Az élet csupa meglepetés

17. rész 《Felvállalsz?》

~~~

Reggel lámpa kapcsolódásra kelek fel.

- Jó reggelt Ame... Lia. Isaac? - kérdezi Gabe. Olyan gyorsan ültem fel és húztam Isaac-re takarót, mint még soha. - Tényleg Isaac az. Szia Isaac. - köszönöm Gabe. Isaac kidugja a takaró alól a kezét, hogy tudjon Gabe-nek integetni.

- Mit szeretnél Gabe? - kérdezem tőle.

- Anyu megkért, hogy keltselek fel, mert el fogsz késni. - az ébresztő.

- Oké, köszi. - mondom neki és elmegy. Átnyúlok Isaac-en a töltőért és felteszem rá a telefonomat.

- Így se keltett még senki. - mondja és lehúzza magáról a takarót.

- Fél pucér vagy és épp most látott meg az öcsém az ágyamba. - mondom neki és kipattanni készülök az ágyból, de elkapva a kezemet visszahúz magához és megölel. - Isaac bármelyik pillanatban betoppanhat az anyám. - mondom neki mosolyogva.

- Csak még egy kicsit. - temeti a vállamba a fejét.

- Amelia!

- Szekrény vagy ablak?

- Tessék? Hogy érted, hogy szekrény vagy ablak?

- Úgy, ha most anyám megtudja, hogy itt aludtál, akkor egy bárddal lesz levágva... Mindened. - suttogom.

- Hiszek neked. - mondja.

- Csak bújj már el. - nyitom ki a szekrényajtót. Nemsokkal később kopognak is.

- Gyere. - lehuppanok az ágyra és még egyszer a szekrényre nézek, nem-e nyílt ki.

- Jó reggelt. Miért nem vagy még felöltözve?

- Véletlenül benyomtam a szundi gombot. - hazudom.

- Rebecca hívott, hogy nem tud érted jönni. Egy barátja viszi iskolába. Ha kell elviheted az autót.

- Miért? Nem mész dolgozni?

- Ma nem, mert bemegyek apádhoz.

- Oké. - már éppen kifordulni készült, de meghátrált.

- Drágám...

- Igen? - érzem, hogy most fogunk meghalni. Isaac-el együtt.

- Fésülködj meg. - mondja egy mosollyal és elmegy. Felsóhajtok, majd a szekrényhez lépek kiengedni Isaac-et.

- Huhh, azt hittem...

- Shh. - nyitódik megint a szoba ajtóm. Olyan erősen zártam vissza Isaac-re az ajtót, hogy szerintem összeeset. - Igen?

- Szia Lia. - jön be az ajtón Loren. Én a szekrénynek támaszkodom.

- Jó reggelt.

- Miért nem vagy még felöltözve?

- Lemerült a telóm.

- Értem. - bólint és körül néz a szobába. - Kié az a póló? - mutat az ágyamra, amin ott díszeleg Isaac pólója.

- Isaac még hétvégén leöntötte magát narancslével és elfelejtettem visszaadni neki. - dörzsölöm meg a tarkómat.

- És miért állsz ennyire gyanúsan a szekrény előtt?

- Leesett egy polc és nem szeretném, hogy az összes ruhám ki essen.

- Segítsek visszaszerelni?

- Nem kell, majd megoldom.

- Rendben. - még egyszer körül néz és egy nagy mosollyal az arcán kilép a szobából.