Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Kilencedik fejezet: Üzenetek

Jungwon szemszög: 

Vacsorám végeztével átmegyek a szobámba, ahol az ágyra vetem magam. Egyik párnámat magamhoz ölelem, miközben anya jut eszembe. Furcsa az élet, és az emberi felfogás. Tegyen bármit az anyukánk, legyen bármennyire is gonosz velünk, titkon mindig kötődni fogunk hozzá. Az anyai szeretetet semmi sem pótolhatja, és nagyon nehéz elviselni annak hiányát. Üressé tesz, ami ellen nem tehetsz semmit.

A boldogság és a szomorúság egyaránt múlandó. Én néha nagyon boldog és hiperaktív vagyok, máskor pedig az ágyból kikelni sincs kedvem, csak aludni. Mondjuk álmaim nem a legszebbek egy személy miatt, de előtte legkedvesebb elfoglaltságom volt az alvás. Mostanában nehéz elaludni, és rossz felkelni sírva. Túlságosan mély hatással van rám a képzeletem. 

Telefonom megrezzen a zsebemben, így kézbe veszem azt. Ujjlenyomatommal egy pillanat alatt oldom fel. Felsóhajtok a "gyökér ismeretlen" név láttán, de azért megnyitom a levelezést. 

Gyökér ismeretlen:

Nem szép dolog elfutni mások elől. 

Én:

Nem szép dolog követni vagy leskelődni. 

Gyökér ismeretlen: 

Csak szólni akartam, hogy már csak pár nap van a szülinapodik. Amint betöltöd a tizennyolcat, alattam lesz a kicsi kis tested 😏

Én:

Még mindig nem bukok öreg vénemberekre, akik ismeretlen tiniket figyelnek meg és zaklatnak. 

Gyökér ismeretlen:

Még mindig csak harmincegy vagyok. Örülj, hogy megvárom a hivatalos felnőtté válásod. Különben se használj többes számot. Te vagy az egyetlen az életemben. Tényleg, beszélnem kell az anyáddal. Nem küldhet rád egyetlen kurvát sem. Te az én ribancom vagy. 

Én: 

Akkor már inkább anyám kollégáit választom... 

Gyökér ismeretlen: 

Annak tudod, hogy mi lesz a következménye. Ne akard, hogy a legjobb barátodat a saját vérében fürödve találd meg. Vagy azt akarod, hogy újra kórházba kerüljön Heeseung?

Én: 

Utállak.

Gyökér ismeretlen:

Nem fogod ezt mondani, miután megduglak.

Én:

Igazad van, utána emberszámba sem foglak venni. 

Telefonom magam mellé dobom. Elmondhatatlanul gyűlölöm ezt az embert. Egy idióta köcsög, aki egyik napról a másikra írt rám. Mikor is kezdődött ez az egész? Talán fél éve. Emlékszem, akkor nagyon megrémültem tőle. Napokig féltem kimenni a házból. Végül ő küldött egy olyan képet, melyen épp fürdök. Akkor jöttem rá, hogy nem tudok eltűnni előle. Valamiért nagyon rám van állva, s folyamatosan azt hajtogatja, hogy amint betöltöm a tizennyolcat, a szexpartnerévé tesz. 

Nem akarok egy tőlem sokkal idősebb személy intim partnere lenni. Komolyan nincs más, akin kiélhetné őrült hajlamait? Viszont nem a képküldés volt az egyetlen, ami kiverte nálam a biztosítékot. Mindig zsarol a barátaimmal. Eleinte csak kisebb próbatételek elé állított. Hagyjam ki ezt a bulit, lopjak el egy nyalókát a boltból, vagy okozzak káoszt egy kávézóban. 

Majd hirtelen előállt azzal az ötlettel, hogy szenvedni akar látni. Küldött fotót arról a pillanatról, amikor véletlen elvágtam az ujjam, arcom pedig fájdalmas fintorba torzult. Küldött nekem egy szikekészletet, majd egy üzenetet. Ha nem ejtek magamon három vágást, akkor Heeseungot kórházba küldeti. Nem hittem volna, hogy tényleg megteszi, így ellenkeztem. Barátomat viszont összeverték az utcán, és egy-két napig valóban kórházi ápolásra szorult.

Akkor és ott megtanultam, hogy minden kérését végre kell hajtanom. Mindent megtettem, amire kért, csak hogy a barátaimat biztonságban tudjam. Viszont nem akarom neki adni a testem, így ha nem száll le rólam, akkor öngyilkos leszek. Egy halott testtel úgy sem tud mit tenni.