Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Huszonhetedik fejezet: Jungkook

Jay szemszög:

Fintorogva lépem át Jungwon anyukája házának a küszöbét. Ma a hatóságok megtalálták azt a bizonyos IU-t, bár anya ehhez biztos, hogy minden követ megmozgatott. Édesanyám túlságosan is a szívén viseli páciensem sorsát. Talán engem lát Wonban, hiszen pont abban a korban van, amikor engem majdnem elvesztett. Sajnálom mindazt, amit a szüleimmel tettem, és bánom minden egyes bűnömet. 

Ha visszamehetnék az időbe, akkor nem lázadnék, és igyekeznék anya jólnevelt kisfia lenni. Minden nap elmondanám, hogy mennyire szeretem őket. Talán még Hyunjinékkal is megszakítanám a kapcsolatot, hogy a jó útra térhessek. Bár mindez csak képzelgés, nem valósítható meg, a múlt nem fordítható vissza. 

Jungwon a helyiségben lévő egyetlen kanapéhoz ül, melyen egy apró, törékeny, fiatal lányka ül. A két személy megöleli egymást, IU szeme pedig bepárásodik.
- Hiányoztál, Jungwon-ah - szólal meg lágy hangon, apró köröket rajzolva a fiatalabb hátára. 
- Aggódtam érted - jelenti ki Jungwon szomorúan, s már kezd felfordulni a gyomrom a romantikus hangulattól.

Tekintetem inkább a helyiség különböző pontjaira vezetem, jól megszemlélve mindent. Az egyik szekrényen valami nagyon is gyanús fehér por van, mellette cukorka alakú, ám általam is jól ismert drogok. Oly' sokan keresik ilyen vackokban a megnyugvást, pedig ezek csak múló boldogságot adnak. Talán ez lehet a fő oka annak, hogy Won anyukája ennyire szét van csúszva. Nos, nem a legjobb példát mutatja a fiának. 

Az ablakpárkányon ülve észreveszek egy fehér ruhás alakot, akiből árad a természetfeletti energia. Égető tekintetével engem pásztáz, szinte lyukat éget testembe. Ő is olyan, mint Taehyung?
- Jungkook vagyok - szólal meg laza stílusban. Épp bemutatkoznék, de az alak szavamba vág. - Közvetítő, és Taehyung párja. Vele már találkoztál, és te küldted vissza az időben - teszi keresztbe karjait kissé durcásan. Hát, most kissé oda lett a domináns megjelenése. 

Közelebb lépek hozzá, majd hátamat a hideg falnak döntöm. Nem tudom, mit keres itt, de biztos, hogy nem rossz szándék vezérelte erre. 
- Tae meddig lesz oda? - informálódok, hiszen sürget az idő. Le kell zárnom ezt az ügyet, hogy visszatérhessek a családomhoz. Most még inkább menni akarok, hogy láttam anyát. Elmondhatatlanul hiányzik. 

Lehet, hogy ki kellene szöknöm hozzá, amíg alszik Jungwon. Csak pár percre, hogy láthassam apát is. Csak egy óra. Megyek, és jövök. 
- Nem szeretem, ha más is becézi a párom - jelenti ki nyűgösen Jungkook. Miért kell ennyire birtoklónak lennie? - Amúgy meg fogalmam sincs. Elköszönni sem tudtunk, mert Jieunt kellett védelmeznem - bök a lány fele, én pedig értetlenül ráncolom szemöldököm. Védelmeznie? - A magamfajtáknak nem a közvetítés az egyetlen feladatunk. Ha parancsot kapunk arra, hogy mentsünk meg egy személyt valakitől, akkor azt megtesszük. Hetünk közül én vagyok az, aki a piszkos munkát végzi, és kárt tesz azokban, akik rosszak. A baleseted is én okoztam, hogy észhez térj. Ártok azoknak, akik szennyezik a világot, de a parancsnak nem mondhatok ellent. Most csak Tae munkáját végeztem, mert neki kellett volna megmentenie a lányt. Mondhatni kiválasztom azokat, akiknek második esélyt kell felajánlani, hogy megtisztuljon a lelkük. És elpusztíthatom a gonosz lelkeket, így a kis barátod is sorra fog kerülni. Hamarosan rá is lecsapok, hiába őrzi azt a Jake kölyköt. Én nem Taehyung vagyok, hogy mindenkiben reménykedjek - magyarázza, majd leugrik. - Na, én léptem. Ma még bele kell fojtanom egy embert a vízbe.

Jungkook ezt alighogy kimondja, már el is tűnik, nyomtalanul. Kár, pedig szívesen megkérdeztem volna tőle egy dolgot. Ha el tudja pusztítani a gonosz lelkeket, akkor miért nem nyírja ki azt a személyt, aki harmincegy éve öli az embereket?