Az élet csupa meglepetés

33. rész《Eper turmix》

~~~

Isaac

- Mia, nekem most a másra van szükségem. Rád van szükségem. Kevés? Azt hiszed kevés vagy nekem? - megfogom a kezét és közelebb húzom magamhoz. - Így is többet kaptam tőled, mint amennyit gondoltam, hogy kaphatok. Szóval nincs miért aggódnod. - végig a szemembe néz, aztán a cipőjére, majd megint rám és közben elmosolyodik.

- Szere... - mosolyodom el én is, de a mosolyom azonnal el is tűnik.

- Sziasztok. - lép mellénk a túlöltözött ficsúr. Én még mindig Amelia-n tartom a szemem, de ő zavartan elfordítja a fejét.

- Szia Mike. - köszön Mia. Hogy verném össze azt a...

- Mi járatba? - kérdezi. Pólóingje be van tűrve a szörnyen szörnyű barna nadrágjába. Rossz ránézni.

- Épp indulni készültünk. És te? - jaj Mia, csak menjünk. Túlságosan is udvarias. Mindenkivel.

- Épp egy könyvet készülök kivenni. Érdemes elolvasni Shakespeare-től a Szentivánéji álmot? - olvass kritikát Gyökér.

- Hát a története elég össze-vissza, de meg lehet érteni. - mondja Mia.

- Oké, köszi. Sziasztok. - végre. Mikor már hallótávolság kívül van Mia felé fordulok.

- Te szörnyen udvarias vagy.

- Mi?

- Túlságosan is kedves vagy.

- Miért ne lennék vele kedves? - megáll és keresztbe fonja maga előtt a kezét.

- Mert egy Fafejű. Láttad te, hogy hogy öltözködik?

- Te vagy a Fafejű. Csak feltett egy kérdést. Megint féltékenykedsz? Mert, ha megint emiatt fogunk veszekedni, akkor elmegyek... - gondolkodik. - ...jó messze innen.

- Nem, nem vagyok féltékeny. Rá? - mutatok a Pólóingre.

- Igen, rá.

- Majd én vezetek.

- Ha összetöröd...

- Akkor kapok, tudom.

- Nem. Akkor összetöröm a tiédet.

- Oh. - csak ennyit mondok, mert beül az anyósülésre. - Akkor magyarázd el, hogy hogyan is törnéd össze. - mondom neki miután én is beszálltam a kocsiba.

- Úgy csinálnám, hogy nekem komolyabb bajom ne legyen. A kikötőbe mennék. Egyenesen a víz irányába állnék vele. Aztán kiszállnék az autóból és egy nehéz követ a gázra tennék. Megfürdetném a kocsidat. - felnevet én pedig vele nevetek.

- Elég kicsinyes bosszú. - válaszolom.

- Még nem fejeztem be. Mindezek előtt vennék egy pink festéket és lefesteném rózsaszínre. Vagy megkötözlek és veled együtt engedem útjára. - vonja meg a vállát.

- És még te félsz tőlem? - kérdezem és megrázom a fejem. Ő pedig kacag tovább.

~~~

- Aludjunk ma nálad.

- Akkor miért hozzátok jöttünk? - mutat a házra.

- Az autóm miatt.

- Nagyon fontos, hogy a te kocsiddal menjünk?

- Élet és halál kérdése. Mindjárt jövök. - puszit adva a homlokára kiszállok az autóból. Előveszem a kulcsot és megforgatom a zárban. - Azt hittem már eltűntél. - jegyzem meg apámnak. - Még nem kaptál elég pénzt? - kérdezem tőle, majd anyára nézek. - Nem kezdek megint bele csak a kulcsomért jöttem. - fordítok nekik hátat és a szobámba igyekszem.