Az élet csupa meglepetés

34. rész《Elvesztettük Tony-t》

~~~

Amelia

A hajamat egy csattal rögzítem a fejem tetejére. Nem hoztam el a tusfürdőmet, így Isaac samponjával mosakszom meg. Miután végeztem felöltözöm. Az alkalomra akasztom a törülközőt és kiindulok a fürdőszobából.

- Nem erről akartam beszélni. - nyúlok a kilincsért, de útközben meg áll a kezem. Amy bent van.

- Még is ez a téma. Már megint. - válaszolja Isaac.

- Amelia-ról akartam beszélni. - rólam? Jó, ezt nem szabad hallanom. Most visszamegyek a fürdőszobába és megmosom még egyszer a fogam. Vagy... Nem tudom, de nem illik hallgatózni. De a lábaim nem mozdulnak egy tapodtat sem.

- Hogy?

- Örülök, hogy együtt vagytok. Változol, méghozzá miatta. Nem vagy másnapos minden második nap. Le tud állítani, még egy verekedés közepén is. Nekem sosem sikerült. Nem tűnsz el napokra. Többet látlak mosolyogni. - elmosolyodom.

- Rengeteget jelent nekem.

- Látom fiam. Ne engedd el. - hallom, hogy feláll és az ő keze is a kilincsen van. Gyorsan visszamegyek a mosdóba. Pár perccel később viszont kinyitom az ajtót és a lépcsőt kezdem el méregetni, majd elindulok Isaac szobája felé. Csak, hogy a mellkasába ütközök. Olyan erővel mentem neki, hogyha nem fogja meg a csuklómat akkor elesek.

- Áu. - dörzsölöm meg a homlokomat.

- Maradt meleg víz?

- Nincs könyvbe írva, hogy melegvízzel kell fürdeni. - rántom meg a vállam.

- Nincs, de nem szeretnék szétfagyni, mert különben máshol kellene meg melegednem. - Isaac és a nyomorult megjegyzései. A szám teljesen kiszárad, valószínűleg olyan piros vagyok, mint a paradicsom. A pillangók csak úgy ki akarnak törni a gyomromból.

- Maradt még meleg víz. - válaszolom.

- Rendben. - mondja és végig néz rajtam, majd elmosolyodik és belép a fürdőszobába. Szükségem van folyadékra. A konyha felé veszem az irányt, de amint leérek már visszaindulni készülök. Nem szeretnék Isaac apjával beszélgetni. Nem félek tőle vagy ilyesmi. Csak kellemetlenül érzem a társaságába magam. Abba a pillanatban leejt egy poharat a földre, ami össze is törik. Oda futok és óvatosan, hogy ne lépjek szilánkba. Leguggolok mellé és segítek felszedni az összetört pohár darabjait.

- Köszönöm. - köszöni meg, mikor az utolsó nagyobb szilánkot is a kukába dobtuk. A seprűért nyúlok, de azt sem tudom hol tartják.

- Oh, mi történt? - jön be a konyhába Amy. - Jól vagytok? - bólintok.

- Hol a seprű? - kérdezem, az apró szilánkokra mutatva.

- Majd ezt elintézem. - egy pohár ért nyúlok, hogy vizet engedjek bele.

- Nekem is kiveszel egyet? - kérdezi Thomas. Egy halvány mosollyal bólintok és neki is előveszek egy poharat.

- Töltsem meg?

- Megköszönném. - és leül az asztalhoz. Miután mindkét poharat megtöltöttem vízzel felindulok. - Amelia, igaz?

- Igen?

- Csak még egyszer köszönöm.

- Szívesen. - most már tényleg felmegyek. A fürdő elé érve kinyílik az ajtó, ami egyenesen a kezemnek csapódik. A kezemből a víz pedig a pólómra borul.