Az élet csupa meglepetés

30. rész《A fehér szoknya verhetetlen》

~~~

Amelia

- Hallottad. Menni kell enni.

- De befejezhetnénk. - mondja felhúzott szemöldökkel.

- Felöltözöm és hozok neked is ruhát.

- A melltartód is csurom víz. - húzza meg az említett ruhadarab pántját.

- Tudom, egy melltartót is elő fogok venni. Csak az utamat állja egy pasas.

- Egy vonzó pasas.

- Egy barom pasas.

- Egy vonzó barom pasas.

- Így voltál beírva a telefonomba. - jegyzem meg mosolyogva.

- Vonzó Pasiként írtam be magam.

- Igen, de átírtalak Vonzó Barom-ra. Aztán csak simán Baromra, mikor elhajítottad a könyvem.

- És azóta nem írtál át? - megrázom a fejem és kitérek előle. A kezembe veszem a ruhákat és egy fekete melltartót is előszedek. - Szomorú, hogy csak ez az egy piros melltartód van.

- Neked.

- Miért nem itt cserélsz melltartót?

- Mert. Jó érzés húzni az agyad. - vonok vállat. - És jó tudni, Isaac Reed nem kap meg mindent, amit szeretne. - leakasztom a köntösömet és bele is bújok. Alsóneműben nem sétálhatok végig a folyosón. - Hozzá teszem. Én nyertem. - és kilépek az ajtón.

- Szia Lia. - köszön Gabe.

- Szia Gabe.

- Te terítettél?

- Nem, miért?

- Mert csak te tudod melyik az én kedvenc villám. - mondja.

- Ha felöltöztem, akkor lemegyek és előveszem a kedvenc villád.

- Miért vagy levetkőzve?

- Mert... eláztam kint.

- Ja. Oké. Akkor játszom még egy kicsit. - mondja és bemegy a szobájába. Felveszem a jóga nadrágot, és a pólót. A melltartó csak vacsoránál lesz rajtam, nem tervezek abba aludni. Összefogom a vizes hajamat egy copfba. Meg kéne várnom, hogy megszáradjon, de kiengedett hajjal nem lehet vacsorázni. Miután befejeztem a tevékenységemet a fürdőszobába, lemegyek anyuék szobájába. Szerencsére nincsenek bent, így nem kérdezősködnek, miért is vagyok könyékig a szekrényükbe. Előveszek egy fekete pólót és egy egyszerű szürke pizsama nadrágot. Felröhögök, mert ezt elképzelem Isaac-en.

- Te miért vagy apád szekrényébe? - áll az ajtóban karba tett kézzel Loren.

- Isaac-nek ruhát keresek. Apu ezeket úgy se használja.

- Drágám... Mikor a nap az égen van, akkor nincsenek csillagok. Szóval... Mit csináltatok kint?

- Veszekedtünk Loren.

- Miért? - engedi maga mellé a kezét.

- Isaac szerint nem... Hogy is mondjam...

- Túl jó vagy neki?

- Igen. De kibékültünk, csak olyat mondtam, ami lehet korai.

- Mégpedig?

- Kimondtam, hogy szeretem.

- Miért? Nem így van?

- De. Nagyon is így van. De nem vagyunk olyan rég együtt.

- Ő visszamondta? - bólintok. - Akkor nem kell ezen kattognod. Ha ő az igazi, akkor marad. És küzd érted. Érezni fogod, hogyha nem ő a te nagy szerelmed.