Az élet csupa meglepetés

29. rész《Szavak nélkül mondta ki》

~~~

Amelia

Isaac mellém fekszik és átkarol. Ha ő nem lett volna senki nem ugrott volna be, értem. Fel sem tűnt nekik, hogy fuldokolom. Mindenki bulizott tovább. Úgy, mint a legelső bulin. Lydia-t feljelentem. Mikor lemerültem a víz aljára tényleg azt hittem meghalok.

~~~

Már bőven elmúlt éjfél még sem tudok aludni. Isaac itt alszik mellettem, rendezetlen fürtjeivel én pedig hallgatom, hogy békésen szuszog. Mondott egy szót, amin azóta gondolkodom. Attól félek, hogy túl részeg volt, vagy nem tudom. Én is azt érzem. Hogy szeretem. Szerelmes vagyok ebbe a fiúba, de bizonytalan vagyok. Megváltoztatta az életemet. Fenekestől felforgatta a megszokott dolgaimat, de nem bánom. Nem tudtam mi a szerelem. Nem tudtam, hogy ennyire lehet függeni egymástól. A könyvekben teljesen más, mint a való életbe. És félek, hogy minden túl gyorsan történik. Mikor nincs velem rá gondolok. Ha velem van akkor is rágondolok. Még jobban hozzábújok és elkotrom a szeméből a haját. Egy puszit nyomok az arcára és betakarom a korházi takaróval.

~~~

Nem sokat aludtam. Maximum két órát azt is kényelmetlenül. Ez az ágy egyszerűen kényelmetlen. Isaac izmos mellkasa puhább volt, mint ez a matrac.

- Jó reggelt. - mondja álmosan.

- Jó reggelt. - válaszolok egy kicsit morcosabban.

- Össze-vissza forogtál éjszaka. - jegyzi meg.

- Igen, mert kényelmetlen az ágy.

- Akkor feküdj rám.

- Te még keményebb vagy.

- Végre belátod. - mondja vigyorogva, mire megcsapom a mellkasát és magára von. Hason fekszem rajta és a kezemre teszem a fejem. Az egyik kezével tart, hogy ne essek le róla a másikat a feje alá teszi. Így nézünk egymás szemébe hosszú perceken át.

- Jó reggelt. - jön be az orvos megszakítva a pillanatot. Legördülök róla ő pedig feláll az ágy mellé. - Volt az este folyamán bármi gond? - kérdezi.

- Nem. - a kemény korházi ágyon kívül semmi.

- Akkor haza mehet. Megszárítottuk a ruháját, ha esetleg nem hoztak magának másikat. - kérdőn fordulok Isaac felé, aki csak megvonja a vállát. - Akkor behozom. - rám mosolyog és kimegy. Mellette viszont bejön apu.

- Jó reggelt. Mehetünk?

- Behozzák a ruhámat és igen.

~~~

Apu vezet én és Isaac pedig hátul ülünk.

- Mikor mondod el neki? - kérdezi suttogva.

- Mit?

- A történteket.

- Vezet. Elmondom neki, ígérem. - mondom neki, mire bólint.

A ház előtt Isaac felém fordul.

- Van egy kis elintézni valóm.

- Mi? Ryan-el?

- Nem...

- Isaac! - szólok rá élesebben. - Ne.

- Csak csevegünk.

- Nem, te nem csevegsz senkivel.

- Akkor haza megyek.

- Nem igaz.

- De Amelia, nem tudok egyhelyben ülni és következmények nélkül hagyni ezt az egészet.