Az élet csupa meglepetés

7. rész 《Valami baj van》

~~~

Nézem a házakat és azon töprengek, hogy mit is mondott Ryan: - Csak nem hiszem, hogy Isaac lenne a legjobb választás barátnak. Oké, aláírom, hogy Isaac-nek... mondjuk úgy, hogy mozgalmas mindennapjai vannak.

- Ezt honnan tudod? - kérdezem tőle egy idő múlva.

- Isaac és én nagyon jóba voltunk. Legfőképpen gimi előtt.

- És most?

- Isaac elment a rossz irányba. Drogok, cigi, csajok, bulik és bunyók.

- Miért?

- Nem tudom és már nem is izgat. - mondja hetykén. Az út további része csöndben telt. A gondolataim cikáztak az információk között, amit Ryan mondott és amiről én tudok. Igaza van, hogy nem ismerem elég jól. Ez igaz. De én szerintem (mármint, amiről én tudok) Isaac nem ilyen rossz ember, mint ahogy ezt leírta.

Ryannek megköszöntem a fuvart és emlékeztetett, hogy holnap kilencre értem jön. Bólogattam, hogy tudom. Rebeccáékhoz bekopogtam és az anyja nyitott ajtót. Ami fura, mert éjjel nappal a korházban van.

- Szia Amelia. - kedvesen magához ölel Becca édesanyja. Haját háziasszonyos kontyba fogta és egy kötény van a derekán.

- Hello, hoztam Bexnek a vázlatokat. - mondom neki.

- Kell ennél jobb barátnő? Rebecca! - kiált fel Rebeccának.

- Hagyd, felmegyek. - mondom neki.

- Rendben. - mondja és visszamegy a konyhába. A cipőmet gondosan egymás mellé teszem és felindulok az emeletre egyenesen Becca szobájába. Belépve megpillantom a barátnőmet egy takaróval a fején, popcorn evés közbe. Épp egy adag kukoricát nyomott a szájába majd, amikor meglátott felkiáltott.

- Lia! - kipattant az ágyból felborítva a kukoricát, hogy megöleljen.

- Te nem is vagy beteg? - esik le a tantusz.

- De... Reggel fájt a fejem és kapart a torkom. - próbál köhögést imitálni, de nem sok sikerrel.

- Reggel nekem azt írtad, hogy lázas vagy.

- Ja, igen. Az is.

- Csak nem volt kedved bejönni, mi?

- Neeem... Na jó, de. Milyen volt a napod? És a tegnapod? Nem sokat beszéltünk. - ül vissza az ágyára, majd megütögeti, hogy én is üljek le mellé.

- Hát. - hol is kezdjem? El kéne valahogy mesélnem Isaacet, a nyelvkönyveket, Gabe és a fagyizást, Ryant, hogy anyummal mi a helyzet és hogy apa hazajött. Kezdem a tegnap délutánnal. - Isaac haza kísért és...

- Tessék? - vág közbe a barátnőm. - Miért kísért haza?

- Épp ezt mondanám, hogyha nem szakítanál félbe. - magyarázom neki.

- Jó, igaz. Folytasd.

- Szóval. Isaac haza kísért, mert beszélni akart velem. - kis szünetet tartok. - Azt mondta nekem, hogy legyünk barátok.

- HOGY MI? Barátok? Ti ketten? - ez Rebecca szájából teljesen máshogy hangzott, mint Ryan-éból.

- Igen...

- Mit mondtál neki?

- Hogy ne bánjam meg.

- Szóval beleegyeztél.

- Igen. - aztán elmeséltem a délutánt. Anyát. Nagyit. Gabe-et. Nagyapát. És apát is. Rebecca hangos röhögésben tört ki, mikor eljutottam az ,,Apám szerinti esküvőmhöz,, - Ma reggel fagyizni vittem Gabe-et. Isaac pedig csatlakozott. Majd aztán beoltott Gabe, hogy nincsenek barátaim. Aztán Isaac nyaggatott, hogy álljak rá a gördeszkájára.