Az élet csupa meglepetés

28. rész《Más》

~~~

Isaac

Házunk elé érve Mia leparkol az út szélén.

- Ezt meg kell beszélnem anyámmal. - nyúlok a kezéért.

- Csak ígérd meg, hogy inkább felhívsz, mintsem, hogy bármit is csinálnál. Kérlek! - teszi a másik kezét az enyémre.

- Megígérem. - majd megcsókolom és kiszállok az autóból. Belépve az ajtón reméltem minden a régi lesz, de nem. Anya sehol, az apám a konyhába. - Gondolhattam volna. - forgatom meg a szemem és visszaindulok, ahonnan jöttem.

- Isaac várj már.

- Mondtam, hogy ha nem tűnsz el akkor én megyek.

- Csak beszéljük meg.

- Hát nem fogod fel, hogy nem akarok tőled semmit? Főleg nem beszélni! Elrontottad az egész gyerekkoromat, bazd meg. Verted a nőt, akit elvileg szerettél. Szóval nem, nem beszélek meg veled semmit. Bújj vissza, ahonnan jöttél.

- Te tényleg elkönyvelted magadban?

- Mit? Azt, hogy egy fasz vagy? Már régen. - mondom neki és kinyitom az ajtót.

- Isaac, megmagyarázok mindent csak kérlek... - nem bírom tovább hallgatni, egy jobb horgost adok neki. Majd megfogom a pólóját és még egyszer magamhoz rántom és megütöm. Majd még egyszer.

- Isaac! Elég. - jön le az emeletről anya. - Miért kellett?

- Mindketten jól tudjátok. Éljétek boldogan az életeteket. - majd becsapom magam mögött az ajtót. Megígértem Amelia-nak, hogy felhívom. A zsebemből előveszem a telefont és kikeresem Mia nevét. Már nyomtam volna meg a kis zöld gombot, hogy hívjam, mikor elsötétült az egész kijelző. A töltőm bent van, de oda vissza nem teszem a lábam. Sétálok egyet.

Aztán megállok egy bár előtt. Tudom, hogy nem jó ötlet és a józan ész arra utasít, hogy sétáljak tovább. De szükségem van egy italra, hogy elfeledtesse ezt a sok szart.

~~~

Este 8 órát mutat az óra. Felállok a bárpultról és szó szerint ki esem az ajtón. Egy kicsit túl sokat ittam. Pedig elég magasan van a tűrő határom.

Egy idő után viszont nem bírok tovább sétálni, mert elkezdek szédülni, így lefekszem a fűre. Az eget bámulom és próbálom kiüríteni a fejem.

- Isaac? - hallok egy vékonyka hangot. De fogalmam sincs honnan, így felemelem a kezem.

- Én vagyok.

- Te mit csinálsz itt? - áll meg mellettem pizsama nadrágba és a szürke pulcsimba. Olyan gyönyörű.

- Tisztíttatom a fejem. Vagy tisztul. Vagy mosogat? - de nem? Ha tisztítom a fejem az azt jelenti, hogy mosogat.

- Hát az alkohollal nem fog menni. - jegyzi meg.

- Nem ittam. - hát ennél még a nagyanyám is jobban hazudik.

- Nem tudsz hazudni. Mondtam, hogy hívj fel.

- De eltűnt a telefonom. - valahol a zsebembe. - És a kezemmel nem tudok telefonálni. -mutatom oda neki a tenyeremet.

- Nem tudtátok megbeszélni a dolgot? - kérdezi és a fejem mellé áll.

- Úgy lógsz, mint egy denevér.

- Gyere. - nyújtja a kezét.

- Nem, ez itt jó. - utalok a fűre.

- Felfázol.