Az élet csupa meglepetés

64. rész《A ,,kecó"》

~~~

Amelia

A taxiban Rebecca és Dylan folyamatosan beszélgetnek a lakásról. Egyedül Rebecca látta, még amikor megvette. Eve-el elmentek egy hétre New York-ba nyaralni. Rebecca pedig kinézett egy házat, amit utána meg is nézett és meg is vette. Azt mondja szerinte nekünk is tetszeni fog.

- De ha nem fog tetszeni akkor kinézünk egy másikat. - mondja mindkettőnkre nézve. A taxiban középen ül, bal oldalán Dylan, jobb oldalán pedig én ülök. Mikor kiintegetett a többieknek akkor szegény Dylan-t összenyomta. Mindenét.

- Szerintem jó lesz. - válaszol Dylan.

- Lia?

- Igen?

- Minden oké? - néz rám összehúzott szemöldökkel.

- Igen, csak gondolkodtam. Szerintem is jó lesz.

- Szerintem is. - fogja meg először Dylan kezét, aztán az enyémet. - Jó lesz ez az év. És a következő. És az azt követő évek is. - bólintok. A legjobb barátnőmmel teljesítettük az álmunkat, mégsem vagyok feldobva. Azt hittem, hogy jobban fogok izgulni vagy valami. De nem. Sajnálom Gabe-et. Anyuékon kívül csak én vagyok neki. Anyuék pedig sokat dolgoznak és félek, hogy egyedül marad. Nick nem tudom mennyit lesz nálunk és Loren is dolgozik. De minden szomorúságot és örömöt elnyom a bűntudat.

A bűntudat, amit Isaac miatt érzek. A nyár folyamán igyekeztünk minden emléket felhozni. Voltam nála, voltunk a parkban. Még bulizni is elvitt. A könyvtár, a strand, a motor. Minden olyan emléket igyekeztünk feleleveníteni, amiről eszembe juthat. De nem sikerült. Szomorú volt és bármennyire is próbálta titkolni, én észrevettem. Pont azt a letörtséget, amit mai nap is láttam rajta. A sikertelen cselekedetek halmazai lejátszódtak a szemem előtt. Szeme könnybe lábadt. Nem látta senki és ő is gyorsan kontrolálta érzéseit. Túl könnyen rejti el az érzelmeit. De én mégis láttam.

~~~

A reptéren vagyunk és még van fél óra a repülő indulásáig. Rebecca és Dylan elmentek valami ennivalót venni. Én addig itt ülök egy széken, könyvvel a kezembe.

- Meghoztuk a kaját! - kiált fel mellettem Rebecca.

- Én csak egy vizet kértem.

- De enned kell valamit. - nyomja a kezembe a perecet és a hideg ásványvizet.

- Köszönöm. - mondom, de akkor se fér belém egy falat sem.

- Oh igen! - szólal meg, mintha eszébe jutott volna valami, miután egy hatalmasat harapott a perecébe. - Lia mellett ülök, hogy ne neki keljen egyedül ülnie.

- Rendben. - egyezik bele Dylan.

- Ne, nyugodtan üljetek egymás mellé. Én úgy is olvasni fogok.

- Biztos? Dylan el van egyedül is. - legyint Dylan-re, aki félre dönti a fejét.

- Igen, biztos.

- Szólj, ha meggondolod magad. Szívesen kilököm a székéből.

- Hé! - Rebecca válasz helyet csak nyom egy puszit az arcára.

~~~

Felszállunk a repülőre, mellém egy idős hölgy foglal helyet. Halványan rámosolygok, amit viszonoz is, majd leül. Én előkeresem a fülhallgatómat és előveszem a telefonomat is. Mióta Isaac odaadta nekem, azóta még nem néztem át. Azt mondta van rajta zene és film is. A filmeket nézem meg először, ami mind Marvel film. Utána a zenéket pörgetem át. A balestkor összetört telómról egyedül a zenéket tudtuk megmenteni. Most ezen a telefonon is rajta van. Ha jól megnézem akkor az összes.