Az élet csupa meglepetés

5. rész《Legyünk barátok》

~~~

Elkapva a tekintetemet Isaacről újra Rebeccára figyelek.

- Ma tesin erősítünk. Szóval remélem egy párba kerülök Gabe-el.

- Lecserélsz? - kérdezem bezárva szekrényemet.

- Nem, neked ott van Ryan. - mondja.

- Becca... Attól, hogy randiztunk, nem lesz rögtön házasság.

- Nem is mondtam, hogy szülj neki gyereket. Csak a lábadat fogja fogni, míg te felülést végzel. De attól még szeretlek.

- Én is. - mondom összehúzott szemekkel. Rebecca is bezárja a szekrényét és az osztályterem felé indulunk. Beérve leülünk a padunkhoz. Előveszem a történelem füzetemet és a telefonommal együtt a padra teszem. A telefonomon megjelenik egy üzenet.

Barom: Veled meg mi történt?

Én: Mi? Miért?

Barom: Megtámadott egy fészek?

Én: Miattad nem szólt az ébresztőm.

Barom: Szóval én vagyok a hibás?

Én: Igen.

Barom: Mégis miért?

Én: A zaklatásod után nem tettem fel töltőre a telefonomat.

Barom: És én tehetek arról, hogy figyelmetlen voltál?

Én: Igen.

Barom: Mindent értek. - írja le az utolsó üzenetet, mielőtt belép a tanár és elkezdi az órát.

~~~

Az utolsó előtti óránk tesi. Erősítés. A lány öltözőbe a ,,szokásos kiabáljunk túl mindenkit,, megy. Rebeccával hamar végzünk így kitudunk menni a folyosóra. Ma elég szürke időnk van. A felhők teljesen eltakarják a napot. Ezért sötét is van.

- Nincs migréned? - kérdezi Rebecca, mikor meglátja, hogy az ablakot lesem.

- Fura módon, most nincs.

- Arra gondoltam, hogy a hétvégén elmehetnénk egy csajos napra. Mondjuk fodrászhoz.

- Ez nem is rossz ötlet.

- Támadt egy ötletem. Te fesd a hajadat pinkre én pedig kékre.

- Jézusom. Ez biztos nem fog megtörténni.

- Egy próbát megért. Bár téged eltudnálak képzelni vörös hajjal.

- Én meg vagyok elégedve a hajszínemmel. Te befested?

- Nem tudom. Lehet.

- Milyenre?

- Barnára.

- A zöld jobban állna. - mondom neki. Nem csak ő húzhatja az agyamat.

- Hm... Ha részegen esek be hozzád és megkérlek, hogy menjünk és fessük be a hajamat zöldre... Akkor inkább szúrj le anyud egyik késévél. - mondja. Mindketten a hasunkat fogva vihorászunk, amikor idejön hozzánk Noah. Már megint? - Szia Noah. - mondja Becca sóhajtva.

- Megint kaptál egy levelet. - mondja és át ad egy összehajtogatott papírt.

- Fogadjunk, hogy egy mosolygós arc. - mondja Rebecca.

- Köszi Noah. - mikor a fiú hátat fordít nekünk kinyitom a papírt.

- Nincs benne semmi. Megint.