Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Huszadik fejezet: Buli

Jay szemszög:

Nem repesek az esti buli hírétől, de legalább egy kultúráltabb helyre mennek, mint ahová én jártam régen. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy Jungwonnak határozottan nem itt a helye. Soobin még nálam is ingerültebb, s jól láthatóan feszeng. Szerintem képes bármelyik pillanatban emberek által látható alakot ölteni, és odacsörtetni szerelméhez. 
- És, van már valaki, aki tetszik a picike Jungwonnak? - üti meg Yeonjun kérdése a fülem. Érdeklődve nézek páciensemre, aki elpirulva fordítja el fejét. Hé, nem csak nekem pirul? 
- Nem vagyok pici - védi meg magát, mire osztálytársa jóízűen felnevet. 

Yeon nagyon nem úgy néz ki, mint aki csak ezt a két pohárkát küldte le. Már az elején is furcsa volt a viselkedése. 
- Már otthon is ivott? - érdeklődök Soobintól, miközben betegére bökök. Bin bólint kérdésemre, így gyanúm be is igazolódik. 
- De, az vagy. Te és Jake kis keritörpék vagytok - húzza ki megát a rózsaszín hajú. Be kell vallani, Yeonjunnak nagyon jól áll ez a hajszín. Illik a karakteres arcához. 

A pultos újabb kör piát ad a srácoknak, amit Yeon tapsikolva fogad. Wonnak adja az egyik poharat. Egy koccintás kíséretében mondja, hogy fenékig, majd már le is húzzák a pohár tartalmát. Halkan felkuncogok Jungwon fintorba torzuló arcát látva. 
- Szerintem nem bírom jól a piát - dől a pultra Jungwonie, miközben a kiürült poharát figyeli. Aért remélem nem fog behányni, és a saját lábán hazatalál. 
- Meg akarok halni - jelenti ki hirtelen Yeonjun, mire Jungwon egyből felül, s bámulni kezdi őt. 

Mellettem Soobin erősen szorítja meg saját alkarját, mely kezd elfehéredni. Testünk szerencsére olyan, mintha rendes emberek lennénk, csupán annyi különbséggel, hogy nincsenek szükségleteink. Illetve ez csak egy ideiglenes otthon a lelkünknek. Évek múltán elporladunk, ha addig húzzuk a második esély teljesítését. 
- Miért? - érdeklődik Won elszorult torokkal.

- Szerinted mi értelme az életnek? - érdeklődik egy sóhaj után Yeon. - Miért szenvedsz éveken, évtizedeken át, ha a végén csupán egy halott test leszel? Mindenki meghal attól függetlenül, hogy mennyit, vagy hogyan él. Halott és halott között nincs különbség. Ugyan mindegy, hogy mikor ér véget az életed. A mai világban mindenki fájdalmat okoz. Meg kell találnod azt a személyt, akiért megéri szenvedni. Én megtaláltam, de ő csak úgy kilépett az életemből. A szüleim számára én csak egy modell gyakornok vagyok, aki egy nap majd be fog futni. Ők csak a pénzszerzési lehetőséget látják bennem. Még diétára is köteleznek, pedig az ügynökségem ezt egyáltalán nem várja el tőlem. Mindig csak azt kérdezgetik, hogy mikor lesz már nagyobb munkám, mikor kerülök címlapra. Nem törődnek azzal, hogy bennem mi van, bánt-e valami. Egyre többször követek el öngyilkossági kísérleteket. Gyógyszer, kábítószer túladagolás, ütőér vágás, méregivás, bármi. Utálom az őrangyalomat! El tudod te azt hinni, hogy valahogy mindig a kórházban ébredek?! Még akkor is, amikor kibaszottul egy kihalt utcán vagyok! Szóval arra gondoltam, hogy segíthetnél bejutni a kastélyba. Te már jártál ott. Azon a helyen tuti nem talál rám senki. 

Jungwon kezét ráteszi barátja vállára, arcán pedig kissé láthatóak az együttérzés jelei. Yeonjun már rég nem lehet teljesen a tudatánál a sok ital hatására. Kétlem, hogy józanon is ilyen nyíltan beszélne páciensemnek.
- És ha megpróbálnál túljutni Soobinon? Mellette jobb volt a közérzeted, és lehet, hogy ez más mellett is menne - ötletel Won. Soobin ajkait elnyitja a hallottakra, szemöldökét pedig erőteljesen ráncolja. 
- Mégis kinek kellene egy olyan roncs személy, mint én? - érdeklődik Yeon, majd egy újabb adag piát húz le. - Nem mindenki olyan jó lélek, mint te. Jungwon, a világ egy elég sötét hely. Senkinek sem kellenék én magam, csak a testem. Nem tudok egyik napról a másikra találni egy olyan pasit, aki megpróbálna boldoggá tenni. Bár, ki tudja, téged még el is tudnálak képzelni alattam. Feküdj le velem, Won! Mutasd meg milyen az, ha valaki szeret!