliba...
- Anyád nem tud róla?
- Nem...
- Nem mondom el, ne aggódj. Rossz jegyet hoztál?
- Nem.
- Akkor nem értem miért baj, hogy elmentél bulizini.
- Mert kedd van. Illetve volt.
- Csak egy normális tinédzser vagy.
- Csak, hogy nekem nem ez a normális. - mondom neki.
- Figyelj kincsem, nem lesz semmi bajod egy kis kikapcsolódástól.
- Tudom csak... - nyitom ki a könyvtár ajtaját, mikor valakinek neki megyek kiejtve a telefonomat a kezemből, de az illető megfogta.
- Látom ez a telefon nem akar nálad maradni. - mondja Isaac.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezem tőle teljes döbbenettel.
- Amelia... Amelia ott vagy? - meg is feledkeztem apuról. Isaac megemeli a telefonomat és szó nélkül kihúzza a fülhallgatót a telefonomból.
- Üdv Mr. Hayes. - köszön apunak.
- Isaac, igaz? - ha a döbbenetet lehet fokozni akkor én most duplán megvagyok döbbenve. Apa nem igazán jegyzi meg a neveket. Rebecca-t is Veronica-nak hívta mikor ovisok voltunk. Kikapom Isaac kezéből a telefont.
- Apu, otthon majd beszélünk.
- Jól van kicsim... - nem tudja befejezni, mert kinyomom.
- Illetlenség kinyomni a saját apádat. - mondja.
- Isaac te mit keresel itt? - vágom zsebre a fülesemet.
- Éppen erre jártam és...
- De most komolyan. - egész nap azon igyekeztem, hogy elkerüljem most mégis itt állok előtte.
- Miért szerinted én nem jöhetek könyvtárba?
- Te és a könyvtár elég messze álltok egymástól.
KAMU SEDANG MEMBACA
Az élet csupa meglepetés
Romansa,,- Te komolyan hozzám vágtál egy narancslevet?" Amelia Hayes egy 17 éves gimnazista jó jegyekkel és megalapozott jövővel. Az életét megtervezte gondolván, hogy így nem érheti meglepetés. Egyik legfőbb célja, hogy a legjobb barátnőjével bejussanak e...