~~~
Amelia
Igyekszem megtartani az egyensúlyomat, de nem nagyon sikerült. A cipőm is megcsúszik a sárba. Isaac utánam kap és meg is tudok benne kapaszkodni. De ezzel csak annyit érek el, hogy magammal húzom a sárba. Én telibe hátra vágódok, Isaac pedig mellettem megtámasztva a kezét, fekvő támaszba magasodik felém. Viszont a jobb keze így is megcsúszik és ahelyett, hogy rám esne inkább ő is a sárba zuhan.
- Hamarabb odaérünk. - jegyzem meg az ő szavait idézve.
- Van egy kis sár... - mutat az arcomra.
- Tényleg? Na, nem mondd Isaac. Fel sem tűnt. - mondom szarkasztikusan. Ő felül és felém fordul.
- Várj, kimaradt egy pont. - az ujjával felken egy kis sarat az orromra.
- Isaac! - szólok rá, de közben elröhögöm magam és felülök mellé.
- Te így is nagyon csinos vagy. - mondja.
- Képzelem mennyire. - próbálom a sár nagyját letakarítani a ruhámról. - Issac, a pólód. - mutatok a mellkasára, mire lenéz és belenyomom az arcába a tenyerem. Olyan szinten kacagok, hogy már fáj a hasam. Isaac arca csupa sár lett. A haja a homlokára tapad, a fehér pólója pedig barna. De így is nagyon jól néz ki. - Kvittek vagyunk. - mondom és megpróbálok felállni. - Szerencséd, hogy a te autód fekete.
- Miért is?
- Nem annyira látszik, hogy koszos. - nézek rá az említett járműre. - Visszaszívom. - nagyon is látszik rajta, hogy koszos.
~~~
Háromszor próbáltuk kitolni az autót a sárból, de meg sem moccan.
- Én feladom. - emelem fel a kezemet.
- Mindjárt kint van. - mutat a kocsi elejére. - Ülj be. Nyomd meg a gázt.
- Utolsó. Aztán én elsétálok a nagyiig, ha kell. - beülök.
- Mia! Mehet?
- 3, 2, 1. - számolok most én vissza válaszképpen. Isaac megtolja az autót, én pedig megnyomom a gázt... És kint vagyunk. - El se hiszem. - szállok ki az autóból. - Menjünk az úton... - emelem ki a szót. - hogy utána elmehessek zuhanyozni.
- Mehessünk. - javít ki és beszáll a volán mögé
- Még mindig a nagyszüleimhez megyünk. - nem lennék ellenére a közös zuhanyzásnak. De most nem otthon leszünk.
~~~
Leparkolunk a ház előtt, ami már nem fehér, hanem világos barna. Ezek szerint befejezték a felújítást. Nagyi a kapu előtt áll a kis köntösébe és integet nekünk. Majd, amikor meglát minket elszörnyed.
- Veletek mi történt? - néz végig rajtunk.
- Isaac Reed. - nyújtja a kezét nagyi felé. Nagyi Isaac kezét a kezébe veszi.
- Tudom. Te voltál az a kedves fiú, aki ott maradt a korházba Amelia kedvéért. - mosolyog Isaac-re.
Belépve megérzem a gyertya illatát. Kiveszek egy poharat és megtöltöm vízzel. Épp a vizembe kortyolok, amikor papa is belép a helységbe.
- Jaj, lányom. Veled mi történt?
- Hosszú történet. - és megölelem.
- Gondolom Ryan-hez van szerencsém. - kiköpöm a vizet.
![](https://img.wattpad.com/cover/262675920-288-k648129.jpg)
DU LIEST GERADE
Az élet csupa meglepetés
Romantik,,- Te komolyan hozzám vágtál egy narancslevet?" Amelia Hayes egy 17 éves gimnazista jó jegyekkel és megalapozott jövővel. Az életét megtervezte gondolván, hogy így nem érheti meglepetés. Egyik legfőbb célja, hogy a legjobb barátnőjével bejussanak e...