Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Harmincegyedik fejezet: Múlt

Kinyír a meleg.

Jungwon szemszög:

Jay sokáig csendben marad, én pedig nem akarok megszólalni. Várom, hogy kifejtse álláspontját. Kérdezhetnék is, de nem akarom sürgetni. Na meg, kissé félek előbbi rövid válaszától. Meghalt valaki miatta? Megölt valakit, vagy mi? Mi ez az egész, de komolyan?
-Én - szólal meg, de újra elnémul. Jól láthatóan kínos neki erről beszélni, így talán hagynom kellene. Mégis... Tudni akarom mi ez az egész, és ki az, aki hetek óta a nyomomban van. 

Ha egy agresszív barom, akkor bármikor meg is ölhetne, nem? Na jó, neki is érdeke, hogy megvédjen. Ahj, mondja már, mert megöl a kíváncsiság! 
- Anya nagyjából elmesélte neked, hogy bulis életet éltem - néz rám jelentőségteljesen, mire biccentek. - Abban a baráti társaságban, ahol voltam, nem mondanám, hogy maximálisan jól éreztem magam. Az egyik tag, Félix eléggé megnyerő személyiség volt, és rendkívül aranyos. Sokan odáig voltak érte, közöttünk is. Changbin, Hyunjin és én egyaránt akartuk Őt, bár így belegondolva, Lix nem illett volna hozzám személyiségileg. Ő jó ember, és Hyunjinnal tökéletesen kiegészítik egymást. Ne érts félre, egy pillanatig sem voltam szerelmes. Egyszerűen csak élveztem a kihívást, azt, hogy versenghetek miatta a többiekkel. 

Jay a semmibe mereng, miközben én némán hallgatom. Csöndesen nyúl poharáért, s kortyol bele a vízbe, de nyilvánvalóan csak húzni akarja az időt. Biztos idő kell neki, míg összeszedi a gondolatait. 
- Bangchan mondta, hogy kössünk fogadást, melyikünk tudja hamarabb féltékennyé tenni Félixet. Elkezdtünk komolyabban bulizni, Hyunjin volt az egyetlen, aki csak a flörtölésig jutott másokkal. Mindig magunkkal vittük Lixet, de ez is mekkora baromság. Az emberek nem fognak beléd szeretni akkor, ha mással látnak. A kedvenc helyünkön volt Félixnek egy zaklatója. Tőlünk pár évvel idősebb srác, aki többször fogdosta, s rángatta volna kifelé. Amikor úgy mentem haza, hogy verekedtem, az mindig azzal az alakkal történt. Nem akartam, hogy bántsa a barátaimat.

Kissé megenyhülve mosolygok bíztatóan a srácra, aki most teljesen elveszettnek tűnik. Jay olyan, mintha nem is lenne önmaga. Nem jó így látni Őt. 
- Minden nap más nőt vittem ágyba - folytatja, mire ismételten minden egyes szavára figyelek -, és nem is csak a fogadás miatt. Dúltak bennem a hormonok, ki akartam használni a fiatalságom, mire rátalálnék a nagy Őre. Mindennap ittam, néha cigiztem, egyszer pedig drogoztam is. Ha valaki jobban vonzott akkoriban Félixnél, az Hyojoo. Külsőleg olyan tökéletesnek tűnt. Gazdag, jó módú családból való, gyönyörű, menő és egyben okos. Kitűnő tanuló, de egyáltalán nem stréber viselkedésű. Ő is minden estét szórakozóhelyen töltött, de egyszer sem láttam mással. Ő adta nekem és a többieknek a drogot, győzködve, hogy nem lesz tőle bajunk. Hát, az este nagy része totálisan kiesett. Lefeküdtünk, és egyáltalán nem védekeztünk. Pár héttel később tudtam meg, hogy terhes, és nyilvánvaló volt, hogy én vagyok az apa. Fiatalok voltunk, diákok, mégis... Nem akartam, hogy egy ártatlan magzat miattunk haljon meg. Sokat veszekedtünk emiatt. Ő el akarta vetetni, én pedig könyörögtem, hogy csak szülje meg, én meg majd felnevelem. Belement, mégis, másnap már a műtét után hívott fel, hogy menjek érte. Beszéltem az orvosokkal, és az a ribanc... megölte a gyerekemet - csuklik el hangja.

Megsajnálva Őt állok fel, majd sétálok mellé. Magamhoz ölelem, hogy valamiféle támogatást érezzen. Ez azért szörnyű lehet.
- Nem a te hibád, Jay - szólalok meg halkon. - A történtekkel és a nehézségekkel ellentétben te fel akartad nevelni a picit. Emiatt nem okolhatod maga.
- Sose mondtam el anyának - jelenti ki hirtelen. - Nem akartam, hogy csalódjon, így egyedül birkóztam meg a dolgokkal. Ezután volt, hogy teljesen berúgtam a srácokkal. Hyunjin vezetett hazafele, de nem is tudom hogy gondoltuk, hogy annyi pia után erre kérjük, főleg, hogy akkor még friss volt a jogsija. 
- Ekkor volt a baleset? - érdeklődök, mire bólint. - Menjünk aludni, Jay - húzom fel.

Felsétálunk a vendégszobába, ahol Jay le is ül az ágyra. Mellé fekszek, s magamhoz ölelem.
- Bocsi, de nem tudok elaludni anélkül, hogy valamit ne ölelnék - magyarázom meg tettemet. Jay felsóhajt, bár ez kuncogásba vált át.
- A pasidat is zaklatni fogod? - érdeklődik számonkérő hangnemben, mire viccelődve lenézően nézek rá. 
- Ki mondta hogy lesz párom? - kérdezek vissza. - Tudod, én nem olyan személy vagyok, akiért rajonganak mások. Nem vagyok tökéletes. Nem vagyok gazdag, nincs jó módú családom, nem vagyok menő, és okos sem - ismétlem kikötéseit a csajjal kapcsolatban, csak hogy gúnyolódjak vele. - Az egyetlen, amim van, az a szépségem.
- Ez nem igaz, Wonnie - ellenkezik Jay, s elkezdi simogatni fejemet. - Azóta tudom, hogy ezek pusztán felszínes dolgok. Nem kell menőnek vagy okosnak lenned ahhoz, hogy felfigyeljenek rád. Nem a családodba fognak beleszeretni vagy a pénztárcádba, hanem abba a személybe, aki vagy. Abba a Wonnieba, aki mindennél jobban védi a barátait. Abba a személybe, aki bár sérült lelkileg, mégis mindig másokat helyez előtérbe. Aki tud nevetni, mosolyogni, sírni, akinek vannak érzései. Jungwon, te sokkal jobb ember vagy, mint Félix és Hyojoo, legalábbis számomra.