Nem mond semmit és meg sem szólal. Én sem tudom, hogy mit mondhatnék. De ez a csend egyszerűen megőrjít.
~~~
- Köszönöm. - köszöni meg a fuvart és kiszáll. Én is kiszállok. - Mit csinálsz? - kérdezi, mikor bezárom az autót.
- Segítek rendbe rakni a kezedet.
- De nem ke...
- De igenis kell. - erre nem szól semmit. Az ajtónál a bal kezével próbálkozik a jobb zsebéből kivenni a kulcsot, de nem sok sikerrel. - Várj, segítek. - legutóbb mikor itt jártam, akkor is én vettem ki a zsebéből a kulcsot. Az emlék megmosolyogtatott.
Az ajtó küszöbében megint megbotlok.
- Deja vu. - mondja Isaac, amikor elkap.
- Nagyon magasan van ez a küszöb.
- Szia Isaac... Oh látom nem egyedül vagy. - jön ide mellénk az anyja. Amy. - Amelia igaz? - kérdezi a nő.
- Igen. - mondom.
- Már megint verekedtél? - néz rá a fia öklére. Bólint. - Isaac ez így nem mehet tovább...
- Nem lehetne, hogy ezt később beszéljük meg? - szakítja félbe az anyját és felém biccent.
- Rendben. - mondja és visszaindul a konyhába.
- Örültem a találkozásnak Amelia.
- Szintúgy. - Isaac kézen fog és felvezet a szobájába. Ő leül az ágyra. - Hol vannak a kötszerek? - kérdezem.
- Ráér.
- Nem, nem ér rá. Még mindig csurog a kezedből a vér.
- Idehozom. Ülj le. - mondja. Feláll és kimegy a helységből. Én az ágy végébe ülök és körül nézek a szobába. Van egy csomó érme és kupája kosárlabdából. Az ablaka alatt egy kipárnázott pad van. Minden olvasónak a kedvenc helye. Legalábbis az én kedvencem az biztos. Egy íróasztal egy laptoppal a tetején. Szépen be van rendezve az egész.
- Kibámészkodtad magadat? - az ajtó felé nézek, ahol ott áll géz lapokkal és a fertőtlenítő géllel.
- Gyere, hagyj csináljam meg a kezedet. - mondom neki. Odaadja a dolgokat és lefekszik az ágyra. Én mellé ülök és egy adag krémet nyomok a gézre.
- Várj. - szólal meg, mielőtt rátehettem volna a fertőtlenítőt.
- Miaz? - felül és megfogva a derekamat magára von, lovagló ülésbe.
- Így kényelmesebb. - mondja kaján vigyorral.
- Ez most csípni fog. - figyelmeztetem, de meg sem rezzen. - Nem fáj? - kérdezem.
- Nem, már megszoktam.
- Hogy lehet az ilyet megszokni?
- Ha az ember valamit rendszeresen csinál, akkor az már szokás. Én pedig újra és újra felszakítom a sebeket.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szokásoddá vált szétverni az emberek? - kérdezem.
- Miért te még nem vertél meg senkit? - kérdez vissza.
- Mi? Én? Úgy ismersz?
- Pedig megnéznélek, ahogy verekedsz. - mondja.
- Ahhoz nagyon, de nagyon ki kell akasztani engem, hogy bárkit is megüssek.
- Ezzel azt mondod, hogy nekem már sikerült?
- Mi?
- Mikor összevesztünk. Akkor megpofoztál.
YOU ARE READING
Az élet csupa meglepetés
Romance,,- Te komolyan hozzám vágtál egy narancslevet?" Amelia Hayes egy 17 éves gimnazista jó jegyekkel és megalapozott jövővel. Az életét megtervezte gondolván, hogy így nem érheti meglepetés. Egyik legfőbb célja, hogy a legjobb barátnőjével bejussanak e...