~~~
Amelia
- Mi a véleményed az új srácról? - már vártam a kérdését.
- Kedves és udvarias. - néha egy kicsit túl udvarias. - Miért?
- Csak kérdeztem. - vonja meg a vállát és elnéz a távolba.
- Éreztem, hogy féltékeny vagy. - mondom neki, mire rám kapja a tekintetét.
- Mi? Én? Féltékeny?
- Ühüm. - hümmögök neki.
- Nem vagyok.
- Akkor jó. - tudom, hogy nem igaz, amit mond, de vagyunk elég konokok mindketten, hogy estig bizonyítsuk a saját igazunkat. - Csak ne hidd azt, hogy van okod rá. Mert nincs. - nyugtatom meg. Nekem nem kell senki más rajta kívül. Elkezd csücsöríteni, mire az első gondolatomat ki is mondom: - Mit játszod a halat. - felröhögök, mert tényleg úgy néz ki, mint egy hal.
- Kéne egy puszi. - mondja.
- Ilyen? - kérdezem és az arcára nyomok egy puszit.
- Nem. Ilyen... - mondja és magához húz és megcsókol. Minden csókja más és más. Elég egy kicsi, máris többre vágyom. És egyre mélyebb érzelmek kötnek ehhez a fiúhoz.
- Ez nem puszi. - mondom neki.
- Hosszú puszi. - válaszolja, mire elmosolyodom.
- Ma hol alszunk? - kérdezem, mikor felszállok a motorra.
- Alszunk? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Hát, ha szeretnél, akkor te aludhatsz a parkolóban is. Csak légyszi vigyél haza. - húzom az agyát.
- A szerelmes gerlepár. - sétál mellénk Ryan. Isaac feláll a motortól.
- Mit akarsz? - kérdezi.
- Ameliaval beszélni.
- Nem akarok veled beszélni. - mondom.
- Kérlek.
- Hallottad nem kíváncsi rád. - mondja Isaac, majd a zsebében megcsörren a telefon. Kiveszi, de ki is nyomja. - Mi most megyünk. - mondja Ryan-ek és felszáll a motorra. Én felveszem a sisakot.
- Tudom, hogy mondtam... - de nem hallom mit mond, mert a motor felzörren és el is indulunk.
~~~
Mikor megállunk a házunk előtt hozzá fordulok.
- Aludjunk nálad, csak lehozok pár dolgot. - mondom neki.
- Segítsek?
- Nem kell, hívd vissza, aki hívott. - mondom neki és az ülésre téve a sisakot bemegyek a házba.
- Szia Idegen. - köszön Loren, aki most öntött magának egy bögre kávét.
- Szia. - köszönök vissza.
- Hé, cipő! - szól rám.
- De csak pár holmiért jöttem. - mutatok a szobám irányába.
- Megint a szívdöglesztő pasidnál alszol? - kortyol bele a kávéjába.
- Mégis honnan...?
- Hallottam tegnap este, hogy elmentél. És apád kocsija is hiányzik a garázsból.
- Igen... - mondom neki.
- Más vagy. Jó értelembe. Jót tesz neked. Boldogabbnak tűnsz.
- Az is vagyok.
YOU ARE READING
Az élet csupa meglepetés
Romance,,- Te komolyan hozzám vágtál egy narancslevet?" Amelia Hayes egy 17 éves gimnazista jó jegyekkel és megalapozott jövővel. Az életét megtervezte gondolván, hogy így nem érheti meglepetés. Egyik legfőbb célja, hogy a legjobb barátnőjével bejussanak e...