Az élet csupa meglepetés

9. rész 《Meggondoltam magam》

~~~

Arra érek oda, hogy Ryan egy jobb horgost adott Isaacnek. Isaacnek nem is kellett több neki rontott Ryan-nek, aki a padlóra kerül. Mindkettőjüknek elborult az agya, úgyhogy nem tudom őket leállítani. Szétnézek keresve... bárkit, hogy leállítsa ezt, ami itt folyik. De mindenki csak videózza a történteket.

- Bocs a késésért Lia... Itt meg mi folyik? - sétál mellém Rebecca. Mögötte megpillantom Dylant.

- Dylan kérlek állítsd ezt le. - kérlelem a két verekedő fiúra mutatva.

- Jól van öreg. Eleget kapott. - emeli le Isaacet Ryanről. Még mielőtt felállt volna még egyet behúzott Ryan-ek.

- El kéne gondolkoznod, hogy még is miért. - szinte köpi a szavakat Ryan felé. Majd megjelenik egy tanár. Mindenki szétszóródott. Már megint.

- Ti hatan, ma délután találkozunk a könyvtárba. - mondja és elsétál. Még egy büntetés két idióta miatt.

- Menjünk. - szólok oda Rebeccának. Még egy pillantást vetek a két fiúra. Isaacnek a szeme alatt lesz egy lila folt. Ryan-nek azonban vérzik az orra. - Hol voltál? - kérdezem Rebeccától.

- Elaludtam, a telóm valahogy kikapcsolt. Bocsi, hogy nem tudtalak behozni.

- Nincs semmi baj.

- Ezek ketten miért verekedtek?

- Fogalmam sincs. Épp ultimátumot adtak nekem.

- Tessék?

- Jaja, Jessica és Kate azt mondta, hogy maradjak távol Ryantől, mert hogy ő és Lydia egy tökéletes pár.

- És távol maradsz?

- Nem fogok ezekre hallgatni. Ryan nem tett semmit, hogy távol maradjak tőle.

- Ő hozott be?

- Ryan? - bólint. - Nem. Isaac.

- De Isaac motorral jár.

- Igen.

- Te felültél egy motorra? - nem, Rebeccának nem meséltem azt az estét, amikor Isaac hozott haza a motorjával.

- Másodjára. - súgom oda neki, mire elkerekedik a szeme.

- Tessék? Avass be. - mondja és leülünk a padunkhoz. El is mesélek neki mindent. - Jól van csajszi. Biztos, hogy nem... - Nem. - szakítom meg, mert tudom mire akar kilyukadni. Arra, hogy biztos nem tetszik-e nekem Isaac. Nem.

~~~

A matek unalmas volt. Legalábbis nekem. Túl haladtam egy leckével, így én már mindent tudtam, amit a többiek csak most jegyzeteltek le.

Matek után francia jön. Rebeccának pedig spanyol. Megbeszéltük, hogy a szekrényeknél találkozunk és onnan megyünk majd irodalomra. El is foglalok egy helyet középen. Annyira én se vagyok stréber, hogy előre üljek. Általában összetévesztik a strébert és a jó tanulót. Én valamikor átmegyek stréberbe, mert igen is szeretek tanulni, de még sem szeretem, ha tanár kedvenc vagyok. Nem érzem igazságosnak, hogy akik ezt a szerepet töltik be, azok csak is azért kapnak jó vagy jobb jegyet, mert bevágódtak a tanárnál.

Mivel Rebecca nem fog mellettem ülni, így a táskámat az ő helyére teszem. Legalábbis azt terveztem.

- Ülhetek melléd?

- Foglaltad a helyem? - ez a két kérdés egyszerre hangzik el. Mindenki döntse el maga, hogy melyiket mondta Isaac és melyiket mondta Ryan.

- Bocs skacok, de ez az én helyem. - vágódik le mellém Dylan. Köszönöm Istenem, hogy nem kell választanom.