Az élet csupa meglepetés

11. Rész 《A kevert pia》

~~~

A buli helyszín az ugyanaz, mint legutóbb. A hatalmas ház, nagy medencével. Az emberek csak úgy özönlenek a házba.

- Ha lehet ma ne fulladj meg. - mondja Rebecca és kiszállunk a taxiból.

- Igyekszem.

- Na végre, hogy megjöttetek. - sétál mellénk Dylan és Isaac.

- Nagy volt a forgalom. - mondja Rebecca. Ez nem igaz. Fél órán át gondolkozott, hogy melyik szoknyát vegye fel.

- Na menjünk inniiiii. - húz be maga után Dylan. - Olyan gyilkos koktélom van, hogy csak na. - mondja és a pult mellé megyünk. Múltkor is saját pultos volt, mint ahogy most is. Dylan pénzt nyújt a pultosnak, aki odaad neki egy csomó piát.

- Te lefizetted a pultost? - kérdezi Rebecca.

- Szerinted miből keverek?

- Igaz.

Dylan négy személyre kever piát.

- Figyelmeztető: Hányás, ájulás, elalvás stb. Ezek a mellék hatások.

- Csak add már. - türelmetlenkedik Rebecca.

- Akkor igyunk. Csirió.

- Csirió. - mondjuk egyszerre. Rebecca és Dylan le is húzták, utánuk Isaac is. Én szokásomhoz híven befogom az orromat és én is lehúzom. Nincs is olyan rémes íze, mint azt hittem.

Egy idő után hozzánk csapódnak még vagy 3-an. Cole Matthew, fekete haj szép zöld szemek. Anthony csak simán Tony. (Így mutatkozott be.) Barna haj és barna szem. Cole magas, míg Tony-nak széles válla van. Ha tippelnem kéne akkor arra tippelnék, hogy kosaraznak. A harmadikra pedig nem emlékszem. Már vagy a harmadik ilyet húzzuk le.

- Gyere táncolni. - fogja meg a kezemet Bex.

- Nem tudok táncolni.

- Nem baj.

- Gyere Dylan te is. - kapom el a kezét és magunk után húzom.

- Isaac, te csinálod a következő kört. - ordítja túl a zenét.

- Te csak táncoltasd őket. - mondja Isaac.

Mint, egy kacsa. Pontosan úgy táncolok a két bal lábammal.

- Nem iszunk inkább? - kérdezem Rebeccától.

- Hova vitted a barátnőmet? - kérdezi. De csak megvonom a vállam.

- Menjünk inni. - mondom Dylan fülébe.

- Nem kell kétszer mondanod. - vissza sétálunk Isaac-hez, aki a pultnak támaszkodik.

- Hát nem táncoltatok sokat. - jegyzi meg Isaac.

- Már aki ezt táncnak tudja nevezni. - mondom. - Isaaaaaac.

- Miaaaa.

- Kérem, ami az enyém. - mutatok a poharamra.

- Akkor vedd el. - mondja és felveszi a pultról. Megfogom, ami előtte van és lehúzom. - Hé, az az enyém. - mondja és leteszi az én poharamat.

- Idd meg az enyémet.

- Miről akartál beszélni? - kérdezi témát váltva. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy beszélnem kell vele.

- Hát azt nem itt kéne. - mondom az ugráló emberekre mutatva.

- Akkor gyere. - megragadja a csuklómat és elkezd kifelé húzni.