Az élet csupa meglepetés

14. rész《Enyém az utolsó szó》

~~~

Rebecca-t sikerült lefektettem. Lemegyek neki egy pohár vízért és egy tálért, hogy abba hányon, ha esetleg nem jutna ki a mosdóig. Mikor vissza felérek már horkolva alszik. Mellé teszem a pohár vizet és a tálat is.

Hajnalban egy nagy koppanásra kelek fel. Csak, hogy most én koppantam a földön. Rebecca szó szerint lerúgott az ágyról. Az órára nézek, ami hajnali 7-et mutat, ami már nem is hajnal. Úgy döntök már vissza sem alszom. Magamra veszem a köntösömet és lecsoszogok a konyhába. Lefőzők egy kávét és kiülök a teraszra.

Azon kapom magam, hogy Isaac-en gondolkodom. Vajon jól érezte magát a buliba? Sokat ivott? Csókolt meg mást? Megteheti, miért ne tehetné? Mennyire ütötte ki magát? Dylan kevert neki piát? Bár azt mondta, hogy ő már megszokta a Dylan-féle kevert dolgokat. Apropó Dylan. Vennem kell neki valami ajándékot. Ha már tudom, hogy jövőhét szerdán lesz a születésnapja.

Visszamegyek a lakásba egyenesen a konyhába. Rebecca-nak kiöntök egy tál müzlit tej nélkül, hogy felszívja a maradék alkoholt, ami benne van. Mikor felérek Rebecca tengericsillagban alszik. A keze a feje fölött a lábai terpeszben, kinyújtva.

- Jó reggelt. - ébresztem fel.

- Hagyj aludni. - mondja mély hangon.

- Tegnap megkértél, hogy nyolc körül keltselek.

- Jól van. - mondja nyöszörögve és felül.

- Tessék, egyél.

- És a tej? Kispóroltad belőle?

- Így felszívja belőled az alkoholt és talán nem fogsz úgy kinézni, mint egy zombi. - mondom neki és elveszi a tányért. - Ha végeztél hazaviszlek.

- Oké. - mondja és egy kanál müzlit nyom a szájába.

Rebecca tiszta zombi. A feje búbján ott virít egy konty, ami vagy húsz felé áll. Egy bő pizsamanadrág van rajta és egy pulcsi.

- Mehetünk királylány? - kérdezem, mire felröhögök.

- Fogd be. - mondja és ő is elröhögi magát.

Eve-el még beszélgettünk egy kicsit. Elmesélte, hogy megállás nélkül jönnek az újabbnál, újabb balesetek. Jelenleg az elütött szarvasok miatt. Elköszönéskor mondta, hogy vigyázzak magamra, nehogy meglásson az egyik korterembe, mert akkor kapok.

~~~

Délelőtt benéztem apához ott is elidőztem egy kicsit. Délután ajándékot mentem nézni Dylan-ek. Egy francia útikönyvet és egy kosárlabdát. Biztos vagyok benne, hogy az útikönyv lesz a kedvence. A kosárlabda full fekete. Egyedül a felirat szürke rajta. Remélem ez is tetszeni fog neki.

A nap hátra lévő részét egy könyvel a kezembe töltöttem a kanapén. Felnézek az órára, ami 8 órát mutat. A plázába ettem utoljára. Akkor is csak egy szelet csokit. A hűtőhöz sétálok és megnézem, mit tudnék csinálni. Van benne gyümölcs, saláta, sajt, narancslé. De most egyikhez sincs kedvem. Eldöntöttem. Palacsintát csinálok. Összepakolom a hozzávalókat egy tálba és jól kikeverem. A tál mellett megrezzen a telefonom.

Barom: Szia.

Én: Szia. Egy pillanat, csak lisztes a kezem. - írom le egy ujjal. A kezemről letörlöm a lisztet egy papírtörlővel.

Barom: Lisztes? Mit csinálsz? - ahelyett, hogy válaszoltam volna neki, megnyitom a kamerát és lövök neki egy képet. A hajam laza kontyba van felfogva a kezemben pedig a tál.